Shadlek városa: Megkísértés Tere

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

Az eresz bejött. Neked. A fickónak nem. Nagyot nyekkenve és ordítva érkezett le az utcára. Te két kézzel lógsz. Lentről az rodítás nem csökken,. valamilye megsérülhetett, ez nem fog könnyen megpattanni. Talán még helyben hagyni is lesz alkalmad?
-Hol vagy, Iymer?-hallottad a tető gerince felől Dantes hangját. Utánad mászhatott.
-Baromarcú, lelőtted őt?!-szidott valakit. Siken hangja cérnavékonyan ért el téged:
-Domvikra mondom, csak nem! Nem rá céloztam! Esküszöm!

[Iymer]

- Hagyd Sikent, gyere le onnan! Inkább engem szedjetek le, meg ezt a fábaszorúlt férget mossátok fel!

Ha tudok, lógok, amíg az embereim meg nem jönnek. Ha nem, akkor inkább leugrom, mint leessek. Ha meg akarna lépni a támadóm, akkor meg rá próbálok esni/ugrani, ahogy sikerül.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

Dantes egyensúlyozott le hozzád, az ujjaid csúszni kezdtek, az eresz pedig pattogott.
-Öregem, te mindjárt leesel az útra...-suttogta és lihegte Dantes. Átnézett mögötted az útra.
-A tettest körbeállják és még a lábát markolássza. A lábcsontja átszúrta a nadrágját, minden csupa vér. Ez innen meg nem pattan már. Add a kezed-nyúlt le Dantes, lábát a körülményekhez képest megvetve.
Már amikor a lábadat tetted az eresze, az akkor adta meg magát és keszakadt.
-Elennia sehol!-jött a dühös és aggódó jelentés a tetőlukból Zaccaria hangján.

[Iymer]

Azom a kezem Dentasnak, amennyire tudok, segítek neki a felhúzásban. Ha már biztonságban érzem magam, akkor visszanézek a támadómra, de ilyen messziről nem tudom kivenni az arcát, csak a körvonalait látom, úgy-ahogy, takarásban.
- No, haramia! Meg akartál ölni, aztán ez lett a vége! Mindjárt lemegyünk hozzád!

- Mi? Sehol Elennia? A padlást nézték?! Az nem lehet! Újra át kell nézni!

Óvatosan, nehogy leessünk, visszamegyünk a padlásra, és jelentést teszek Zaccariának:
- Én Elenniát elmenni nem láttam. Két alak lépett meg, az egyik már árkon-bokron túl van, a másik meg a fogadó mögött, el van törve a lába. Ide kellene hozni, meg ellátni a sebjét, hátha mond valamit. Ha meg nem, hát kivisszük Cossino úr uradalmába, oda nem ér semmi itteni hatóság keze, akár meg is nyúzattatja az úr, ha azon múlik a lánya. Engedelmével szerintem át kell nézni még egyszer a szobákat, itt kell lennie valahol Elenniának.

Ha elfogadja, amit mondok, akkor a padláson kezdem/kezdünk majd a keresést, de addig, amíg nem végzünk, a szobában is hagyok/küldök őrt.

<Jobb, ha nem én megyek azért az alakért, mert még agyon verem.>

Ha minden így történik, leülök valahova, ágondolom a tetőn történteket, kifújom magam. Majd, ha már nyugodtabb leszek, megpróbálom felidézni - Pszi - a meglépett alak vonásait,
lehetett-e Elennia. És csak ez után kezdek keresni én is.

<Odahaza naponta néztünk szembe a halállal, de ez azért csak más volt. Adományt kellene hagynom a mi Uruk tiszteletére. Feltétlen megkeresem a környék plébániatemplomát.>

Ha Siken előkerül, mosolyogva egyszer barátságosan hátba verem, a kezem a vállán hagyom egy darabig, de nem mondok semmit.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

-Néztük bizony! Pofám leszakad...Te, ennek a nyomoroncnak nem voltak társai? Mi van ha az egyik szépen elcipelte magával a lányt? Azok a zsiványok az úton...Elennia lova nem igahúzó jószág, kiszúrhatták, milyen deli paripa van alatta, s akinek olyanra telik, az nem paraszt!-morgott Dantes.

Zaccaria odalent meghallgatott. Ha főtt is a feje, nem szándékozott senkit se bűnbaknak kikiáltani, hisz ha a lány a szobájában volt végig, hogy is foghatná rátok hogy vétettetek?
Meghallva, hol hever a férfi, azonnal kifordult a felforgatott szobából. Átnézve a többiek után a szobát, arra kell jutnod, hogy a lány holmijai ott vannak, azok nem keltek útra vele. De a lánynak hűlt helye.
Újra végiggondolva, mi mit követett, felsejlik előtted a nyílpuskás fickó a tetőgerincen...meg egy éppen lebukó társa a tető szélén. Nem épp fürge lendülettel tette azt a mászást. Kár hogy csak vállát láttad lebuktában s feje sötét formáját. De a kalaptalan fej nem folytatódott fonatban, de még csak kibontott női hajzatban sem. Akárki volt az, nem volt nő.
Siken így talált meg téged, megkönnyebbülten sóhajtott fel.
A fogadó alsó szintjét léptek, férfiak nagyhangú beszélgetése, fegyvercsörgés töltötte be. Talán az őrség az. Újabb léptek, ám a piktor volt az.
-Az egyik járókelő állította, a leesett fickónak társa volt s cipelt valami nagyot. Szerintem valakit.
-Emberrablássá vált a dolog?-nyelt nagyot Siken.
-Én úgy látom. Az őrség kikérdezte a szemtanúkat, nemsokára eljönnek az uraság kísérőjének testéért is, s mielőtt lecsuknák a bűnrészest, ispotályba kell vinni, mert nyílt törés éktelenkedik a lábán. Mi lesz most? Megszakítjuk utunkat Shadon felé?

[Iymer]

- Ahhh... Fordulhat meg olyan ló egy kisebb ménesre való is ebben a városban! Azért nem csak Cossino úrnak van pénze errefelé. Meg szeme a jó lóhoz...

<Nem, nem Elennia volt... Dentas hallotta a tető leszakadását, akkor megpróbálta betörni az ajtót, majd leszaladt, mi meg fel. Addig kötözhették meg, és vitték is. Ha sikoltott is, vagy segítséget kért, ezért nem hallottuk. Vagy hallottuk, de sokminden mást is, aztán ki emlékszik már arra... Mégiscsak helyén lenne az esze ennek az Elenniának? Legalábbis módjával.>

- A kérdés helyénvaló, piktor uram! Engem Zaccaria végtére is nem utasíthat, hiszen az Úr dolgában járunk el, parancsot meg nem hozott, hogy Cossino úr megváltoztatta volna a szándékát véllünk. De ezt az ügyet legalább egyenesbe kellene hozni, márpedig egyetlen reményünk most az a leesett fickó. Ha mégsem az a haramia volt, hanem valami idevalósi bűnbanda, akkor azok már mindent tudnak, és készülnek az Ispotályból elvinni a társukat. Jó volna minél előbb elvinni innen, Cossino úr elég nagy úr, hogy a maga személyében üljön felette törvényt, de azt csak a falakon kívül teheti. Márpedig ha meglép, vagy mit is beszélek, megszöktetik, esetleg ő is kap egy nyílvesszőt a torkába, akkor oda a nyelv, aminek az oldásához Petar mester is ért, meg még néhányan odahaza.

- No, piktor uram, dűlőre jutottam! Maradunk, és legalább ketten az ispotályba megyünk, ott vigyázzuk ennek a haramiának minden mozdulatát. Aztán, ha az Úr maga nem jön ide, akkor ha felépült ez az alávaló, visszük ki. Addig meg kegyelmednek is jobb lesz, ha visszamegy Zaccariával a birtokra!

<Jelentést inkább tegyen csak Zaccaria, mi a helyzet. Az Úr igencsak paprikás lesz tőle!>

Elmondom Zaccariának is, mit gondolok:
- Nem tudom, mennyire lehet az itteni ispotályban bízni, nekünk nagyon fontos az a nyelv, amit fogtunk. Cossino úr amíg el nem viheti, én vigyáznék inkább rá az embereimmel, nehogy baja legyen. Valakinek viszont vissza kellene menni a birtokra, jelentést tenni, felcsert, embereket, miegyebet hozi, hogy bizton haza lehessen vinni ezt a haramiát, aztán ott már meg tudnák oldani a nyelvét. Vagy csak a falakon kívülre vinni, hogy törvény tudjon felette ülni az úr. Aztán meg a piktort is meg Elennia kisasszony lovát is vissza kellene kísérni, mert az utunkat így nem folytathatjuk, itt meg csak bajuk eshet.

Ha Zaccaria is egyetért, és már elvitték az ispotályba a leesett haramiát, akkor mielőtt elindulnánk hárman - ha nem tudom, hol van, Rufusztól megkérdem -, Rufusznak mondom:
- No, öreg barátom, legalább lesz mit mesélned majd az unokáknak, ha nagyobbak lesznek. Én inkább az ispotályban utána néznék ennek a haramiának, nem tudom, mikor szabadulunk, csúnya a sebe. Most este játszasd már el a szomorú nótámat, a Darumadárt!

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

-Te ott akarsz kotlani a barom mellett, míg vallatható állapotba nem kerül? Megtekerem én az ujjait, dalol majd mint a kismadár!-fogadkozott Dantes.
-Mivel egy nemes lány eltűnt, szerintem fokozott figyelemmel nyomozzák majd ezt az esetet a városiak...azaz remélem-simogatta kis szakállát a piktor.
-Ha egy haja szála görbül...-morogta megoint Dantes, de Siken leintette:
-Szerintem váltságdíjat fognak kérni.
-Mért? Szerinted tudják, hogy Elennia ereiben kék vér folyik?(D)
-Ha kinyitja a száját, feltétlen. Tényleg, mért nem sikongatott vagy valami, amikor vitték?(S)
-Megijedt és elájult? Befogták a száját? Leütötték?(piktor)
Az ütést hallva Dantes mérgesen ráncolta homlokát.
-Jó, csak nem ütnek meg egy lányt... Viszont maradnék! Ilyen muriban régóta nem volt részem!(p)
-Muri! És ha lefektetik?! Hogy állok én akkor az úr elé?! Meg fog nyúvasztani minket!
-Na, inkább hallgassunk Iymerre, és vonuljunk az ispotályba! Ott kiélheted a haragod azon a fafejű nyílvesszősön!-terelgette a piktort meg Dantest lefelé.

Szinte az őrség és a lábatörött fickó nyomában kellett csak sétálnotok.
-Nem ismerős a pofája, nem hiszem hogy helyi bajkeverő-válaszolta az őrségcsapat vezetője Dantes érdeklődésére.
Erre társad sokatmondón nézett rád s még komorabb kedve kerekedett.
Míg a felcser a nyílt törést ellátta, várakoznotok kellett, de a fickó üvöltözése elért hozzátok.
-Úgy, úgy, hadd fájjon!(D)
Majd ahogy véget ért az ordibálás a piktor fejével intett, mi lenne, ha most tennél próbát.

[Iymer]

- Akar a halál ott kotlani, de ha így hozta a szükség? Te megbízol ezekben az itteni ispotályokban? Tudod, hogy mennyire biztos helyek? Nekem egyébként is fájdalmasabb dolgok jutottak eszembe, mint az ujjtekerés, de amíg a városban vagyunk, csak azt tehetjük vele, amit az itteniek megengednek, vagy legalábbis nem szólnak érte. A falakon kívül lehet csak Cossino úr a törvény.

// Ezek szerint akkor Zaccaria elment vagy elküldött embert jelentést tenni? Ha nem, akkor mit mondott, mit csinál? //

Nem örülök annak, hogy a piktor marad:
- Nézze, piktor uram! Ha maradni akar, ám tegye, de lássa be, nekünk most a legfontosabb Elennia visszaszerzése. Fáradtságos dolog lesz, az biztos, meg baja is eshet.

Út közben próbálom kivenni a lábtörött fickó ábrázatát, amennyire tudom, és az őrök vezetőjével próbálok pár szót váltani:
- Milyen hely az az ispotály? Mennyire jól vigyáznak az ilyesféle haramiákra?
- Lépett már meg onnan valaki a törvény elől? - itt azért a választ magamban megszorzom minimum kettővel.
- Nagy úr háza népében esett kár, így ő ítélkezhet felette. Mennyire akadékoskodó a városi tanács ilyen ügyekben? Milyen nehéz elvinni ilyenkor az embert?

Amíg a kezelés tart, próbálom felmérni az ispotályt, milyen hely, meg ugyebár itt töltjük az éjszakát is. Az őrségből maradt itt? Amikor vége:
- No, lássuk az emberünket! - Azzal bemegyek hozzá, és a tarsolyban kitapintom a kést és a sót. Aki akar, jöhet.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

-Ej de bizalmatlan vagy!(S)
-Ugyan, csak józan! nem akarunk koppanni, hogy eltűnik az a majom!(D)

Zaccaria egyelőre senkit nem menesztett az úrért, ő képviseli Elennia apját, bement az őrségkapitányt megkeresni és nagyobb erők bevonását megszervezni.

A piktor a fejét rázta:
-Azt hiszi egész életemben festegettem?-húzta ki magát a piktor büszkén, majd az utcán menet közben egy bamba ifjú derekáról előhúzott egy rapírt igen profin.
-Fiam, ez neked csak dísz-tett a döbbent fiú markába pár érmét, s lecsatolta fütyörészve a rapír hüvelyét is övestül róla, majd magára tette.
-Így ni. Irány az ispotály, végre egy kis élet!-de hapcizott és előkerült a kendő.

-Az ispotály? Fénytelen hideg luk, ha engem kérdez! De mivel a hírek szerint nemeslányt csentek el, biztos hogy alapos őrséget kap maga köré ez a fajzat! Kár hogy többet nem csíptek meg! Amúgy nem gyakori, hogy onnan valaki megpattan. Az ispotály vezetője, a főfelcser katonai veterán és hadszíntéri szanitéc volt, úgy beveri annak a képét, aki mégis elsiklana, hogy megbánja azt is hogy megszületett! Ami meg a bírákat illeti, abban nemtudok segíteni, az nem az én asztalom!

A sarokban, egy priccsen kapott helyet a fickó, két őrt hagytak vele. Torzult arccal hevert, nagyon fájhatott a lába. A felcser, aki ellátta, markos ember volt, s a szeme sem üzent semmi jót. Mikor ti is a priccshez közelítettetek, elétek állt:
-Mi kéne? Valamelyikőtök beteg?
-Nem(S)
-Látogatni jötettek? Kit?
Mert még vagy féltucatnyi ágyon mások is várták a gyógyulást, s egy görbe orrú, orrhangon beszélő pap is sétált az ágyak között.

[Iymer]

A piktor akciója az utcán tetszik, nevetek rajta. Elismerően:
- Ez igen, piktor uram! Aztán a végén még az is kiderül, hogy hármunkat egyszerre képes helybenhagyni, és maga vigyáz ránk, nem mi magara! - elismerő bólintás a vége.

- Nem, nem látogatni jöttünk. Engem akart keresztül lőni az a mocsok ott. Meg akarom nézni a fizimiskáját, meg feltenni neki pár kérdést... ...ha nincs ellenére, felcser uram.

[Lianna Pentangelin]

Iymernek

-Azt azért nem mondanám-szerénykedett a piktor.

A felcser lenézett a kezedre:
-A sebét nem bolygathatják. Nem hulla kell a bíróságnak és nem hiszem, hogy gyilkosság miatt szeretnék megismerni a váris tömlöcét és vérpadját.
De tovább engedett. Az őrök nem akadékoskodtak, tudjék, hogy titeket ért a kár, s ők is csak annyira figyelmeztettek, hogy ne haljon bele.
A horgas orrú pap néha felétek nézett.
-Szerintem az atyának nem fog tetszeni, ha nekiállunk ordíttatni a fickót...-súgta neked Siken.
-Ha szépen beszélget velünk, nem is lesz rá szükség-ellenkezett Dantes.
A törött lábú jómadár kínlódva feküdt. Meglátva téged fintorgott.
-Már csak te hiányoztál, nem volt elég hogy lelöktél a tetőről?

[Iymer]

A piktor szerénykedésére:
- Azért majd ha eljutunk odáig, alkalomadtán megnézném, mi végre magának az a gyíkleső!

A tömlöcben:
- Nem lesz semmi baja. Itt, tőlem, nem.

Ismerős a törött lábúnak az arca? Láttam már valahol?
- Mégiscsak jobb nekem így, mintha keresztüllőted volna a nyakam, úgy mint annak a másik szerecsétlennek!
Leülök az ágya mellé egy szére, vagy az ágy a szélére, ha nincs szék. A szememben a visszafogott dühöt, haragot láthatja, a kezem is mintha ökölbe akarna szorulni.
- No, de idefigyelj, térjünk a lényegre! Te innen élve csak úgy kerülhetsz ki, ha az én gazdám kihozat, igen nagy úr háza népében tettek kárt. Ha pedig ő hozat ki, azt tesz veled, amit akar. Ha nem beszélsz, vagy ostobaságot teszel, imátkozni fogsz, hogy meghalhass, nem egy nyelvet oldottak már meg az emberei. Nem én, vagy ők - biccentek Dentasék felé - nálunk sokkal hozzáértőbbek. Ha viszont jól viseled magad, akár még az emberei közé is felfogadhat, jó íjász mindig elkél.
- Tudjátok, kit vittetek el?
- Mit akartatok vele?
- Hová vitte a társad?
- Hányan vagytok?
- Mik a további terveitek vele?

[Lianna Pentangelin]

//Az ispotályban vagytok, a tömlöcöt csak emlegették, hogy oda juttok, ha meghal a "páciens" //
_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, ispotály
Időpont: alkonyatkor
_________________________________

Rémlik, mintha annak a hét főnek az egyike lenne, aki az úton idefelé jövet is akadályozott titeket, de nem esküdnél meg rá. Akár hasonló is lehetett ahhoz s közben nem is ő az...
-Az megérdemelte, minek ugrált.
-Majdnem egy nemest lőttél nyakon. Zaccaria úr is felmászhatott volna ezzel az erővel-morogta Dantes.
-Az az ő baja lett volna, bárki is legyen akit mondasz.
Szék nincs, marad a dikó széle. A férfi fintorgott megint:
-Innen egy módon kerülhetek ki, őrséggel, ahogy visznek a bitóhoz. Nem kell beetetni engem, embert öltem, a gyilkosokat ki szokták végezni. És ha annak a fiúnak az apjához akarsz vinni, akit kölcsönvettünk, nem hiszem hogy kétoldalról megcsókolna és besorozna az íjászai közé. Ennyire hülye még én sem vagyok.
-De annyira igen, hogy beismerd, elraboltatok valakit.(D)
-Már ez is mindegy, vége a dalnak. Hibáztam, mert elkaptál, innentől kezdve én már elbuktam.
Sikern a füledhez hajol.
-Nem hiszem, hogy Elennia soká tartja azt az álcát, hogy ő fiú! Mi lesz ha felfedezik, hogy lány? Mi lesz ha csorba esik az erényén? Mert szép ám, a bandavezér meg nem az a fajta, aki szerintem a szépet érintetlenül hagyja! Már ha ez itt azokkal van, akiket már láttunk.
-Hogy mit akarunk? Pénzt. Mint mindenki ezen a földön. A társaim igazi nevét nem ismerem. Egyiken se ismerjük a másikét, csak a zsiványnevét, ami városról városra változtatunk. Jelenleg a főnök neve Ravasz, én meg Paszuly voltam. Hogy a srácot hova viszik, azt sem tudom. ravasz út közben akarta elárulni nekünk. Hogy hanyan vagyunk, te is tudod. Nekünk trükközött a számokkal-sorolta ezeket, párszor rándult az arca a lába miatt.
-Harcias volt. Majdnem kikaparta Mócsing szemét. De aztán bealtattuk.

[Iymer]

// Becsület szavamra ispotályt akartam írni. És az a baj, hogy ez idővel csak rosszabb lesz.

- Mondtam, hogy nagyúr házanépében esett kár, így valószínűleg ő fog feletted ítélkezni, nem a város. Az úr meg a fiát akarja, nem a te életed. Inkább a főnöködét, aki ezt az egészet kitalálta. Ha látja, hogy hű embere voltál annak, akit eddig szolgáltál, de helyén az eszed és a szíved, akármi is megtörténhet.

<Szóval nem csak ketten voltatok a rablásnál?>
- Azt mondod, városról városra jártok. Shadlekben jártatok már korábban?
- A rablás előtt hol szálltatok meg?
- Az egész csapat a városban van, vagy a többiek kint várnak rátok?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Shadlek városa, ispotály
Időpont: alkonyatkor
_________________________________

-Mert szerinted innen én még kimegyek a városkapun. Olyan papírbajjal jár az ilyen kiadatás az urak felé, hogy eltelik fél év, mire moccan valamit az ügy! Én már csak tudom, a bátyámmal megjátszották ezt.
Hátradől, a mennyezetet nézi:
-Jártunk, némelyek. A banda sose állandó. Van aki lemorzsolódik, van, akit a törvény lekapcsol...Én jártam, meg talán még ketten közülünk, a többiekről nem tudom. Már 3 hónapja lógok Ravasszal, ami teljesítmény! A többiek szerintem már falakon kívül vannak. A helyi bandákkal inkább nem akasztják össze a bajszot. Ezelőtt egy tanyán voltunk, egy tehenészetnél.