___________________________________________________________
KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________
* Különös hónap ez a Dal hava... a Meleg évszak beköszönte ez: a természet megújul, a fák zldellõ rügyeket bontanak. Így van ez rendjén... kemény tél tépáta meg a völgyet. haonwell városa jócskán megsínylette az utóbbi idõket... mondják, hogy a Suttogók kénytelenek voltak egy tejes szekérnyi tiadlani selyemrõl elmondani... hiába: a tengerrõl jött áruk egy része sohasem érte el a roppant város falait... sok nemesúr bosszúságára akadozott az ellátás lxuscikkekben, és elõszeretettel mondogatták: " Amikor nincs meg a kényelem, még egy üve predoci társaságában se az igazi az asszony..." És van is benne némiigazság... kicsattanó öröm fogadta azonban a felmelegedést: a völgy legmagasabb pontjairól hamar leolvadt hósipka, az élõvilág hamarosan megkezdte monoton körforgását ismét. Az erdõk madárcsivittõl hangzottak és úgy tûnt minden zavartalan... egészen addig, ameddig a Városban meg nem kezdõdött Alborne ünnepe. Ilyenkor aztán Gerais nemesurai, Hanó polgárai, és Synn Erian elfei is kiveszik a részük a mulatozásból. Egy egész havi önfeledt mulatozás, ünnepségek sorozata, és hatalmas rendezvények várják ekkortájt az ide vetõdõ utazót. A város látképébõl ki nem maradható híres Kyr Gõzfürdõ is megnyitotta kapuit a szegényebbek elõtt: bárki részesülhetett a fürdõ áldásos, nyugtató hatásában, mindezt teljesen ingyen. Fontos társasági élet sínterévé váltak azonban mindemellett az arénák lelátói is. A hírhedt Sifanne is megnyittta a kapuit, ahogyan az összes városi aréna és cirkusz is... mekezdõdtek a hajtóversenyek, futóversenyek.. versenyek és versenyek... rengeteg vándor, szerencsevadász zarándolok ezidõtájt ide, hogy szerencsét próbáljanak, hátha gazdagok lesznek a rendezvénysorozat végére. Elszegényedett zsoldosok, martalóc katonák, bukott gladiátorok és ki tudja még mlyen népek fordulnak még meg ilyenkor a város falain belül. Hiába.. a hírnév, és az esetleges dicsõség, a vagyon hívó szava rengeteg embert - avagy nem embert- vonzz az õsi falak közé. A szegényebb kerületekben mûköd arénák földeit vér aztatta...a gazdagabbakét kevésbé, mivelhogy az értelmiségibb kultúrközönség az akrobatikus, látványos és kevésbé közönséges elõadásoknak hódol inkább... Mindezek mellett a gyönyörû régi, patinás kyr épületeggyüttesek közt meghúzódó színházakban is felendült az élet. Vándortársulatok rendezkedtek itt be, távoli földekrõl idezarándokolt énekesnõk, Erioni dívák, muzsikusok és mutatványosok... csupa színpompás kavalkád, mindez pedig Alborne dicsõségéért. A komor kyr palota környéke is megelevenedni látszik: az elfek szentélyeiben a télbúcsúztatás... a színpadaikon és ligeteikben a tavasz dicsõítése hangzik. Göynörû elf dalok szállnak az égben könnyeden, miközben a ligetekben csodálatos színi elõadásokkal üdvözlik a megújuló természetet. Lágy trillák... fényûzés, pompa... vaskosabb és kevésbé közönségesebb humor... kényelmes, önfeledt szórakozás és kevésbé kényelmes mulatozás mind egyszerre zaljik a városban. Míg gerais urai hatalmas estélyeken báloznak, adig Hanó egyszerû polgárai utcai vásárokon és játékokon ropják a táncot. Mindenki boldog... azaz majdnem mindenki. Egy embert kivéve... Haonwell hõn szeretett drága hercege ismét beteg. Azt mondják, a régi családi nyavalya bújkál már megint benne... de a komolyabb tudálékoskodók ezt nem hiszik. Ármánykodás és egyebek... de ez megszokott a hercegi család körzetében. Mióta a régi családi pártütés viszálya lezajlott, és az öreg király is elhunyt... rég el kellet volna feejteni a népnek a szomorú eseményeket. De valami okán a köztdatba vésõdtek... most se gondolják másképp. Hírek érkeztek ezüstösen csillogó úri hintókról... a hercegi palotába tartotttak. Egyesek szerint neves nagyurak, távoli földrõl.. a rosszájjúak szerint azonban messzirõl érkezett híres gyógyítók, Ynev szerte ismert vajákosok... bár ki tudja: az átlagember értelemmel se tudja felfogni, kik és miért is fordulnak meg a vár falai közt... Azonban akad még itt aggasztó hír... Wanqor, az Ezüst Pegazuscsikó tuaja, a legismertebb Haonwelli taverna tulaja elõszeretettel hangoztatta: az elfek mindigis megbízhatatlan népség, és az is marad. Midnenki legyintett csak az öreg dohogására, ám az utóbbi napokban különös dolog történt: valami külhoni valami nagyobb bûncselekményt követett el Synn Erian negyedén belül, minek okán az elf bírák elé került a férfi... másnap jött a hír, hogy a tanács elsiklott az ügy felett. Ez még gerais urait is megdöbentette... hiszen az nem lehet, hogy az elfeket is behállózzák az udvart és minden mást behálózó korrupciós ügyek... ám harmadnapra új pletykák láttak napvilágot. Állítólag a tanács ûlését egy hír szakította félbe... nem tudni mi volt az, nem is lényeges, azonban olyan hírtelen kellett elnapolni az ügyet, hogy az elfek megszokott könnyed tempója okán a férfi szabadulni tudott... valami kavarodásról is hablayoltak, de bizonyára fele se igaz enek. Ki hinne néhány habókos bolondnak, meg egy taverna szószátyár tulajának... azonban az eset mégis aggasztó. Nade jóravaló ember inkább mulasson, minthogy ilyeneken akadjon meg a szeme... már alif 4 nap van hátra az ünnepségbõl, aztán megint vissza a hétköznapi robotra... az élet nem áll meg. *