Shadlek városa: Megkísértés Tere

[Iymer]

Még út közben:
- Én csak a káromkodást hallottam. Hogy kitől jött? A padláson motoszkálást mindenesetre nem hallottam. A száját meg mossa ki az apja, vagy majd az ura, ha lesz neki. Nekem ugyan nem hiányzik még az is!

Dentas monológjára és kérdésére egyre szélesebb a mosoly az arcomon.
- Ha valóban eltörné Domvik, akkor bizony a fél ország már nyomorék lenne, hanem az egész! Domvik urunk annak örül, minél több a híve, márpedig ha te is derékon kapsz egy menyecskét csak több lesz neki is egyel, nem?
Megpödröm a bajszom, a mosoly még mindig az arcomon. Egy csinosabb hosszú, fekete hajú fiatalasszonyra még rá is kacsintok.
- Kettőt, persze, hogy kettőt. Tudod, szegény Dinna elvesztette az urát, csak vigasztalni kell valakinek szegényt. Melga meg... - elgondolkodom, olyan fél percig nem is figyelek a környezetemre, csak a gondolataimra - ... meg ... tudod, olyan ...

Zaccariának is örülök, azt jelenti, hogy Elennia végre jó kezekbe kerül. Siken nagy, és egyelőre veszélyesnek tűnő érdeklődését igyekszem gyorsan lehűteni: - Nyughass már! Meg fogsz mindent tudni idejében.
Leszállok a lóról, bemegyek a fogadóba, üdvözlöm Rufuszt is és a festőt is. Most mindenki úgyis arra lesz kíváncsi, mi történt, ehhez meg minde bizonnyal kellek én is.
- Te, Rufusz, nincs valami nagyobb, kiüríthető szobád? Csak ne hallja már a fél fogadó, amiről beszélni fogunk.
Nem bánnám, ha az urak megfeledkeznének rólam, rólunk, aztán végre mehetnénk dolgunkra, de ez most hiú remény. Ha hellyel kínálnak, leülök, ha kérdeznek, válaszolok, ha elküldenek, elmegyek.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Rufusz fogadója
Időpont: kora délelőtt
_________________________________

-Nem olyan vagyok én, Iymer...-sütötte le Dentas szemeit még menet közben- Nem lenne nyugodt a lelkiismeretem, ha megcsalnám az asszonyt futó ölelkezéssel! Nem, nem helyes az! Nem való nekem a csapongás! Én látni is akarom a porontyot akit nemzek, nem csak letenni valahova, mint a kakukk a magáét!
Melga hallatán vigyorogni kezdett:
-Megszerelmesedtél? Jaj, nagy a vész!-kacagott fel- No, akkor ne is lessél egyik fehérnépre se, de ha mégis szabad maradt a szíved, akkor meg azt mondom, jól bírod, hogy egyszerer két nőnek adsz magadból! Még szétszednek

A fogadóban Zaccaria felhív titeket a szobájába, ami nem a legjobb szobája Rufusznak, hisz annak a tetejét javítják. Ott neked állnak, mindent tudni akarnak. Mivel Dentas csak hebeg, inkább téged faggatnak. Siken nagyon elemében van, főleg, amikor kiderül, egyszerre két banda is marakodott felettetek.
-De kelendőek lettetek!
Persze Elennia végig összefont karral puffadt, Zaccaria megmásíthatatlanul közölte, hazaviszi apjához, számíthat rá, egy fél évig nem mehet a barátnőjéhez sem.
Ballard herceget szívesen látta Zaccaria, meghívta italra, de a herceg visszautasította, nem akart a hős megmentő szerepében tetszelegni, és tovább kiállni Elennia félreérthetetlen pillantásait.
-Pedig ő rangban is megfelelő lenne!-sóhajtotta a lány unokatestvérének.
-Az lehet, de apád nem környékbeli férfinak szán.
-Ah, hogy utálok nemes lenni! Fejem felett döntenek a házasságról!-fakadt ki a lány, mikor már magatok voltatok, a herceg nélkül.
-Azt hiszed, nem nemeseknél másképp van? Mondja meg neki, hogy nagyon is téved!-nézett Sikenre Zac. Ám Siken elvörösödött:
-Uram, én még nőtlen vagyok...
-Én már nem, de én szívből választottam...-motyogta Dentas.
-Na ugye! Nekem is jogom van ehhez! Egy férfi, még ha az apám is, honnan tudhatná, ki illik hozzám?!-kapott a kijelentésen a lány.
-Egy nemes nem rendelkezhet a szívével, első a rang és a kötelesség!
-Köteles vagyok besavanyodva, szerettelen nászba egyeznem?! Cseszd meg Zac! Bezzeg te csaphatod a szelet annak a bögyös barnának a szíved választásával!!!-fakadt ki lovászként a lány.
Siken füttyentett elismerően, Dentas zavartan nézett ide-oda, ez a botrány itt akar, a nemtelen nép előtt kibontakozni?
-Muszáj ezt nekünk végighallgatni?-súgta oda neked.
Zac felpattant, ajkát összepréselte, fülig vörösödött.
- Hogy beszélsz? Ez méltatlan a nevedhez! Kérj bocsánatot!
-Nem! Megint arról van szó, a férfiak azt tesznek, amit akarnak, a nők meg sanyarú sorsban vergődjenek! Te pedig még asszisztálsz is ehhez! Micsoda rokonom vagy te? Elárultál! Domvik szerint minden hívő egyenlő!
- Legfeljebb a szentírásban, de nem az életben!-feszült ellen a lánynak unokatestvére.

És a piktor csendes somolygásban, szakállát simogatva hallgatta a jelenetet, még szórakoztatta is!
-Ej, ezek a tüzes leányok, hogy szeretem én az ilyet!-sóhajtotta alig hallhatóan, te is csak azért kaptad el megjegyzését, mert melletted ült.
Nehéz eset lesz ez az Elennia, ha egyszer valaki nőül veszi! de ez nem a te bajod lesz

[Iymer]

Rendben elmondok mindent. Csak nagy vonalakban, de ha valakit érdekelnek a részletek is, akkor amit kér, elmondom részletesebben is.
- Az, akit itt Rufusznál felfogadtunk, bizony isten nagy csirkefogó, lehet, még a reverendáját is lophatta valahonnan. Odavitt Ravasz bandája elé, azok meglőtték Dentast, engem meg lefogtak, vittek a táborukba. Éjjel, amikor mindenki aludt, meg akartunk lépni, de látom ám, a kisasszony kunyhója üres. Eztán meg ránkütött valami itteni banda, nem kellett nekik a konkurencia. A nagy kavarodásban megléptünk, de a kisasszonyt bizony alig találtuk, majd megfúlt. Dentas utána ment ladikkal, én meg tartottam addig akiket utánunk küldtek. A folytatást Dentas tudja, én csak azt, jött az úrral, Ballard herceggel, aki igen szépen helybenhagyta a bandát, mind a kettőt. Igen nagylelkű volt hozzánk, a vadászházába vitt, adott enni, inni, szállást, és még ide is elkísért.

<Egy dolog, hogy kinek szánja az apja, meg egy dolog, hogy végül kihez adja. Azokkal a nagy szemeivel az apjára néz, még kenyérre is lehet kenni Cossino urat!>

Dentas javaslata nekem is tetszik, oldalazom is lassacskán kifelé, nem kérek az égiháborúból.
<Azért csak a mifélénk sem mindig választhat szíve szerint. Itt van Melga apja, teszem azt. Miért nem kéretm meg még a lányát? Ahogy a nóta is mondja, "Szép a legényélet, fel csak nem adom", de azért tartok attól is, hátha a magafajtának, valami mesterembernek szánja, nem katonának. Meg aztán hallgathatnám a többieket vagy egy esztendeig is, hogy milyen hétvégi katona családjába kell nekem beházasodni.>

A piktor megjegyzésére igencsak meglepődöm, azért én még ha ilyesmit gondolnék is, ki azért nem mondanám.
- Menjünk, piktor uram. Intézzük el a dolgainkat, aztán holnap én mennék ám tovább!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Rufusz fogadója
Időpont: délelőtt
_________________________________

-Nem felejtettem el én sem. Érdekes közjáték volt, örömmel veszem, hogy nem katasztrófa lett a vége, de én sem szeretném utam itt befejezettnek tekinteni.(festő)
Hála az égnek, megúsztátok a rokonviszályt, hadd egye magát a két nemes!
Szobátokba viszavonulva -ami a többszemélyes hálótermet jelentette- Dentas elnyúlt a maga ágyán.
-És holnap akkor reggel lóra is kapunk, előttünk az ország?(D)
-Ha már minden vidáman véget ért, én az út előtt még kirúgnék a hámból... Mondjuk egy asszonnyal...-morfondírozott Siken.
-Ah, a fiatalság! Aztán csak óvatosan, nem minden fehérnép olyan tiszta, mint amilyennek látszik-figyelmeztette őt a piktor.
-És az sem boztso, hogy lesz rá időd. Nos, Iymer, még ma, vagy holnap akarsz felkerekedni?(D)

[Iymer]

<Huhhh...>

- Eddig mindig holnapot mondtam, de csak jobb lesz az az indulás minél előbb. Én még elnéznék most a városba, ebédre visszajövök, aztán mehetünk is.

Nem dőlök le egyik ágyra sem, hanem úgy-ahogy rendbeszedem magam. Ujjaimmal igazítok a hajamon, lecserélem a váltás ruhámra a piszkosabb ruhadarabokat, kiporolom a süveget, ha a toll viseltes let, cst is lecserélem, pucolok a csizmán, majd elnézek abba a plébániatemplomba, amelyikhez ez a környék is tartozik.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Áldásosztó templom
Időpont: délelőtt
_________________________________

Siken morgott valami olyat, hogy csak azért, mert neked vannak nőid, meg Dentas nős, rá is lehetne gondolni kicsit...
A legközelebbi templom előtt maréknyi koldus heverészett, jöttödre kissé unottan nyújtották süvegeiket. Aztán kiderült, mire a kedvetlenség. Kissé ittasnak néztek ki.
A lépcsőn rosszalló tekintetű pap állt, csípőre tette kezeit, úgy méregette a hitvány hajléktalanokat, akik az előző adag koldult pénzt elihatták valahol.

[Iymer]

Siken megjegyzését elengedem a fülem mellett, van fontosabb dolgom is.

Benyúlok az erszényembe, egy kétrezest lökök az egyik koldusnak, majd amikor látom a pap rosszalló tekintetét, zavarba kerülök, felhagyok az adakozással.

Leveszem a fejemről a süveget, két kézre fogom.
- Dícsértessék, atyám! Beszélhetnénk bent?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Áldásosztó templom
Időpont: délelőtt
_________________________________

-Fáradj beljebb, az igazakat mindig szívesen látom!-és szúrós nézéssel méregette az ittas koldusokat, az igaz szót megnyomva.
A templomban félhomály uralkodott, az atya egy liliommal gazdagon megtömött váza mellé vezetett, a váza felett kis fakeretes képen egy hófehér ruhás lány nézett le rád, kezében pallossal. Háta mögül erős fény áradt szerteszét.
A pap figyelmesen feléd fordult, ujjait összefűzte.
-Miben lehetek segítségedre?

[Iymer]

A templomba lépve szent jelet rajzolok magamra, majd meglátva a képet megismétlem.

Összeteszem a kezem, és úgy mondom:
- Azt atyám is láthatja, katonaféle volnék, szembenézek nap mint nap a halállal. De tegnap este... Szóval tegnap este úgy éreztem, csak a mi Urunk segedelmével menekülhettem. Mint látja, itt vagyok, épen, egyben, és ezt szeretném megköszönni a mi Urunknak. Arra kérem atyámat, ha mód van rá, három alkalommal, havonta egyszer mondjanak egy dícsérő misét a nevemben.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Áldásosztó templom
Időpont: délelőtt
_________________________________

A pap rádhunyorog, mindent jól hallott-e. Mivel igen, kiegyenesedett:
-Kicsit sokat kérsz fiam s érdekesen gondolsz Istenünk felől. Ha köszönni szeretnéd a Hétarcúnak, hogy tenyerében tartott téged, úgy talán te foglalhatnád imába neveit az oltár elé térdelve, nem gondolod?-nézett mélyen a szemedbe.
-De ha még a templomunkért cselekedtél volna is dicsőt, vagy valamely neves patrónusunkért, akkor tán érdemes lennél arra, hogy havonta háromszor neved dícséretbe foglaljuk, ám így, hogy egyik eset sem áll fenn, erre nem adhatom szavam.
-Mivel urunk becsüli a férfit, ki az igazságért kardot emel, s nevében dacol félelmeivel, megáldhatlak, hogy kerüljenek el az ártó kísértések ás átkok, s ha utazol, védve légy minden rontástól és gazságtól.

[Iymer]

- Nm értem én annyira a Hétarcú nyelvét, mint maguk, akik ennek szentelik életüket, meg hát én inkább a kardomal hajtok hasznot az istenünknek, nem a szavammal.

Szétnézek a templomban, és ha valahol hibás valamelyik szobor, hiányzik kép, gyertyatartó, vagy ilyesmi:
- Azért kértem magukat, mert épp ebben a városban, ezen a környéken esett meg velem az a bizonyos ... alkalom. De ha csak ezen múlik, látom, ott szemközt a falon épp elférne még Szent Bergius vagy más képmása. Ha atyám megengedi, három ezüst erejéig én is támogatnám a festését. Azt pedig, hogy havi három alkalommal, remélni sem mertem. Elegendő nekem a havi egy is. És nem az én nevemet kellene dícsérni, hanem az Úrét, csak az én nevemben.

Ha rendes embernek néz ki - jártam már meg ezen a környéne pappal:
- Áldását megköszönöm, atyám.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Áldásosztó templom
Időpont: délelőtt
_________________________________

-Ah, így már értem fiam, mit szeretnél, elsőre nem volt ilyen világos.
A templom egész puritán volt, faliképek nem, csak faszobrok álltak benne. Egy jó meszelés viszont ráfért volna az előcsarnokra.
A pap meghajolva fogadta hozzájárulásod, letérdeltetett, hogy megáldhasson. Láttad már, szigorú, de korrekt pap volt, s nem érzéketlen az emberi szenvedésre sem.
-Az ilyen igaz és hű embereké urunk fényes országa! Főleg eme kétes időkben, mikor nem tudni, a tengeren túli hullámok mit sodornak partjainkra! Legyen veled Domvik, s adjon tisztánlátást, ha rég kiszakadt eretnekkel találkoznál, s lásd meg igaz arcát, ha kezét feléd nyújtja!
Mivel nem voltál tompa agyú, kitaláltad, gorvikiakra utal így a pap. A férfi fejedre tette egyik kezét, istene nyelvén dallamos, nyugodt imába kezdett, tetterő és magabiztosság öntött el. Minden aggodalmad s kételyed elfújta a pap szava.
-Állj fel fiam, s járj szerencsével! Mondd, nős vagy már? Ha nem, tégy a Hétarcú kedvére, ha a veszélyes idők elmúlnak fejed fölül, végy magad mellé tisztességes asszonyt, s úgy örvendeztetheted meg urunk leginkább, ha gyermeki arcok mosolyognak rá, kik tetőled származnak a házasság szentsége alatt!

[Iymer]

Amit a gorvikiakról mondott, az szöget ütött a fejembe. Leteszem a három ezüstöt. Előbb keresem, hová, mi érinthezhet ilyen szent helyen ennyire profán dologgal, és ha semmi sem akad, hát a pap kezébe adom.

Összeteszem a kezem, fogadom az áldást.

Amit a házasságról mondott, az hosszú távon terveben van, de addig nem épp így gondoltam, lesütöm a szemem, nem nézek rá. Hogy ne legyen kínos a csend:
- Atyám! Nekem most az ország szívébe, Shadonba kell mennem. Mit tanácsol ezekkel az új jövevényekkel kapcsolatban? Hogy ismerem meg őket? Mit tegyek, ha felismerem némelyiket? És úgy általában is, mit javasol? Sohasem játram én még Shadleke túl.

Ezen túl más dolgom alig van, a kiadások vezetéséhez egy vegyesboltban vagy valami papírművesnél esetleg könyvkötőnél vásárolok több papírt vagy pergament, ami olcsóbb, tintát és írótollakat, majd visszamegyek Rufuszhoz.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Áldásosztó templom, majd Rufusz fogadója
Időpont: dél körül
_________________________________

-Ott nem fordulnak elő ezek a báránybőrbe bújt farkasok! de az úton, mi odavezet, semmi sem lehetetlen! Megérzed beszédjükön, szemük sötét csillanásán, s hogy bőrük sötétebb, mint országunk északi vidékén lakó testvéreinké! Urunk próbára teszi éles elménket, mert külsőben nem nagyon különböznek tőlünk a tengerentúli tévelygők, de hallgass füledre, s megérzéseidre! Ha találkozol eggyel, légy eszednél, hisz sosem lehet tudni, mikor hozakodnak elő bűnös útra térítő szándékkal, s mikor akarják elorozni lelked üdvét! Tartózkodjál tőlük, sok évnek kell eltelnie, mire Domvik szentsége megtisztítja őket múltjuk sötétjétől!

Távozva a nem túl gorviki párti paptól, elvégezhetted a szükséges bevásárlást, egy kacér mosollyal is gazdagabb lettél, amit egy paradicsomos kiskosárral járó lánytól kaptál.

Rufusznál az unatkozó Siken várt, az eszegető Dentassal és piktorral.
-Oh, mire szerelkezett így fel?-esett pillantása a festőnek a papírra.

//Adtál valamilyen nevet a festőnek? Ha igen, beírnád? Ha nincs, adok már neki egyet... //

[Iymer]

// Nem adtam nevet a festőnek.

- Köszönöm az irántam való jóindulatát, atyám!

No, ha már jött az a kacér mosoly, akkor visszakapja egy bajuszpödrésben. Amikor elmentem mellette, a fenekébe is belecsípek, majd igyekszem kitérni a paradicsomok elől.

Csatlakozom én is az eszegetőkhöz.

- Tudja, piktor uram, nálunk szigorú számonkérés van. Ezeken vezetem majd a kiadásainkat az útról, hogy el tudjak számolni az udvarmesternek, ha majd hazaérünk.
Meglököm Dentas könyökét, majd szememmel felfelé, Zaccaria szobája felé intek, és kérdőn nézek Dentasra.

Ha odajön hozzánk Rufusz, segítségét kérem az út folytatásához:
- Mondd csak, Rufusz, van neked ismerősöd kelet felé? Tudod, mondtam, Shadonba megyünk. Hol érdemes megszállni? Mire figyeljünk? Kit kerüljünk messziről? Én arról a vidékről semmit sem tudok. Épp csak az utat nem fogom eltéveszteni, gondolom.