Shadlek városa: Megkísértés Tere

[Lianna Pentangelin]

//Rendben, a festő neve legyen Ormond.//

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Rufusz fogadója
Időpont: dél körül
_________________________________

-Milyen pontos vagy!-bólogatott Dentas.
-Eh, ez boszorkáényság! Hogy lehet kis egérszarnyi jelekkel bármit is megőrizni egy papíron s nem a fejben?-tiltakozott az írástudatlan Siken.
-Könnyen, s nagyon hasznos! Talán a papok feljegyzéseit is boszorkányságnak tartod?-dőlt hátra Ormond.
-Azt nem, de Iymertől olyan fura ezt látni!(S)
-Láttad már...(D)
-Akkor is morogtam(S)

Rufusz derülten hallgatta társaidat, kérdésedre megsimogatta állát.
-Lássuk csak. Arhadek felé, ahol ismerem a Három Zöld Manó tulaját, jó ember, csak dadog. Utána a táblák Olite-n és Ruán keresztül ajánlják Shadon elérését. Olyan messze még sosem jártam, de a Manó tulaja szerint Ruában a Hat Hajadonban éri meg megszállni a magatokfajtának. Ezt tőle kell megkérdezned, úgy van-e még, ahogy évekkel ezelőtt mondta. A Lepedőjárókat visziont kerüljétek -vetett szent jelet magára- valami égben utazó szellemek azok, zenebonát csapnak éjjel, s aki rájuk néz, elviszik!
-Ez gyerekmese! és tündéreknek hívják a Lepedőjárókat.(O)

[Iymer]

-Milyen pontos vagy!-bólogatott Dentas.
- Tudod, hogy megkövetelik.

Siken értetlenkedésére meg mosolygok és legyintek egyet.

- Kár, hogy csak ennyire ismered, de azért csak több, mint a semmi. Mindenesetre köszönön, igyekszem ehhez tartani magam. Hanem a mennyezetet remélem kőből, vagy vasból fogod csináltatni, nehogy mégegyszer ilyen csúful járj! - a végén szintén eleresztek a szám szegletében egy mosolyt és hátbaverem Rufuszt.

<Lepedőjárók. Majd kerüljük őket, pap előtt meg nem emlegetjük. A helyiek csak ismerik... Mindenesetre Maula is emlehetett lápi tündéreket, azok is elbájolták a jámbor lelkeket.>

Evés után egy jót nyújtózkodom. Felállok az asztaltól:
- Akkor induljunk. Neked meg, Rufusz, mivel tartozunk? Vagy Zaccaria már megadta a mi restanciánkat is?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Rufusz fogadója
Időpont: dél körül
_________________________________

Ormond elárulja, az úr lerendezte Elenniát, aki fenn duzzog.
-És a költségeinket is kiegyenlítette
-Igen, így semmivel sem tartoztok-bólintott rá Rufusz.
Felszedelőzködtetek. Siken újra belelkesült, alig várta, hogy megint úton legyetek. Ormond nagyon gondosan bánt a festménnyel.
-Hm, de egy mérges fintor kifejezőbb lenne, ez a bájos mosoly félrevezető lesz!-sóhajtott a mester.
-Viszont mivel így helyt álltak uraim, szeretném a következő tisztességes fogadóban meghívni önöket! Mit szólnak hozzá?(O)

[Iymer]

Rufusznak:
- Szervusz, öreg barátom. Pár hét, vagy esetleg hónap és újra látjuk egymást. - kezet adok neki, majd irány a lovak.

- Piktor uram, meglepő a felajánlkozása. Elvégre mi kísérjük magát, ön itt vendég volt. De ha ragaszkodik hozzá, ám legyen; én a világért sem sérteném meg.

Azzal irány az Archadeki Kapu.

[Lianna Pentangelin]

//Válasz az Utak, ösvények, csapásokban//