Sinemosi Liga [Leírás]

[Airun Al Marem]

Sinemos Liga

A tenger keleti partvidékén és az örökké szeles Sinemos-szoros szigetein virágoznak a Quironeia talán leggazdagabb városai, melyeket a józan belátás, a kíméletlen gazdasági kényszer terelt együvé több mint ezerkétszáz éve. Bár a nyolc kikötő által alapított liga eredetileg csak a kereskedelmi érdekek védelmére szerveződött laza társulásként indult, mára tizenkilenc város bástyáin leng vörössel háromszor vágott, kék alapon ezüst griffes lobogója, kiválóan szervezett flottája pedig Toroné után a második legerősebb a beltenger vizein.

A szoros térségének országai jólétüket annak a ténynek köszönhetik, hogy Tiadlan itt alig kétszáz mérföldre fekszik a déli parttól, és a kisebb-nagyobb szigetek mellett úgy lehet átjutni a túlpartra, hogy egy percig sem kell szem elõl téveszteni a szárazföldet. Fõleg a téli viharok idején virágzó útvonal ez, amikor is csak a legmerészebb hajósok vállalkoznak a nyílt tenger átszelésére. Ehhez nem mérhetõ, de kétségkívül jelentõs bevételi forrás a Keleti-óceán meghódítóinak, a Dél-Ynevre tartó vagy onnan érkezõ kereskedõknek a megvámolása. A Sinemosi Liga egyértelmûen tengeri hatalom, szárazföldi területei minimálisak. A Kesdan-hegység északi vonulatának lábainál fekvõ városok – Rawill Tagge, Hesterdan, Laquersh, hogy csak a legfontosabbakat említsük – mögött a barbárok alig civilizált országocskái terülnek el. A kis Rumilanti-tenger és az Esshoni-átjáró szinte teljes mértékben sinemosi felségvíz ezernyi apróbb-nagyobb földmorzsájával egyetemben. Ezeken is nyüzsgõ kikötõvárosok várják a kalmárokat: Bolk, Esshone és Tennegar. A Liga kereskedõállomásokkal és õrposztokkal rendelkezik a szoros óceáni partvidékén kelet felé, egészen a Viharkeltõk ork törzsének szállásterületéig, és ezzel az Enoszuke felé irányuló – különben meglehetõsen szórványos, ám mégis újra és újra feléledõ – hajóforgalmat is ellenõrzi. Számos útvonalra és árucikkre monopóliuma van a Quiron-tenger kapujában, és jogainak fegyverrel szerez érvényt, ha azt szükségesnek érzi.

Természetesen a Liga területei nem egybefüggõek, hiszen egymástól távol esõ városok szövetsége ez, amit a tenger fûz együvé. Számos kisebb állam ékelõdött az egyes városok közé, melyek általában többé-kevésbé függõ viszonyban állnak a Ligával. A társulás székhelye Hesterdan városa; itt ülésezik a Városok Tanácsa, a Liga legfelsõbb döntéshozó szervezete. Élén a küldöttek soraiból élethosszig megválasztott daugane áll, akinek jogában áll hadat üzenni és államközi szerzõdéseket kötni. Bár a Liga az utóbbi idõben ügyesen manõverezik az Északi Szövetség és Toron között, öt zászlóháborúban is kénytelen volt a Birodalom ellen hadba lépni, mivel érdekeit mélyen sértették Toron hegemonisztikus törekvései.

A Liga flottája nehézfegyverekkel fölszerelt galleonokból áll, amelyek nagy részét békeidõben kalmárkodásra használják. A hajóhad ütőképességét növelheti, hogy a hírek szerint megszerezték az örökké égõ nafta, az Arguren elpusztításánál használt gyúelegy titkát is. Szárazföldi haderejük viszont csekély, ezért a parti városokat fenyegetõ barbár támadásokat csak nagy nehézséggel tudják elhárítani. Sinemos mezõgazdasága a hûvösebb és esõs éghajlat miatt eltér a délebbi tájakétól. A Kesdan-hegység oldalában teát termesztenek, amely ínyencek szerint nem marad el a tiadlani fajtáktól, de éppígy megterem a gránátalma, a barack és a mandula is. A nagyvárosokat a halászok látják el élelemmel; errefelé ezernyi módját ismerik a halételek elkészítésének. Itt cserél gazdát az Északról érkezõ rizs és búza, az erigowi és toroni kézmûvesek árui, a Délvidék fûszerei és szõnyegei, Abaszisz olívaolaja és abbitacélja, Antera cédrusfája, és olykor még Enoszuke teája, selyme és porcelánja is. Mindennap sok ezer arany értékû áru fordul meg a vámszedõk kezén, a teaházakban országok jövõjérõl döntenek udvarias, halk szavú kalmárok. Itt az üzlet kõkemény játszma, és a résztvevõk nem haboznak akár tisztességtelen eszközökkel is elõnyhöz jutni: virágoznak a különféle alvilági testvériségek – a tisztes patríciusok szinte mindig rendelkeznek a nyomásgyakorlás kevéssé legális eszközeivel is.
Az ipar a kereskedelemhez képest szerény mértékû, mivel szinte bármi beszerezhetõ az itteni piacokon. Ennek ellenére nevesek a helyi hajóácsok, mozaikkészítõk, kõfaragók és takácsok. A Sinemos-tenger partvidékét lakó, részben tiadlani eredetû nép kultúrája és nyelve ma is sok hasonlóságot mutat a Szövetségben élõ rokonaiéval, és ez csak erõsödött, amikor évszázadokon át szövetségi seregek viseltek itt hadat a toroniak ellen. Igen nagy a keleti barbárok leszármazottainak száma is, akik közül sokan leköltöztek a parti városokba. Jelen vannak a külön városrészekben élõ toroniak, de még egy enoszukei kolónia is letelepedett Hesterdan egyik negyedében; építészeti stílusuk, szertartásaik és öltözködésük ma már beleépült a helyi kultúrába. Ennek megfelelõen vallási téren is változatos kép fogadja az idegent. Bár a pyarroni vallás itt is domináns – fõleg Antoh, Ellana és Dreina istennõk tisztelete –, megtalálhatóak az enoszukei és kyr hitvilág szentélyei is. A barbárok egy része mindmáig õsei hitét követi. A Sinemosi Liga városaiban – kihasználva a viszonylagos szabadságot és a nagy számú mecénást – számos varázstudó telepedett meg; Livina városa például az egyetlen pyarronita elkötelezettségérõl ismert boszorkányrend, a Gyülekezet birtoka. Természetesen a fondorlatok és a csábítás nagyasszonyai, a Hiwithek sem hiányozhatnak; rajtuk kívül pedig szép számú boszorkánymester és idézõ ûzi kétes mesterségét. Bolk szigetén található a Tengermellék talán egyetlen közismert varázslórendjének, a Csillaglátók Társaságának iskolája. Õk a tér- és síkmágiát, valamint a szimpátiás hatásokat tanulmányozzák.