(Tupat Bofor)
* Zupat arcán egy ideg kezd el vibrálni...*
- Semmi dolgom veled EMBER. Befejeztem a csevejt. Nem vagyok kíváncsi a sértegetéseidre. Ha nem a te városod, tárgytalan. Vedd egy kőfi szavát... nem mondom el hol bújkálsz.
* Azzal hátat fordít, és a bejárat felé indul meg, mit se törődve az idegennel...*
<... Pfeh a szemtelenségnek is vannak hát határai! Ejh, itt gubbaszt, segítő kezet nyújt valaki a városnak, majd felkéri az a valaki, hogy segédkezzen ő is, erre szembe köpi az illetőt és elcsapja a segítő kezet... ehh hiába... mi az hogy nem ember? Éppolyan meggondolatlan és hamari... nyílt kérdésre nyílt választ vártam volna nem sértéseket. Hajlandó segíteni? Igen? Nem? Mondta volna meg, most könnyebb szívvel hagynám el ezt a förtelmet... rohadjon úgy el itt a járataiban, ahogy a moha a túlnedvesített barlangfalon...>