(Ghord)
*Megint rosszul helyezkedtem. Mire odaérek hőbörögni, hoyg azért csak ki kéne tépni valami fontosabb belsőséget a fattyúból már jön is a felkérés. Kicsit meghökkenek és csöndben maradok. Legalább anynira tudom, mint a testvérek, hogy nem pont a "diplomácia" az erősségem, mégha ork mércével mérjük is a józanságot. Node rögtön továbblépek és kis vigyorra húzódik ajkam, hogy senki nem mert közbeszólni. Persze ez inkább egy ádáz vicsorra emlékeztet esetemben. Ezután történik a kihívás. Ennek főként örülök, mert legalább elsz egy jókis harc még mielőtt indulnánk. Viszont a kis villámos figura kezdődő mesterkedése nyomán kezdi ismét elönteni az agyam a vér. Már épp véremhez és ezzel őseim véréhez Oothr erejéhez szólnék, hogy az elvárt szíjhasításhoz megfelelő készséget fiadzon, de a két társ fenyegetése nyomán még tűrtőztetem magam, hogy lesújtcsak. Azért a veremhez menet próbálok mintegy véletlenül "ütéstávban" maradni a kígyónyelvűhöz képest. Azért a várható harc izgalma, mégha nem is én vívom átjárja lelkem és együtt üvöltök a véreim kórusával.*