Shadon városa - az ország szíve

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
_________________________________


Hogy öntudatlan szövegelés volt-e vagy csak szándékosan mélázó hangnemben motyogott neked, hamar eldől: egyrészt, megérzed, hogy valaki kicsit végigsimít az elméd körülvevő burkodon, azaz a membránon. Sőt, be is tudod azonosítani, az illető mit akart: ugyan azt, amit te! Szinte ezzel egy időben más is hozzácsapódik az élményekhez: kutakodásod nekikenődött valami "szilárd" falnak, azaz a szépséges hölgyemény nem csak természetes védelemmel ellátva kanalazza a főzeléket. És ha ez nem lenne elég, telepátiával újabb megjegyzést fűz hozzá, huncutkodva:

<Oh, milyen izmos valakinek valamije! Hogy lefricskázza a próbálkozásom! Hm, ez megnyerő tulajdonság, nem csak a vakszerencse van a tarsolyában. Most még inkább kedvet kaptam egy kis birokra keléshez. Hacsak meg nem sértettem és nem akar valami láthatatlan ostorral végigcsapni rajtam, pimaszságomért.>

A lány jobb szemével kacsint, de közben olyan arcot vág, mintha egy másik "síkon" semmi se történne éppen.
Az első feleség sajnálkozva bólogat, hogy megért téged, az ő fére is gyakran fájlalja a fejét.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:

Nem válaszolok, hanem azonnal bontom a kapcsolatot.

<Hoppá; nem tudtam átlátni a pajzsán...ravasz kis nő, nem kell ezt tanítani. Azért ez több mint figyelemreméltó, nem árt az óvatosság...nincs rá szükségem hogy lenyomozza ki vagyok. Eszem ágában sincs a pajzsait ostromolni; minek? Hogy lebuktassam ezzel saját magam? Amire kíváncsi voltam ha közvetve is megtudtam, a kudarcból. Lepattantam róla, ő is tud Szemeket használni, ergo ha egyszer úgy fel tudja erősíteni az alkalmazását hogy átüsse a pajzsom, akkor már tudni is fogja hogy a Cégnek dolgozom...ha ugyan nem tudja máris Azt hiszem most kell lelépni, és ezt a nőt messzire kerülni.>

-Köszönöm hogy az asztalukhoz engedek, hölgyek. -törlöm meg a szám. -Bocsássanak meg de mennem kell...még rengeteg munka vár rám. Visztontlátásra. -felállok és felmegyek a szobámba, ahol megírom Zarminának a levelet:

"Kedves Zarmina!

Örülök, hogy gondolt rám és hogy ilyen mély benyomást tettem önre. Ami a ruházatomat illeti: mivel 3. napja vagyok az országban, nemigen volt alkalmam még vásárolgatni; a ruházatom egyszerű, közönséges utazóruha lesz, mivel niincs másom. A díszruhát amiben beszéltünk a követség adta. Úgy vélem nem lenne szerencsés hozzám öltöznie, bármennyire is megtisztel, mi több megaht a kedvessége.
Az esti viszontlátásig:

Shane Bertram"

Utána Siopa transz, majd le a levéllel Ruszlanhoz:

-Ezt adja oda a futárnak ha jelentkezik a válaszért. Köszönöm.
-Mondja Ruszlan van rám egy kis ideje hogy beszélgessünk?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
_________________________________

A hölgyek meglepődnek, hogy csak így csapot-papot-maradékot hagyva el is libbensz. Odafenn a szobádban papagájtollak fogadnak szanaszét. De rengeteg, nem egy pár. Szar sehol, az ablak nyitva, büdös madár sehol. A folyosón ágyneműt cserélő asszonyt láttál dudorászva, azt hiszem, szükséged lesz rá hamar. Az ágyad megbolygatva, részben lehúzva, szóval lehet, járt már ott, csak még nem cserélte ki a régi huzatot újra. Ha ebben a kupiban megírod a leveled, semmi akadálya...

Ha ezek után lemész, Ruszlan máris int egy fiút, aki a harmadik tál főzeléket termeli be:
-Ő a futár, itt vár egy ideje, de elfoglalta magát...-a barna tinédzser korú fiú felnéz rád, megtörli a száját, és nyújtja is akezét a levélért.-Persze, állok rendelkezésére-odafenn kiabálás aztán sikoly. Rufusz sóhajt:-Hazajött a dzsad kereskedő, áll a bál...Veri a feleségeit meg a lányát. Igen szomorú...Nem tudom, mivel szolgáltak rá erre...

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:

A szobába belépve meglepődök.

<-Mi a.... -Eh...mostmár elegem vanebből a jószágból...komolyan kinyomozom kié ez a tyúkszaros madár... >

A kupleráj nem zavar, helyet csinálok és megírom a levelet.

A szolgálónőnek szólok.

-Bocsánat asszonyom megkérdezhetném a nevét? Nos, kedves xy...a szobám úgy néz ki mint egy konyha a tyúkkopasztás után, meg tudná magyarázni miért van tele papagájtollakkal a szobám?

****
A fiúhoz fordulok , a zsebembe nyúlok és előkotrok pár rezet:

-Ez az öné..a fáradozásaiért. -Vigye kérem meg a válaszlevelet az úrnőjének.

****
A sikolyokra felhúzom a szemöldököm, de arra még jobban amit Ruszlan mond:

-És akkor hagyjuk hogy agyonverje a családját? Tudom én hogy tulajdonnak számítanak, de a jó istenit neki, és ha megöli? Egy nő nem egy boxzsák! Ha olyan helyen üti meg hogy belehal vagy lebénul? -Felmegyek és lefogom és lehozom ide ezt a szemétládát..., azért ezt nem kéne hagyni.

Felrobogok a lécsőn a hangok felé és megdöngetem az ajtót.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
_________________________________


A nő Danna néven mutatkozik be, összecsapja kezeit, amikor meglátja, mi van a szobádban:
-Ez semmiképpen se maradhat így!

Az ajtódöngetésre bent csend áll be, azaz a verés leáll, de szipogást hallasz átszűrődni. Nyílik az ajtó, fiatal dzsad áll ott, idegesen de nem mérgesen. Tuti hogy nem ő a verő. Belátsz a résen. A széparcú lány a falnál áll, könnyes szemekkel balját dédelgeti, de amúgy jól van. A szipogás forrása nem ő, de nem látod kitől jön.
-Igen, uram?

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:


Bepukkan a fejem és előszedem ismét a dzsad nyelvtudásom:

-Kyel öklére! Zeng az egész fogadó attól, hogy verik a nőket és sikítoznak! Mégis miféle emberek maguk? Pyarronban ezért beledöngölnék a földbe magukat a Bosszúangyalok! Csak annyira amennyire ezeknek a nőknek van esélye az ellen a gerinctelen szarevő ellen akinek annyi vér se szorult a farkába, hogy ő nyisson ajtót! Kiküldené a kedves vendéget!? Kérdeznék tőle valamit!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
_________________________________

A férfi arca megmerevedik, és keze görbe késének markolatára vándorol:
-Apám nevét jöttment idegenként hogy meri becsmérelni? Mi jogot formál arra, hogy mi egy család belső ügye, abba beledugja az orrát?!
-Ahim, elég lesz. Ha valaki meg szeretne engem sérteni, tegye nekem és rendezze el velem, ahogy illik.
Bekerül a képbe a férj, kezében összehajtott bőrszíjjal, alsóingre vetkezve. Teljesen nyugodt, látszik rajta, abban nőtt fel, neki erre minden joga megvan, és nem is képzeli másképp az életet, szerinte ez a normális, ahogy ő bánik a nőkkel. Ismered ezt a típust. Más ország lazább elnézőbb férfijait gyengének tartja. Végignéz rajtad, valami csillan a szemében és azonnal a kezét fogó lányára pillant:
-Ő az?
A lány szégyenkezve félrefordítja fejét.
-Ha már ilyen szerencsétlenül esett, hogy megzavarta lelke nyugalmát a perpatvar, jó ha tudja, mért esett: ez az engedetlen leány zaklatott egy férfiút elméjének szavával. Megtiltottam neki, nem engedelmeskedett. Büntetést érdemel ő is meg az anyja is, mert nem bírta megnevelni. És szerintem ennek ön az áldozata. Elégtételt vehet.
Ezt akár veheted úgy is, megverheted a lányát... Már csak az hiányzik, hogy átnyújtsa a szíjat, amit nem tett meg, de látszik, ha kérnéd...Ki ez a sivatagi barbár, aki üzletben maga a nyájas kereskedő, de a falak mögött egy zsarnoki férj?...Ami sose ritka, de így élesben...

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:



-Nos uram, ön téved! Semmi ilyesmi nem történt. Engem ezen a helyen egyedül egy dolog zaklat de az átkozottul: az hogy nőket vernek a közvetlen környezetemben és ezt mindenki bólogatva tűri. Drága jó apám arra nevelt ez nem olyan dolog amit be lehet nyelni.

-Igen elégtételt óhajtok venni, de nem a lányán, hanem magán. -gyűröm fel komótosan az ingujjamat.

-Mondja férfiakkal is kiáll, vagy csak nőkkel szemben ilyen bátor? A lelkem nyugalma helyreálllna, ha lejönne most velem a kocsiszínbe és bemutatná nekem is az ütéstechnikáját amit bizonyára hosszú idő óta csiszolgat. Lássuk állni is tudja e a pofont, nemcsak osztani...

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
_________________________________

A háttérben valaki feljajdul. A széparcú lány felkapja a fejét és megrűázza a fejét apja háta mögött, hogy ne, majd kétségbeesve szorítja halántékához kezeit! Előkerül a megszaggatott ruhájú barna szemű telt nő, az első feleség, nyaka, válla tele az ütésektől, karja is elég csúnya színű. Leborul eréd könyörgőn, olyan alázattal, mintha sejk lennél. Sehol sincs az ebédlős örömteli asszony:
-Jaj, uram ne tegye! Lehet, hogy ön jól helyben hagyja férjünket, vagy ő magát, de a végső ostor rajtunk csattan! Könyörüljön meg rajtunk, és felejtse el, amit hallot, és amit látott! Minden ütés, mit drága férjem kap, duplán száll vissza ránk!
A férj átadja fiának a szíjat, látszik, kész rá, hogy lemenjen veled. A szobában finoman ingani kezd az egyik falra akasztott kép csak úgy magától.

(bocs, eddig elfelejtettem jelezni, hogy ez dzsadul megy )

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:



A nő szavain megtorpanok, erre nem gondoltam:

- Hát jól van, végül is a családjától valóban nem tudom megmenteni. -maradok ökölbeszorított kézzel.

-De ha úgy érzik már nem bírja tovább és meg akarnak ettől a féregtől szabadulni...nagyon szívesen falájánlok önnek annyi pénzt amivel vehetnek egy hajójegyet és elszökhetnek. Mire vár még? Miért nem hagyja már el? Mire vár? Hogy nyomorékká verje a lányait meg magát? Akkor könnyebb lesz az életük? Mert ez változni nem fog. Jelentse fel testi sértésért, és kérjen távoltartási végzést a helyi hatóságoktól. Nagyon szívesen kijárom ezt magának, csak tegye meg az elő lépést aztán segítek benne hogy ne is lássák többé. Apámnak jó kapcsolatai vannak Uwell-lovagjaival, hajlandó vagyok a saját vagyonomból akár 10 arannyal is megtámogatni, azt, hogy mihelyst a drága férje beteszi a lábát az Államszövetség területére vagy legyen bárhol a Délvidéken, többé ne legyen nyugta a Boszzúlovagoktól. Ki tudja talán még a szállítmányait is szabotálnák, Uwell lovagjai nagyon találékonyak ha az igazságos bosszút kell teljesíteni azokért akik túl gyengék hozzá hogy megvédjék magukat.

A férfihoz fordulok:

-Nem hiszi? Három terrorozált nő egy férfi ellen? Ez olyan küldetés amire ugranak Uwell felkentjei. Ha pénzzel is megtámogatom az ügyüket maga fingani se fog merni többé, és gondoskodok róla, hogy ne legyen olyan pyar hitű város ahol nyugta lehet tőlük.
-Nézzessen csak utánam: Apám Deniel Bertram; én Shane bertram vagyok. Pszi üzenet formájábasn nagyon szívesem átküldöm ezeket a képeket amiket itt láttam a barátainknak a pyarroni Uwell-rendbe; és holnap máris utalom a pénzt, hogy vérdíj is legyen magán a szent küldetés mellett.

-Legyincsen csak rá bátran; annál nagyobb meglepetés fogja érni, mihelyst meghallja hogy Uwell-lovagok gyújtották fel a szállítmányait...ez nekem megér jó sok pénzt. Csak halljak meg hogy mégegyszer bántotta őket és a maga arcát minden Uwell-erődben ismerni fogják Sempyertől Erionig. Tudja a kezdő lovagoknak is kezdenie kell az ítéletvégrehajtást...azrt hiszem ezt az esetet a nagymestereik is alkalmasnak találnák arra, hogy ezek a dicsőségre és isteni kegyre "éhes" lovagok elkezdjék valajhol az istenüknek a szolgálatot.. Úgy szeretném ha nem hinne nekem és lebecsülné a pyarronitákat...

-Hála Kyelnek van egy lánya aki mostmár bármikor kapcsolatba léphet velem ha eljárna mégegyszer a keze.

A lányhoz fordulok komoran:

-Üzenjék csak bátran, bármikor, és biztos lehet benne, hogy segítek.

Aztán visszamegyek a szobámba.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
_________________________________

Szemfelnyitó szavaid üres kútba hullanak. Az asszony minden bizonnyal a gyötrelmek ellenére ezt az életet tudja csak magának elképzelni, ami elég szomorú... Olyan régóta élhet így, vagy olyan kicsi kora óta nevelhették bele ebbe a világba, hogy megmenteni szinte lehetetlen belőle. Nem is igazán érti, mi az, feljelenteni a férjét verésért, hitetlenkedve és értetlenkedve néz. A férje pedig látszik, tudja ezt...
-Uwel foglalkozzon csak a maguk dolgával, ne a miénkkel. Én sem hintek homokot a maga szemébe, magának sem kell Pyarronnal példálóznia. Most pedig menjen el. Nem arról van szó, hogy nem hiszem, mit tenne ez meg az más hitből, hanem nem érdekel.
Még azért mozog benned az ideg, miután elhagytad a szobát. Visszatérve a sajátodba mindent tisztán és rendben találsz. Újabb veréshangok nem érnek el téged. Pár perc múlva halk kopogást hallasz az ajtódon. Kinyitva az egzotikus lány az, sápadtan:
-Azt hiszem, megöltem őket...-suttogja.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:


Felhúzom a szemöldököm:

-Te jó ég! Mert mi történt, mit csinált? -kéredem

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
Esemény: családi perpatvar
_________________________________

-Elvesztettem a fejem. Azt akartam, hogy apám és a bátyám hagyjon békén minket. Maga nagyon felhúzta mindkettőjüket, és folytatni akarták a verést, csak azért is - beljebb jött, nem akart a folyosón ácsorogni, remegő kézzel megsimította haját, ezzel egyúttal letolta fátylát. Most látod, hogy gombafrizurára volt vágva fekete haja (homlokában frufru, oldalt a haja állig ér), nem nőtt hosszúra, mint a dzsad nőknél szokás.-Valószerűtlen nyugalom szállt meg és...és most majdnem merevedve, jéghidegen fekszenek a földön! Anyám elájult, a második anyám pedig egyfolytában imádkozik az istenekhez...! Tanítóm ezt már régen oktatta nekem, de sose próbáltam ki, mert nem volt rá szükség, és tessék! Megöltem őket!-vékonyodott el hangja. Sehol sem volt a magabiztos lány, aki csak úgy kopogtatott a pajzsodon és megpróbált kielemelzni téged. Nem úgy fest, mint aki tudja, mennyire tolta el, amit csinált.

[Castor de Vinter]

(Shane Bertram)

****
3. nap késő délelőtt:

Pszivel üzenem a lánynak:

<-Menjünk.> -üzenem a lánynak és kitessékelem az ajtón és megyek vele.

<-Siessünk. Az alapján amit mondott nem hinném, hogy megölte őket-legalábbis remélem, csak kicsit levitte a testhőmérsékletüket...ezért estek össze...egyszerű diszciplina de nagyon veszélyes lehet...remélem nem hűtötte ki teljesen őket...Az apja és a bátyja elméjét védik pajzsok?>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Shane Bertram
Helyszín: Szőlő és Róka
Időpont: 3. nap, ősz, délben
Esemény: családi perpatvar
_________________________________

A lány fejét rázta.

<Nem védi őket különösebben semmi se. Ami volt is, az én elmém dícsérte...>

Újra a tett helyszínén járva már változott a felálllás. A két férfi a földön hevert, magatehetetlenül. A báty megtapogatva kiderül, életben van, csak lassú a szívverése. Az apa azonban határeset. Igen sápadt, és értékelhető pulzust nem tapintasz. Vele szemben lehetett a leg idegesebb a lány, őt is hagyta leginkább helyben. A megvert anya már alélni kezdett, a második feleség az ablak felé fordulva térdelt, egyhuzamban imádkozott, valószínű, sokkot kapott. A lány melletted áll, kerek szemekkel figyeli, mit csinálsz.