(Ambrose)
Az ajtó előtt kopogtatásra emelem a kezem, ami meg is áll a levegőben, amint nyílik az ajtó.
- Ó, kisasszony! - ejtem le a kezem és egy gyors pillantással végigmérem.
<Papok és vásári komédiás?>
Dobok neki egy "ejnye-bejnye"-vigyort a korábbi szavai miatt.
- Hogyne!- hajtok fejet és egy kecses, már inkább nőies mozdulattal arrébb lépek az útjából, hogy ki tudjon jönni a szobából. Hátulról még végigmérem és elképzelem, mi lehet a szoknya alatt, majd megkopogtatom a nyitott ajtót, hogy mégse tűnjek illetlen barbárnak.