__________________________________________________________
KM esemény [Hakea Ello]
Helyszín: Riegoy Öböl partvidéke, Velyar város kapuja
Idõpont: Krad kvartja, a Bölcsek hava
Résztvevõk: Layla [Layla]
_____________________________________________________________
Siexa, a mentorod meghalt. Immáron két hete annak, hogy a vénségesen vén boszorkány átlépett a Kárpiton túlra, még aznap, mikor befejezettnek tekintette tanításodat. Véletlen? Nem hinnéd...sokat hallottál már olyat, hogy egy haldoklót egy nagyobb cél elérésének vágya tart életben még egy darabig, hogy aztán elérésével vágre nyugovóra térhessen. Barázdás arcán béke ült, a veszteség ellenére sem voltál igazán szomorú, mikor végleg elhagytad a rozoga kis házat, melybe visszavonult élete alkonyán. Tudása nem veszett kárba, fiatal elméd tele friss tudással, formulákkal, varázslatokkal melyeket alig várod, hogy kipróbálhasd. Így indultál utadra, mely legelőször abba a városba vezet, ahol oly sok évet töltöttél gyermekkorodból, melyhez annyi szép emlék fűz, ahol már várnak testvéreid, kikkel az Amh-sil Ziosa név köt össze, mely mögött féltucat boszorkány vérszövetsége húzódik meg. Velyar, a város, melynek monoton házsorait örökké köd öleli, mely oly közel van a titokzatos Sirenarhoz, hogy a rehynnek ősi mágiája szinte árad a falakból, a fákból. Dicsőséges visszatérés...gondoltad, amíg néhány hetes utazás után a minap alkonyatkor el nem érted a város fakóezüst kapuját. Zárva? De hiszen sosem volt zárva eddig...valami nincs rendjén, ez azonnal kiviláglott, ám méginkább akkor, mikor az éjjeli őr helyett egy ismerős arc tekintett ki a kaputorony lőrésén. Geron...de mit kereshet a csorba fogsorú, immáron fogadósnak állt tengerész a toronyban, mikor a tavernája a város másik végében található? És miért akarja, hogy letérj az útról és rejtőzz el a közeli sűrűben? Ilyen gondolatok gyötörtek, mikor megérkeztél és sokkal azóta sem lettél okosabb. Egy csapóajtón hagyta el a tornyot, mint holmi vakond, majd odaosont hozzád, sosem láttad ilyen pánikba esve. Mondókáját síri hangon adta elő, természetesen hevesen gesztikulálva és erős drámai elemeket nem nélkülözve.
-Csöndesen, Layla angyali tündér bogárkám, mert lenyakaznak, ha megtudják hogy ittvagy! Nagy baj van, sőt, még annál is nagyobb! Majd elmondok mindent, de sürgős dolgom van. Amíg visszajövök érted, maradj itt a bozótosban, ha pedig valami idegen érkezne, nehogy engedd, hogy az őrségért kiáltsanak, rejtsd el őket is, különben nagy bajba kerülnek! Vigyázz a pofidra, rendben? Mindjárt ittvagyok.
Azzal visszakúszik a csapóajtóhoz, mely a városfal mellett nyílt, majd nyom nélkül el is tűnt. Nem igazán érted a dolgot, de cseppet sem tölt el jókedvvel, hogy az örökké mosolygó matróz, ki akkor is föl tudott vidítani, mikor az életkedved olykor szörnyen megcsappant most ily ábrázattal köszönt. Nem tehetsz mást, beletörődsz abba, hogy meg kell várnod visszatértét, bár csöppet sem fűlik a fogad a tétlenkedéshez. Ezer gondolat cikázik a fejedben, a legtöbb pedig cseppet sem vidám...