"Amikor erre jártunk, épp fájt a hasam. Azért jegyzem meg különös képpen, mert 10 mérföldenként megálltam bokrozni. Valami romlottat ehettem. S mikor már negyedszerre kérdeztem Hőst, mire ez a sok szúnyog, mért ilyen nyúlós minden, végre közölte, hogy mocsárvidék felé tartunk! Nem tudom, Gorrano megye hallatán a Felföldön nekem nem egy mocsár ugrott be hanem köves sziklás hegyes élettelen hely.
El tudod képzelni hogy legyezni kell az arcod előtt a kezeddel, nehogy szúnyogfelhő repüljön a szemedbe? Mert mi azt csináltuk, a helyiek nagy örömére, volt kin mulatniuk. Rücskösre csíptak, ráadásul büdös is volt, éjjel lidércfény rontotta az álmom, főleg amikor a helyiek belendültek, hogy járványok csapnak fel néha itt, malária is, bár én azt melegebb éghajlaton tudtam. Sejtheted hogy kiabáltam, amikor elmentem sétálni, belecsúsztam egy posványba és piócákat szedtem fel, amik még a legnemesebb szervem is meglelték! Hős könnyesre röhögte magát. Szép kis barát, mi?
Itt láttam először teknőst. Megismerkedtem egy helyi lápi vezetővel, ő megmutatta a mocsár szebbik részét, ahol nem nőnek égerfák az ember feje fölé, hanem füves pusztának tűnik a vizenyő de nem szabad akár hová lépni, mert az lehet az utolsó lépés. Vezető nélkül izzasztó művelet itt átvágni.
Ő mesélt nekem az Akarat Ökléről. Teljesen érdekes az egész, nem értem, Hőst mért csak az érdekli hogy csüngjenek rajta mekkora arc ő vagy hogy legyen elég fehérnép és pia a keze ügyében. Minden Hős ilyen felfújt korlátolt hólyag?
Mindegy, én ellátogattam lápi vezető barátommal ehhez a kőtömbhöz. Igen, ez a mocsár közepén van. Tudósok szerint meteor, babonások szerint aqiur átok, megint mások szerint a Gorrano folyó emiatt hagyta el medrét, ez volt a természet rendje. A papok persze újabb változattal álltak elő: Domvik dobta ide. Ki más. Vezetőm készséggel beavatott ebbe az isteni ötletbe: mégpedig hogy Domvik az Ősgonosz szolgájára, Barlo Safroniostrára dobta egyenesen. Valami félisteni hatalmú kéjenc hapsi volt, akin a papi mágia sem fogott, elrabolta Belo Charmels nemesúr lányát, magáévá akarta tenni. Szerintem ha igazán akarta volna, ment volna neki. De béna volt...A papok egyenesen uruktól kértek segítséget, aki erre fogott egy böszme követ és idecsapta. Barlo meghalt, Gorrano folyó eredeti helye eltért, mert pont a mederbe tevődött ez a kő...Hm, a vízben, csónakon akart henteregni a nőjével?! Lényeg ami lényeg, a kiscsaj életben maradt, az erőszaktevő véréből pedig lett az új folyású folyó. A helyiek szerint. Ránéztem a folyóra, semmi véres nem volt benne csak kövi csík.
Piszok nagy szikla ám ami itt áll! Mint egy vár tornya. kapartam is belőle egy darabkát, hogy megmutatom Hősnek, meg ez zarándokereklye, van értéke. Erre mi történik? Elvesztettem...Ez az én formám."
