Shadlek városa: Megkísértés Tere

[Iymer]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, ispotály
Időpont: alkonyatkor
_________________________________

- A papírbaj hossza csak attól függ, mennyire nagy úr dolgáról van szó.

A beszélgetés közben elgondolkodva kinézek az egyik ablakon, és látom, hogy még mindig csak alkonyat van. <Hmmm... Még nem zárták be a kapukat. Akár utánuk is küldhetnék valakit... A tehenészetben már gondolom nincsenek, és nem is mennek egy darabig vissza...>

- Mit beszéltetek meg, az akció után hol találkoztok és kivel, kikkel?
<No, itt már biztosan nincsenek. Ravasz tudja, hogy elkaptuk az egyik emberét, nem fogja a korábbi tervet követni.>

- Milyen rejtekhelyeket ismertek még a városon kívül?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, ispotály
Időpont: alkonyatkor
_________________________________

-Elsőre azt, hogy a déli kapunál egy fűzfacsoportnál, ami a bárányitató mellett van. Onnantól Ravasz közölte volna a következő lépést. Amit így nem tudok. Egy helyet sem ismerek, ahol talán előfordulhatnának. Ravasz nem szereti az állandó, talonban lévő zugokat, mert kiszámítható.
-Szarban vagyunk, ez a hapsi túl okos-morogta Dantes. A piktor az állát simogatta. Aztán felnézett, mert a horgas orrú pap állt mellé:
-Segíthetek valamiben?

[Iymer]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, ispotály
Időpont: alkonyatkor
_________________________________

A pap kérdését biztatásnak veszem, hogy mehetnénk már, fel is állok, de nem fordulok felé, hanem még mindig a törött lábútól kérdem:
- Milyen rejtekhelyeken voltatok az elmúlt hónapokban a déli kapu környékén?
A papnak meg válaszol, aki akar. Ha senki:
- Igen. Mondjon el egy könyörgést egy szegény lélekért, aki most igen nagy bajban van, de Isten segedelmével és a mi karunkkal talán megszabadulhat. Talán. - ez a vége igen lahangoló lett.

/*
- Az embereim milyen képességekben és milyen fegyverhasználatokban jók?
- Valamellyest ismerem, hogy miféle alakok fordulnak meg így estefelé Rufusznál. Van-e köztük olyan, aki ismeri a város környékét, és némi pénzért szivességre lehete kérni? Hogy konkrétan ki az, azt meg elég, ha Rufusz tudja.
*/

[Lianna Pentangelin]

//Neked nem kell fejlecet írnod, azt elég ha én a HM reagban benyomom //

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, ispotály
Időpont: este
_________________________________

-Az elmúlt hónapokban a kanyarban sem jártunk Shadlek tartományban-nyög fel.
-Talán ha egy hete vagyunk itt, s vagy fogadókban vagy tanyákon laudtunk, bajkeverés nélkül, Ravasz meg intézte aaz ügyleteit, amiről egyikünk se tud semmit.

Kifelé menet Siken megrázta a haját:
-Rosszul állunk, Iymer. Ezek, ha lehet hinni a töröttlábúnak, még csak nemrég jöttek a megyébe. A vezetőjük nem ismeretlen itt, de mindig más a neve. A többiek meg vegyesfelvágottak. Hogy bukkanunk így a nyomukra?
Sem Siken sem Dantes nem hivatésos katona, így csak olyan fegyvert képesek használni, ami az úr szolgálatában elengedhetetlen volt: kés, talán tőr, egyedül Siken az, aki íjász. Rufusztól úgy tudod, akad néha pár jobban ruházkodott alvilági személy a fogadójában, de nem az elvetemlt fajta, s nem is azért, hogy ott bonyolítsa a dolgait. Azt Rufusz nem tűrné, oda inni be lehet ülni, de többre nem.
A piktor úr is látott benne fantáziát, hogy a törvény háta mögöt nyomozhatnátok. Így ha megemlítenéd Rufusznak, mi kéne, már legalább a festő kiállna melletted.

[Iymer]

/*
Ezek szerint akkor nem fogalmaztam elég érthetően, nem jött át az előtörténetemből, hogy én úgy gondoltam, ha valaki Cossino úr szolgálatába áll katonaként, akkor az pásztor is egyszerre, és viszont. Hiszen mint katona - különösen a dúlás alatt és után egy darabig - sok dolga nincs, általában unatkozna, addig is vigyázhat a jószágra (ló, marha). És viszont: mint pásztor, nincs sok dolga, akár fegyverforgatást, lovaglást, alakzatban mozgást, ... is gyakorolhat. Meg hát végül is mi a különbség a kettő között?
*/

Sietünk vissza Rufuszhoz.
- Olyan nagy baj azért nincs. A bárányitatónál a fűzfacsoportnál találkoztak volna a többiekkel, tehát addig el kellett menni a meglépett gazembernek is, hogy a társaival találkozzon. Onnan meg hova mennének? Elkezd alkonyodni, náluk az értékes áru: valami közeli, de nem magáól érthetődő búvóhelyre holnapig, de holnapután reggel biztosan odébbállnak. Kellene egy ember, aki azt a részt ismeri, tudja, hol húzódhat meg 7 ember lóval. Azért nem olyan könnyű az. Lehet vagy 3-4 hely, az biztos. Vagy valamivel több. Éjfélig körbejárjuk. Aztán meg benézhetünk abba a tehenészetbe is, merre mentek onnan tovább a jómadarak, bár sokat az már nem ígér.
- Meg lehet Rufusznak olyan ismerőse, akinek van kapcsolata olyan helyiekkel, akik nem járnak mindig egyenes úton. Nekik, ha már egy hete itt vannak, feltűnhetett ez a hét fő, figyelhetik minden lépésüket. Aztán vagy elmondják nekünk, vag nem. Ezzel meg az a baj, hogy sokba kerül, és vagy igazat mondnak, vagy nem.

- Szervusz Rufusz! Csak visszajöttünk. Kellene újból a segítséged. Van itt, vagy a környéken olyan ismerősöd, aki némi pénzért ismeri és végigmutogatná nekünk a déli kapu vidékét - most, így, estefelé?

[Lianna Pentangelin]

//Rendben, figyelmetlen voltam. Ebben az esetben Dantes egy egykezes kardot tud forgatni, Siken pedig kést és íjat használ//

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, Rufusz fogadója
Időpont: este
_________________________________

-Már ha kiengednek a kapun barátom, itt napnyugtakor zárnak-emlékeztett Dantes erre.

Rufusz gondterhelten nagy levegőt vett:
-A kezem nem piszkolnám én be azzal, hogy törvénytelen fickókkal ismerkedtetlek össze titeket. Mert ilyenkortájt már csak azok surrannak ki be a kaput kihagyva. Az én helyem híre jó, nem most akarom ezt megváltoztatni. Így nem mondhatom el, hogy a férfi, aki épp most borította az asztalra a gyertyát, az talán segíthet. Én nem tudhatok semmit... Azt sem, hogy ehhez nyitni kell majd az erszényt...
Dantes nem érti a urkolt célzást, mélg feldolgozóban vannak nála a mondottak, de a piktor megérinti könyököd és odamutat:
-Egy kócos hajú, füstös képű, kéményseprő forma férfi épp most lökte fela gyertyát, az kialudt, s ügyetlenkedve próbálja visszatenni a faggyút a tartójába.

[Iymer]

- Hát majd sietünk. Ha már bezárták, az viszont nagy baj.

- Rufusz, Rufusz, szégyellhetnéd magad! Régi barátaidnak sem segítesz! - Azzal finoman megöklözöm az egyik vállát, hátat fordítok, ingatom a fejem, és odamegyek a gyertyaborogatóhoz, előveszem a tűzkövemet a tarsolyból, és ha felállította a gyertyát, tüzet csiholok, és meggyújtom.

Felteszem, valamit kérdezni fog, vagy kérdőn néz rám:
- 50 réz, Déli kapun kívül, most. - A végét megnyomom.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, Rufusz fogadója
Időpont: este
_________________________________

Rufusz mosolyog, és sört mér ki.

-Ó, köszönöm!-lepődött meg a férfi, hogy valaki a bénázását segíti helyrehozni.
Kurta, egyenes fellépéseden hátrahőköl:
-Ugyan kérem, minek néz engem? Én tisztelem a törvényt, uram!
A piktor fejét rázza:
-Nem így kell ezt. Egyrészt lerí rólad, hogy nagy szarban vagy és azonnal kell a segítség, másrészt ezzel többet csikar majd ki belőled, harmadrészt fő a stílus, aki akarnok, annak nem segítenek, nem koldusok ezek, nincsenek anyira rászorulva senki pénzére sem-súgta, s megpaskolta karod.
-Tekintsen el a társam hevességétől, ő már csak ilyen. Meghívhatom valamire?
A férfi hümmögött valami olyat hogy tőle aztán, de érteles szemei gyanakvón méregettek titeket.
Kis idő múlva a férfi már sört ivott.
-A gyanakvás felesleges, nem álruhás őrök vagyunk. de az viszont igaz, vezetőre lenne szükségünk. Nem tudom, jó helyen járunk-e, de kellene valaki, aki a kapuzárás ellenére is, de a falakon kívülre juttatna.
A férfi letette a sörét és félmosollyal mért végig mind a négyőtöket, lévén, Sikentől Dantesig ott tolongott mindenki.
-Az urak az ispotályból-jelentette ki. Dantes meglepődött. De a piktor is. A férfi törölt kicsit az arca koszán, s most már jobban felismerted: a pappal ültetek szembe. Ha pap egyáltalán.
-Történetesen elkaptam pár szót, miféle bajban vannak. Érdekes eset. Viszont csak egy főt tudnék baj nélkül a falakon kívülre juttatni előzetes szervezés nélkül. Már pedig maguknak most kellene a segítség nem később. És 1 ezüst az ára, tudván, hogy nemesivadékról van szó-s kérdőn nézett rátok, erre mit léptek. Társaid rád néztek.
-Ő jönne?-néz rád:-Nehéz eset, keményfejű.

[Iymer]

<Kurva életbe! Húzzuk itt az időt, ahelyett hogy mennénk! Minél előbb utánuk kell menni, mert reggelre, legkésőbb délelőttre már bottal üthetjük a nyomukat! A végén meg ez az alak itt kitalálja, hogy gyalog menjünk. Akkor meg jó, ha pirkadatra végigjárjuk az itató környékét!>

Előveszek egy ezüstöt, leteszem az asztalra, kb középre. Újra belenyúlok az erszényembe, előveszek egy 50 rezest, de nem mutatom meg. Úgy teszem le az asztalra, hogy hallja a koppanását, de rajta a kezem.
- Ő nem jön. Hármókat vigyen ki, és körbejárjuk a bárányitató környékét most éjjel. Lóval gyorsabb. Igen, valóban sietek, de maga sem véletlen ajánlkozott fel az ispotályban.
Hadd gondolkodjon a válaszon. Sikennek mondom:
- Kérsz Rufusztól fáklyákat, egy negyed kenyeret, megtöltesz egy kulacsot vízzel, egyet borral.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, Rufusz fogadója
Időpont: este
_________________________________

-Érdekelnek a körülöttem folyó dolgok, semmi többért nem kérdeztem rá az ispotályban-von vállat.
Majd fejét ingatva feláll, de az ezüstöt eltette:
-Vagy egy fő, ideges barátom, vagy senki és nincs üzlet. Három fővel nem megy.
Rufusz nyugtalanul nézett felétek.

[Iymer]

<Aha, érdekelnek, mi? Ideges, hogyne lenne ideges.>
Én is felállok.
- Hát akkor vállaljunk egy kis kockázatot: két fő. Gyere Dentas. - és megyek utána, ha megindul.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, városi temető
Időpont: este
_________________________________

-Kockázatot? Rendben. Ha baj van, ti elviszitek én meg valahol röhögök a markomba-mosolyodott el a férfi. Dantes elhúzta a száját.
-Aki nem tud lépést tartani velem, itt marad-s kisurrant az utcára. Ismerte a várost mint a tenyerét, egy helyen sem kellett neki fény, nektek viszont annál inkább jó lett volna. Dantes az egyik árokban törte majdnem bokáját, egy ízben pedig kis híján szem elől tévesztettétek a férfit. Mert ő ment fürgén, maga mögé nem nagyon nézett. Egy idő után csak szag után tájékozódtatok, aztán a jellegzetes sírkövek és kripták látványa meg a szokatlan hűvös fuvallatok megmutatták, a temetőbe érkeztetek.
-Megérkeztünk. Itt van az átjáró a várfalon túlra, az egyik kriptába lemegyünk. Látom, idáig mind a ketten elértetek, dícséretes. Hallom, hogy lóval és délnek akartok menni a bárányitatónak. Lehet róla szó.
Valami pendült. Dantes a karjához kapott, majd egyszerűen összecsuklott. Vezetőtök kezében valami fémes villant.
-Moccansz, úgy ledoblak tőrrel, hogy Domvikkal parolázhatsz-szólt rád.
-Ők azok? Nem hittem volna hogy így beletrafálsz-szólt valaki az egyik sírkő mögül kilépve. Még vagy 5-en követték példáját körben körülötted, máris szép kis csapat lett a temetőben.
-Én és Domvik jól kijövünk, ráéreztem-hallottad a horgas orrú papimitátort.
Egy sötét tárgy repült a horgasnak, aki elkapta s csendült markában a csomag.
-Mm, szép súlya van. Ugye tudod, hogy a torkom azt nem vághatjátok el, mert annak csúnya következménye lenne itt helyben?
-Tudom. Sebes, Rottyantó, kapjátok meg az alélt tagot. Te meg tedd arra a sima sírkőre a fegyvereid, mindet, ha még élve akarod meglátni a reggelt és szűzen Elenniát-szólt rád most egy határozott kemény hang.

[Iymer]

Követem az alakot, amennyire tőlem telik. Bizony szitkozódom magamban a sötét miatt, nem lehet itt látni, miért nem végeztünk egy fertályórával korábban.

Amikor a pendülést hallom, a kardomhoz kapok, de amikor rámszólt, mit lehet tenni? Eleresztek a fogaim között sziszegve egy átkot, érti, ha érti, egy pillantást vetek Dentasra, és lassan, komótosan kipakolom a fegyvereimet. Közben körbe-körbenézek, kik, hányan vannak itt. Előbb a tarasolyból veszem elő a kést, majd lassan a hüvelyből a szabját, ennek hangja is van, végül az ostort. A művelet végére igyekszem szemben állni a vezetőjükkel. Nem mondok semmit - mármint a sziszegésen túl. De megjegyzem, hogy ezt a papot még megkeresem, ha egyszer kijutok ebből a slamasztikából.

Még a falakon belül, vagy már kívül vagyunk?

Felteszem, megyünk innen valahová. Szót fogadok, velük tartok, tartom a lépést, igyekszem csendben menni, akkor is figyelem, merre tartunk, nézelődök. Ha viszont városőrt látunk, Csettintéssel - Pszi - igyekszem felhívni magunkra a figyelmét. Ha tudom.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, városi temető, majd a falakon kívül
Időpont: éjjel
_________________________________

Még falakon belül vagytok, a temetőben. A fegyverek lepakolása után egy vékony alak nyalábolta fel azokat, a két szólított alak pedig dantessel tette ugyan ezt.
nyílt egy kriptaajtó, levezettek a hűvös terembe, ahol aztán tényleg vaksötét lett. Mögötted közvetlenül egy férfi szuszogott s válladra nehezedett marka. Kő gördült kövön, majd valaki lámpást gyújtott. Ennek fényében már láthattad, Dantes él, csak alélt, s hogy elfogóitok álarcot viselnek.
Földalatti alagút bejárata bújt meg az egyik hasadékban a halottak nyugalmának szomszédságában. Izz haladtatok végig jó hosszú ideig.
Majd iszapszagot érzetél, újra szabad ég alá érkeztetek. A markos férfi, aki végig mögötted jött, noszogatott, haladj.
-Ha rikkantani támad kedved, a cimborád bánja...-figyelmeztetett. Úgy 100 méterre Shadlek fáklyás falait láttad.

//Folytatás az Utak, ösvények, csapások topicban//

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Rufusz fogadója
Időpont: kora délelőtt
_________________________________

Zaccaria, mondani sem kell, a fogadó ajtajában, csípőre tett kézzel álldogállt, és nagyon magyarázott egy letolt városőrnek meg kollegáinak. Aztán félbeszakadt mondókája, meglátott titeket. Elennia beharapta ajkait. Most jön az, aminek jönnie kell.
Az ivóból kiáltás hallatszott, majd Siken viharzott ki fülig érő szájjal:
-Ez már igen! Az angyalok veletek voltak! Csak megérte azokkal a trógerokkal szervezkedni!
Zaccaria rámorrant Sikenre, aki behúzta fejét vállai közé, az őrség felkapta fejét. Milyen trógerek? Milyen szervezkedés? Méga végén a félkegyelmű társad kibeszél mindent a rend őreinek, s még a kilógás is terítékre kerül, aztán meg a hűvösre az, aki benne volt
- Húgom! ideje volt egymásra találnunk, s nem hősnőt játszani! Uram - hajolt meg a leszálló Ballardnak Zaccaria- nem is tudom kinek és mit kelélene megköszönnöm! Kérem, fáradjanak be, asztal mellett talán minden világosabb lesz! Uraim, amit az előbb mondtam, tekintsék semmisnek: a kisasszony, kit kerestettem, ím meg is került!
-Ki vele, mindent hallani akarok! Ez nagyon izgalmas!-suttogta Siken gyerekesen, ficergett mint a sajtkukac ahogy lovaitok szárát megmarkolta.