(Azrel Lorden)
- Haphes, tudod, hogy nincsenek ínyemre a vallási perpatvarok, amíg azok meg nem sértik önnön lovagi fogadalmam szabályait, amit még te, és apám - nyugodjon békében - tanítottatok. Feltételezem, igen komoly ügyről lehet szó, ha az a neves lovag összegyüjtí a kóborokat. Remélem jó célnak akarja szentelni kardunkat, különben azok a kardok rá fognak lesújtani. - mondta Azrel, miközben magára öltötte kifényesített vértezetét, felcsatolta kardját, tőrét. A sisakot sohasem szerette, inkább a rejtélyes megjelenést részesítette előnyben, így hát magára öltötte megszokott fekete inkognóját (a csukját nem húzta a fejére).
<... Haphes szavai alapján nem sejtek sok jót. Egy lovag vagy paplovag, feltehetőleg az inkvizíció küldötte, aki minél nagyobb csapatot próbál összegyűjteni. Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem viharfelhők gyülekeznek...> - gondolta, miközben elkészült a felszerelése összepakolásával. Mikor megszólalt, hangja eltökélt volt:
- Indulhatunk, barátom.