(Lorin) (Fp 17) -Á fene belétek áttkozott sáskák. Megpróbálom eloltani Ayana köpenyét majd talpra segítem és a sáskák miatt hadonászva odébb mhuzódunk. //a tűzhenger nem ölte meg a sáskákat???//
//Nos, akinek sikerült a próbája annak -k3 Fp -a sáskák tovább zabálnak- akik megégnek azoknak -k6 Fp a tűz miatt, plussz lángol a köntösük, de legalább a sáskáknak annyi
A köntösöket nincs értelme oltani, mágikus tűz, még legalább 3 körig égnek... Le velük //
*Érzem ez nem jön össze, így csak egy hangos visítással veszem tudomásul a tűzhenger érkeztét. Érdekes módon ugyan éget, de nem oly mértékben, ahogy elsőre gondoltam volna. Azért elhaladtával gyorsan letépem magamról a köpenyt és kicsit hempergek a kövön. Ez ugyan ruhaeloltásra szolgáló mozzamat általában, de most egyrészt bízok a hűvös kövekben, msárészt azért egy kis "elesettség" nem árt, ha a társak közül van, aki menteni akar. *
//2!!! Ezaz! Meg 2, ami nem jó de még talpon vagyok. Ajtónyitási kisérlet? Belehalok, meg a többiek is az ötletembe?//
-A négy elem! A négy elem! A Nap a tűz, a Hullám a víz, hol a többi?- Megszállotként igyekszek kinyomkodni a másik kettőn is valami izét, aminek köze lehet az elemekhez.
//Vagy csak négy elem által halunk, és valami egész más kéne, de ez jutott eszembe. //
"Felöltöm vértem, kezemben íjam és a kardom, Készen állok a rohamra, a csatajelet várom..."
A tűznek sikerült jól meggyújtania, és égő köpennyel érek földet és megperzselődött bőrrel. A férfiak biztos örülnek neki, ha nem marad a ruházatomból túl sok rajtam, én ennek már kevésbé. Ezért úgy tápászkodok fel, hogy kezeimmel próbálom takargatni az esetleg kilátszó fenekemet, és egyebeket. De mivel égek tovább, Joffert utánozva én is leveszem magamról a köpenyt, most már úgyis meghalok, kit érdekel, ki lát meztelenül!
//6Fp, amivel ha jól tom akkor 1 Ép is lejön, szal maradt 5 Fp-m és 6 Ép-m//
Amint meglátja Ayanat elfordul látja hogy itt nem segíthet csak úgy ha megoldják a kapu kinyitásának próblémáját. <Más helyzetben még örülnék is ha meztelenül hemperegne előttem egy nő de most valahogy nincs kedvem vigyorogni>
Odalép az épp nyitogató alakhoz és meghalva mit mond elgodolkozik egy nagyon picit. -Ha a négy elem a kijutás kulcsa már rég kinnt lennénk ha jól látom ninsc több ábra. Elkezdi nyomkodni valamelyik ábrát és megszámolja hán yés milyen alakzatot lát majd felveti ötletét.
-Amikor a két nap egymás mellet volt előjött a tűzhenger milenne ha két vizet raknánk ugyanúgy? vagy 4 napot?
látva, hogy több hölgynek az egyetlen ruhája is elégett a saját köppenyemből tépek egy ágyékkötönyi darabot amit egyből fel is kötök majd a maradékot félbetépem és Kirdonak és Ayanának nyújtom (elvileg a rám készült köppeny elég nagy hozzá - Parancsoljanak hölgyeim
Szemtõl szembe így kívánja tisztességünk a becsület mindennél többet ér.
Krodon cwa Clangon Elátkozott part zárt arel pap A balszerencse netovábbja zárt
*Hát a tűzhenger jött, és közvetlenül már előtem nem is látom kedvesem arcát. Kicsit értetlenül nézek, de már reagálni nincs idő: a henger jön és legázol... Fájdalmasan nyöszörgök amint elmegy felettem, és mindez nem eléd számomra. Nemhogy a köpenyem egésze lángol, de a hajam is egészen addig, amíg mindegyszálig lepörkölődik fejemről. Na ennyit a nagy harcos törpéről, az évekig fonogatott büszkeségről, a kitartásról...* <Na azt már nem! Nem adom ilyen könnyen magam!!!> *Felállok, ledobom a köpenyt és tojok arra, hogy ezek itt akár megbámulnak.* <Nemmindegy?... Joffer már úgyis túl van ezen, a többiek meg... emberek, kit érdekelnek.> *Aztán az ajtóhoz megyek, nem érdekel ki van ott, először csak a szimbólumokat nézem, hátha valami értelmes eszembejut - bár a tárnák mélyén ilyesmiket nem tanítottak. Azt nézem, hogy a nyomogatás után milyen szimbólukok kerülnek elő - és mi lehet a kapocs esetleg ezek alapján.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
(Miro) Ami sáska maradt a tűz után, szisztematikusan megöli. Hirtelen teljes hidegvérrel cselekszik, mindenfajta indulatát levetkőzte. Jó kérdés, miért.
<Talán ez az egész csupán egy ócska illúzió. A kétségbeesés a legnagyobb hiba, ebből fakad a szenvedésünk. Ha átgondoltuk volna, talán másképpen alakult volna az egész.> Amint végzett a rovarirtással, összecsípett, megpörkölt testtel ballag a kapuhoz és a prüntyögő alaknak a vállára teszi mancsát.
-Ne kapkodjunk már, nincs értelme. Megvan már, hány szimbólum létezik?
Helyszín és időpont ismeretlen... Résztvevők: minden versenyre jelentkezett karakter
Lorin ismét vad nyomkodásba kezd a táblánál, s kipróbálja a négy nap variációt... Mikor az első jelnél kválasztja, még nem történik semmi, a második jel napra váltásakor, újra halvány fény szűrődik be a terembe a falak egyes pontjairól. A harmadik és negyedik jel kiválasztásakor ezek a pontok megtöbbszöröződnek, s a teremben már félyhomály dereng. A hatalmas ajtó mély kattanással megmozdul, résnyire nyílik.
- Köszönöm! - mondom Kriaknak, elveszem tőle a felém nyújtott anyagot, magamra operálom és lekuporodok a földre, mert az ilyen rejtvények nem tartoznak az erősségeim közé. <Mi lesz a következő? Árvíz? Egy sárkány? Vagy beomlik a plafon? Vagy...> Már folytatnám tovább az apokaliptikus gondolatok sorát, amikor a fény megtöbbszöröződik és az ajtó kattan. Úgy érzem, nagy kő esett le a szívemről, végre talán kijutunk innen és minden jóra fordul! <Odakinn biztos szép erdő vár ránk, tele őzekkel és vadmalacokkal! Vagy egy útszéli kocsma! De szép is lenne!> Felkelek a földről és lassan az ajtónyílás felé botorkálok.
(Kirdo) *Nem látok összefüggést - hiába no, harcos törpe vagyok én! Közben a kirak által nyújtott ruhadarabot elveszem és ha körbeér valahogy magamratekerem. A négy nap szimbólum kirakásakor felvillanó fényekre körbekémlelek, de az ajtó kattanása miatt visszafordulok.* - Ez az! Nagyon jó volt! Na hagyném, kibírom-e nyitni... - *arra tolom/húzom az ajtót, amerre nyílt magától.*
(17 erő)
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
*A kattanásra abbahagyom a túlzott "elesettséget" és figyelek. Meglátva a rést fel is álllok. Így a derengő fényben kicsit viharvert a társaság. Sőt! Nagyon ramatyul nézünk ki, de legalább kinyílt ez a vacak. Kérdés mennyivel vár jobb minket a másik oldalán. Odasétálok a nyílás melletti társasághoz.*
-Akkor talán használjuk a kijáratot.
*Nagyon fájnak a csípések és a tűz hagyta nyomok, de azért egy kissé elkínzott mosolyra már futja. Ha nem is tudok mással védekezni jelen helyzetemben valahogy megnyugvást hoz még a színlelt jókedv is. Most villan csak körbe a tekintetem és konstatálom, hogy igen szemrevaló a flhozatal a nőket illetően, de jelen esetben még én is érzem, hogy most ezzel ne viccelődjek. Az a tény, hoyg gyakorlatilag egyszál semmiben álldogálok nem igazán zavar, de az általános megbotránkozás, nomeg Kirdo ismételt "haragját" elkerülendő nemesebb szerveimet takarom kezeimmel.*