Morgena istennõ hatodkori szentélyének romjain apró, csendes város nyugszik, mely a Livina nevet viseli. Területét idõtlen idõk óta kerülte a háború tomboló gépezete, árnyékos ligetei egyedülálló társadalmi jelenségnek adnak otthont. A város fölé magasodó domb tövében -mely egy hatalmas crantai vitéz sírját rejti gyomrában- meghúzódó, hófehér udvarházak szolgálnak a Livinai Gyülekezet, Észak talán leghatalmasabb független boszorkányszervezetének székhelyéül. A szekta tagjai ugyan a kyr Árnyékúrnõhöz fohászkodnak, ám a vezetõség ravasz politikai taktikázása és pyarronita erkölcsei révén szabadon tevékenykedhet az Államszövetség területén, mindenfajta retorzió nélkül. Ennek eredményeként a szektán belül meghonosodott Noir és Ellana hite, a Kitaszított hívei ellen irányuló hadjáratban pedig -még ha aktívan nagyon ritkán is- lehetõségeikhez mérten segédkeznek. A város irányítása teljes egészében a boszorkányok kezében van, akik -bár mértékletességüknél és igazságosságuknál fogva ritkán van rá szükség- finom mágikus módszereikkel mindenfajta ellenségeskedésnek elejét veszik.
Az egész sziget, kereskedelmi, ipari, és mezőgazdasági szempontból is a Gyülekezett ellátására rendezkedett be, a közbiztonság kitünő, hiszen, ha itt bárki ranadalírozni szeretne, akkor először a keményen megedzett őrséggel találja szembe, magát, ha ez sem használ, könnyen arra ébred, hogy egy gyöngéd nő parancsait teljesíti "saját" akaratából.
Az egész szigetről sugárzik a szépség, egyszerűen lenyűgözi a szemet, és ez a szépség egyáltalán nem romlott, a fehér házak sorai, amint a partról már messziről látszanak a dombtetején lévő fehér szentély, melyet futó lugas vesz körbe igazán impozáns látványt nyújt.