(Nadyra)
*Hozzásimul Dyenhez és meghallgatja a férfi mondandóját.*
- Én sem akarlak elengedni, de nem dacolhatok Krán akaratával. Ha engedetlen leszek, megölnek. Ha erõsködsz, akkor téged is. Én a tulajdonuk vagyok. Te országod névtelen, de megbecsült tagja vagy. Ha tudnák, hogy miket hajtottál végre Pyarronnak, a nép hõsként ünnepelne. A feletteseid biztos vagyok benne, hogy becsülnek és értékelnek. Azt látják benned, aki valójában vagy. Én névtelenül fogok meghalni. Én csak egy tárgy vagyok. Egy láncszem. Teszem a dolgom és minden nap küzdök az életbenmaradásért, esetleg elõbbrejutásért. Ha meghalok, más lép a helyemre és ugyanezt fogja folytatni. A feletteseim pár hónap múlva emlékezni sem fognak rám. Amíg sikeresen végrehajtom a feladatomat, addig hasznos vagyok a számukra. Ha hibázom, akkor már nem vagyok kiemelkedett. És a kiemelkedettek között egy alacsonyrendûnek nincsen semmilyen joga, tehát akárki megölheti büntetlenül. Annyi elõnyöm megvan, hogy nincs családom, így ha nem teljesítek egy küldetést, nincs kin elverniük utána a port. Egyedül vagyok. nincs senkim, csak a csapatom tagjai, akik ugyancsak ambíciókat táplálnak a rangom irányában. Ha hibázom, halott vagyok. Ezek után szerinted gondolhatok olyasmire, hogy jövõ? Pláne közös jövõ. Ezért megpróbálom kiélvezni minden percét az együtt töltött idõnek. Majd ezen rágódhatok Kránban. Feleleveníthetem és visszagondolhatok a boldog percekre. Elszorulhat majd a szívem, amikor veled álmodok és reggel a rideg valóságra ébredek. Nekem nincs jövõm. Neked még van. Pont ezért nem fogom elvenni tõled a te lehetõségedet. Azért, mert szeretlek. Ha már nem fogod tudni csinálni a munkádat, leszerelsz és visszavonulsz. Szép öregkorod lesz és büszke leszel arra, amit életedben véghezvittél. Én nem fogok megöregedni. Mindig újra meg fognak fiatalítani, hogy teljes testi erõnlétben szolgálhassam a Dieurt. Mindaddig ezt fogom csinálni, amíg egyszer nem találkozok valakivel, aki jobb nálam és le nem gyõz. Egy küldetés, amit nem tudok teljesíteni. Valószínüleg erõszakos halálom lesz. De halálom pillanatában ott leszel velem, és boldogan fogok meghalni, mert tudni fogom, hogy egyszer valahol a sivatagban megismertem egy férfit, aki szeretett és akit viszont szerettem. És ezek a boldog percek végigkísérnek hátralévõ életemen és halálomon is. Szeretlek. Tégy boldoggá mégegyszer. Aztán mégegyszer. Annyiszor, amennyi idõnk van együtt, hogy majd tudjak mire emlékezni. Tudjak mit feleleveníteni az álmaimban. Szeress ezekben a percekben. Úgyis olyan hamar el fognak múlni.
*Nadyra szeme sarkában könnycseppek jelennek meg és végiggurulnak az arcán, hogy Dyen nyakára csöppenjenek és a lepedõ selymes anyagán oldódjanak fel.*