_____________________________________________________________
KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, fogadók negyede, A réz sellõ fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: Shanil Argus [Schinter]
_____________________________________________________________
* Ifin városa meglehetõsen nedves ezekben az idõkben. A tengert Antoh jól felkorbácsolta, most van csak elülõben a háborgó víztömeg. Ifin alsó részeit, köztük a kikötõnegyedet hagományosan elárasztotta a víz, az ár csak most húzódik vissza. Finom esõ szitál, ez is jelzi az Áradás havának végét. Befoltozatlan tetõk tömkelege, az utcán cserép, és tégladarabok... mindenütt jelen van az ilyenkor megszokott általános felfordulás. A macskakövekkel kirakott szûk utcákat vékony hordalékréteg takarja, rajta szemétdarabkék lengedeznek kisebb pocsolyákban. Az ilyen idõ az utazót akaratlanul is a városba tartja, lévén hogy eddig se ki, se be nem lehetett jutni Abaszisz ezen részébe. Szürkésfehér és zöld csuklyás Antoh papok járják ma a furcsa menetüket. A tengercsend ünnepének nevezik, az utcán tömegek tolonganak, hogy köszönetet mondjanak a Tenger IStennõjének, amiért végett vetett az Ítéletidõnek. Megtépázott, elnyûtt szkoggok ringadoznak a fel-felcsapó hullámok közepette a kikötõben. Az alsóbb területeket, lévén, hogy víz alattt vannak, most nem érinti a menet. Patkányok, és sok más élõsködõ fészkelte be magát a lerobbant kuplerájokba, és kikötõi raktárokba, melyet sebtében tudtak csak kiürteni a hajósok, mert olyan hírtelen köszöntött be Antoh terce. Az Antoh papok menete egyr lejjebb ér a városban. A kikötõ éke, egy kiugró, magasabb platójú terület. Két gigantikus Antohot ábrázoló szobor, és a köztük elterülõ hatalmas emelvény található itt, kolosszális méreteivel és monumentalitásával éles kontrasztot képvisel a koszos, füstös és zsúfolt kikötõnegyed lábainál. A menet megáll. Ezeddig halpikkely darabkákat szórnak a népnek, és a sajátos, kis értékû rézdarabkákat, mely Abasziszban fizetõeszközül szolgál. Most hatalmas ládákba pakolt anyagi javakat, tárgyi értékeket halmoznak fel a plató szélénél, mely majd 50 m magasságban húzódik a tenger ostromolta fal lábaitól. A papokat kísérõ tömeg megáll. Antoh fõpapja fellépked az emelvény tetejére, majd vallásos szónoklatot intéz. Más vallás gyakorlói számára unalmas lehet, de az aszisz polgárok csillogó szemekkel isszák az öreg, szakállas pap szavait. Egy utasítására az összes láda fedele lerepül, majd a tengerbe zúdúl a sok ékszer, és felajánlott kincs... az Istennõ bizonyára elégedett lesz. Csoportos kántálás, és révületbe ejtõ ima kedõdik. Mindenhonnan mormogás hallatszik. Csak a városban kisebbséget képzõ, Tharriták maradnak otthonaikban, az útálatos ünnepet elkerülendõ. Ám az Ifinben ragadt utazó is hasonlóképp viselkedik. *
* Shanil bágyadtan ébred fel. A feje hasogat, bizonyára a rosz idõ teszi. Nem szoka meg, hogy Tiadlanban hasonló idõjárást kell megélni... valahogy z esõs évszak is lágyabb ,és derûsebb mint itt, a Quirroneiában... dehát Trisha óhajtotta, hogy Ifinbe utazzanak. Már sokadszor magyarázta el miért is, de Shanilnak még mindig nem világos. Ez is amolyan papi dolog... és ilyenkor Shanil eléggé elszégyelli magát, hogy lévén, hogy õ is Arel pap, nem érti ezt... Trisha szerint idõvel ez az érzék is megjön. Mégis, amikor a lány elvitte hivatalosan is a Tiadlanban élõ öreg fõpaphoz... Shanil beleborzong. Az öreg mintha tudta volna régi titkait... eddig csak Trisha tudott róla. Félelmetes volt a markáns, átható tekintetû öreg elé állni, és felszenteltetni. De ezt a megpróbáltatást is túlélte, így SHanilban az elhatározás, hogy Arelnak terve van vele, csak még jobban megnõtt. Az öreg fõpap egy utat is kijelölt Trisha számára... Tiadlanban betöltött évei végére ért... ideje nehezebb feladatokat róni rá. Elvégre nem rejtõzhet örökké a vadonban... a múltat sikerült háta mögé hagyni, és SHanil immáron... új energiákkal feltöltõdve néz az új világ felé. A lány gyengéden többször is utal arra, hogy kettejük kapcsolata... túl plátói ahhoz, hogy szerelem lehessen. Bizonyos szintû testi vonzódás is van a két ember közt, de lelki társaknál, szeretõ "testvér" párnál nem ez dominál... ehelyett mint testvér tekintenek egymásra... Trisha legféltettebb titkait is Shanilra bízta, ezért a férfi kölcsönösen megosztotta toronban töltött éveinek történetét... és a lány pont olyannak fogadta el, amilyen. Nagyon jó érzés tudni, hogy egy emberre mindig számíthat...*
*Shanil bágyadtan mered a kis szoba ablakára... az üveg matt fehéren csillog, csupán elmosódó alakok suhannak át rajta... az utcára tekint, bár Shanil szinte semmit se lát az ott tolongó tömegbõl... csak a hajnal miatt magukkal hozott fáklyafényeket látja csillogni. Furcsák ezek az Antoh hívõk... emlékeztetnek Tharr meneteire... gondoolhatná Shanil. Trisha ágyára tekint, mely az övével van összetolva. A lány már kora reggel elment. Azt mondta, érdekli a menet, és részt akar venni rajta... Shanil tudja azonban, hogy inkább csak munkára vágyik. Kihívásra, feladatra. Ez a két év barangolás valami elõkészület volt valami nagyobbra... és a fõpap megérzése szerint e itt vár Ifinben. A borús egek alatt a város végleg feléled ezalatt. Shanil fejében eközben Trisha szavai szaladnak át: tartsd nyitva a szemed... semmirõl se szabad lekésnünk. Most már fortyog bennem a tettvágy, ideje Arel iránti szeretetünk oltáránn áldozni valamit. És SHanil megfogadta, így tesz: nyitott szemmel jár, nem marad le semmirõl. De ma olyan nap van, amikor az ember azt kívánja, bárcsak ne ébredt volna fel... hála Arelnak legalább a tetõ nem ázott itt be... ami igazán nagy szó.*