Alidax - Alsóváros

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 0:30

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

- Hahhh …

Tõr fel belõle a nevetés, de idejében elfolytja … Mielõtt még mélységesen megbántaná a másikat …

- Nem kívánom, szükségem van rá … Te ismered a várost …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:32

Meghajtja a fejét, szomorúnak tûnik mind mozdulata, mind a hangja.

-Bármelyik matrózt megkérdezhettél volna. Amikor elhagytam a tavernát, nem tudhadtad, hogy ismerem a várost. Furcsa dolog egy vak leányra bízni a vezetést egy idegen városban.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 0:32

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

~ Gyorsan vág az esze …

Állapítja meg a varázsló …

- De, egy matróznak sincsenek, olyan combjai mint neked …

Bókol, gonosz mosollyal … De, hogy a lány vak e, hamarosan kideríti … Zsákját maga mellett hagyva, óvatosan ereszti le karjait … S négykézlábra fordulva, halkan közelebb próbál kerülni a lányhoz … Még lélegzetét is visszafolytja, nehogy az legyen árulója …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:34

Úgy tûnik, valami eszébe jutott a lánynak, de mégsem mondja ki. A visszafojtott szavak miatt kicsit elpirul, majd megborzong, a szitár egyre inkább az ölébe csúszik. Raddaqnak sikerül közelebb jutnia hozzá, úgy tûnik, nem veszi észre.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 0:37

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Raddaq egészen közel jutott … S csak a másik elõtt emelkedett fel kissé, hogy sarkaira ülhessen … A lány combjaira helyezte kezét ...

- Vajon, hogy maradhatott életben vakon, egy ilyen törékeny lány, ennyi idõn át ?

Szegezte a másiknak a kérdést, mi már egy ideje bökdöste oldalát … Tán ideje volt, hogy napvilágra kerüljön … S feleletet érdemeljen …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:38

-Mmm... - tört fel belõle, amint a férfi hozzáért finom, izmos combjához.

-A szükség nagy úr, megtanultam élni vakságommal. És állítom, hogy jobban látok, mint az emberek többsége.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 0:42

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Raddaq még ha nem is látszott, értékelte a lány mondandóját … És még mást is …

- Csodálom a bátorságod … Nem látsz … Még sem rettegsz …

A varázsló úgy volt vele … Igazából hiszi is, meg nem is a lány vakságát … Elméjét óvó pajzsán pedig átjutnia, nem lesz egy könnyû feladat …

- Gyere velem … Legalább ma éjjel, ne az utcán aludj …

Kérlelte halkan, s távolabb húzódott a másik a arcától … Ösztönös, begyakorolt mozdulatokkal emelkedett fel, és vette magához a zsákját … És, hogy a törékeny madárka vele tart e, hátra tekintett …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:45

A kérésre ismét elmosolyodik, majd megtámasztja tenyerét a macskaköveken és feláll. A hang forrása felé tekintve teszi fel kérdését.

-És merre kívánsz vezetni? Hiszen nemrég azt mondtad, nem ismered a várost.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 0:48

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

- Nem is ismerem … De csak találunk egy fogadót a környéken …

Körültekintgetve végül is azt az irányt választja amelyre az a szõrös lény ugrándozott …

- Mellesleg Te mondtad azt, hogy itt koptatod a köveket … Mióta is ?

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:57

Hamar felzárkózik a varázslóhoz. Amint amaz a fogadó szót kiejti száján, kicsit csalódottan biggyeszti el ajkait.

-Végülis találhatunk, de én szívem szerint szabad ég alatt maradnék. Gyönyörû az idõ és meleg a tenger, a part puha, hófehér homokkal van behintve. Elfogadod a javaslatom?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 1:09

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton, csak a másik irány … ]

Raddaq komótosan szedte, kimért lépteit … Barátkozva a tájjal, igyekezett eszébe vésni minden látottat … De házak olyan egyformák voltak, mintha csak direkt ez lett volna az építõmesterek célja …

- Talán majd máskor … Ágyra vágyom …

Suttogta, oldalra fordulva a lánynak … Bár a józan eszû már sejtheti, a hosszas hajókázás nem kedveltette meg a férfival a tengert … És már herótja van a víztõl … Na meg, nem is szívesen hagyná magára kincsét, drága naplóját … Azok után, hogy a kajütjébe is betörtek, szerencsére hasztalan …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 1:09

-Oh, értem, nem erõltetek semmit. Fogadót tudok néhányat. Az Ónixhoz címzett talán a legszebb a városban, s bár a régi idõk nimbusza miatt hamarosan átnevezésre kerül, engem szívesen látnak ott bármikor. Szeretnél a vendégem lenni ma este?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 1:10

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton, csak a másik irány … ]

~ Fogadó az Ónixhoz …

- Furcsa neve van … De ha ez a legszebb …

Játszott hangszínével a varázsló, hogy már már a színészek is megirigyelhették volna …

- Sosem utasítanék vissza egy ilyen szívélyes, meghívást … Igen, szeretnék …

Szeretett játszani a közös nyelv szavaival … Mert ha ugyan nehezére is esett beismerni, a Pyarroniak mindig is értettek a mûvészet eme nyelvén … Talán még jobban is, mint odahaza …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 1:11

-A volt királynõ hajójáról nevezték el. Liliath Úrnõ gyûlöli az asszonyt és minden emlékét el kívánja törölni, ezért nevezik át.

Többet nem szól a témáról, láthatólag nem híve a bájcsevejnek. Csendes lánynak tûnik, lelke mélyére látni azonban nem tûnik egyszerûnek. Merõ titok.

A fogadóba elérni nem volt nehéz feladat, tekintettel arra, hogy nem tartóztatta fel õket senki. A város központjában, egy apró, márvánnyal borított tér sarkában álló három emeletes, sarokbástyás épület ajtaján mentek be egy hatalmas, táncoló csontvázakkal ékes fekete hajót formázó cégér alatt. Az üveges ajtón áthaladva sötét, csupán kis lámpásokkal kivilágított, elegáns terembe lépnek, mely vendégei viselkedésébõl ítélve valóban az elit számára van fenntartva. Hermelin egy pillanatra magára hagyja Raddaqot és csendes beszélgetésbe kezd a kissé lenézõ tekintetû fiatal, fehér hajú fogadóssal.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 1:20

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz … ]

- Liliath …

Ismétli az Úrnõ nevét, ízlelve a szó kiejtését … Ámbár a kialakuló csendet a varázsló sem szerette volna megtörni, még ha feszélyezve is érezte magát … Ahogy fordultak, és utcákon vágtak át … Raddaq már meg sem próbálta megjegyezni az utat … Ámbár a hely az elitnek volt fenntartva, még sem szorongott a külhoni … Sõt, éppenséggel jól érezte magát … Míg öltözéke, s megjelenése a hosszú utat sejtette … S mosdatlansága éreztette … Tekintetét le sem vette a lányról … Hagyott néhány szívdobbanásnyi idõt Hermelinnek, majd utána indult … Alaposan felmérve a fogadót, és az idegen alakokat …

Ki van itt