KM esemény Helyszín: Új-Pyarron Időpont: 3691 Ardon kvarkjának Láng havábanak 2 hetének második napján Résztvevők: - _____________________________________________________________
*A Pyarron szerinti 3691. évében, Ardon kvarkjának Lángok hava híven tükrözte nevét, mert kis híján lángot vetett a levegő Új-Pyarron városában. Talán évszázadok óta nem volt ilyen forró nyár, mit most, ebben az évben. A fehér Peridanból emelt épületek körül szó szerint izzott a levegő. Akiknek kénytelen keletlen a szabadban tartózkodást rendelte el a rossz sors ezekben a napokban, azok is inkább az árnyékokat választották, a szerencsés többség viszont árnyat, teraszokon, vagy jól szigetelt, talán hűvösnek mondható épületekben talált, ahol a létezés ezekben a napokban elviselhető volt. Már hetek óta nem volt sem egy csepp eső, sem komolyabb szélmozgás a városban. A por, melyet néha felkavart némi enyhe szellő, vastagon telepedett azokra a helyekre, ahol nem takarítottak, vagy kevesen jártak, és ahol egyébként az eső végezte ezt a munkát. Az elviselhetetlen hőség talán csak éjszakára vált egy fokkal elviselhetőbbé. Eme már-már egyedülállónak mondható viszonyok között a piac csak délután, estefele nyitott ki, egész este üzemel, és majd a kora délelőtt és késő délelőtt óráiban szűnt meg, no nem, az elszánt árusok alacsony melegtűrése miatt, hanem mert egyszerűen senki sem képes elviselni a vársárlók közül a roppant meleget. A város épületeinek tetői közé széles, ponyvákat igyekeztek lakóik kifeszíteni, hogy legalább így tegyék némiképp járhatóbbá a forróság által elborított utcákat, hogy ha már a forró levegőt nem űzi el semmi, legalább a napfény ne nehezítse a járókelők dolgát, mert Pyarron városában, még az egetrengetően meleg napok sem képesek teljesen visszakényszeríteni a lakókat házaikba.*
KM esemény Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadó előtt Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, délkörül Résztvevők: Clauril (Limenel) _____________________________________________________________
*A Hat Város felől végre megérkeztél hintódon Új Pyarron városába. Odakint izzó hőség lehet, ha kényelmes hintódon belül is ilyen forróság van. Képzeled, hogyan érezheti magát szegény szolgád a bakon, valószínűleg gutaütést kapna a melegtől, ha nem Taba el Ibara területéről származna, és nem ismeri ezt a tényleg csak ahhoz fogható hőséget. Pedig ehhez az éghajlathoz nem illik ez a fajta hőség, hisz a tenger is közel van. A város kapujában kocsitokat egy röpke időre megállítják, amíg szolgát kifizeti az áthaladási díjat, meg valószínűleg útbaigazítást is kért, hol érdemes szállást keresni. Remekül végzi a dolgát, nem kell mindenre utasítanod, már olyan régóta szolgál, hogy fejből tudja, mik lennének a parancsaid hozzá, és milyen feladatokat kellene teljesítenie ilyenkor. A kocsi ablakából csak az ablakok vékony függönyeinek rése közt látsz ki, mivel a napfény elől védekezve teljesen elhúztad őket. A külvárosban szinte nem is látsz az utcákon emberek, annak ellenére, hogy az utcák viszonylag árnyékben vannak, valami miatt, valószínűleg a helybeliek valamivel eltakarják az utcákat az erős napfény elől, bár ez láthatóan a meleget nem csökkenti. A Belváros fele haladva azonban az emberek is egyre többen vannak, bár ez még így is csak a semmihez képest sok, egyébként rá sem lehet ismerni a híresztelésekből ismert déli világvárosi hangulatra. Aztán ismét fedetlen térre értek, szolgád a kocsitokat a kapuk tere mentén vezeti végig, de közben ügyel, hogy végig az épület takarásában menjetek, valószínűleg a saját érdekében. Hamarosan azonban ismét befordul egy széles utcába, ahonnan néhány háztömb után ismét egy széles, bár az előzőhöz képest persze elenyésző térre értek. A tér közepén hatalmas, nyolc, egyenként olyan 5 láb magas emeletet számoló fehér épület. Az épület tetejéből hosszú rudakat süllyesztettek alá kis szögben, közéjük pedig különböző színű anyagokból széles ponyvákat feszítettek ki, ezzel viszonylagos árnyék alá vonva az épület környezetét. Ahogy közeledtek, látod, hogy számos, sok, a tiedhez hasonló, díszesebb, vagy éppen egyszerűbb hintó, valamint nyitott kocsik és kordélyok sorakoznak az épület körül, vagy valamelyik irányban mennek körülötte. Még közelebb érvén látod, hogy a széles, magas főbejárata fölötti homlokzatra a következő szöveget vésték hatalmas betűkből: Dél csillaga. Valószínűleg ez a neve ennek a fogadónak, ami méreteiből és a körülette nyüzsgő népekből, meg a láthatóan a tiszta fehér ruhába öltözött szolgákból, futárokból, kocsisokból, hordárokból, ítélhetően, a város egyik elit helye lehet. Kocsid lassulni kezd, majd megáll nem messze a főbejárattól, aztán hallod szolgád érkezését a kocsi mellett a kikövezett járdán. Valamit szöszmötöl, aztán lépteit hallod, majd kopogását a kocsi ajtaján.*
- Elnézést Úrnőm, megérkeztünk.
Hallod szolgád udvarias hangját.
A hozzászólást 4 alkalommal szerkesztették, utoljára Mesemondó 2006.02.04. 23:21-kor.
<... Na végre. Ideje volt már megérkeznünk. Nem értem, hogy miért zavarja az itteni embereket ennyire a meleg. Pedig itt mindig hasonló idő van. Na jó, nem ennyire. Jól esne egy fürdő. ...>
*Kitárul a hintó ajtaja, és egy fekete csuklyás fej meg fekete karcsú bőrcsizmák tűnnek fel az ajtóban. Mikor az alak lelép a földre és felegyenesedik, kétségtelenné válik, hogy egy nőt takar a fekete selymesfényű bársonyhaquitess. Hosszúsága nincs akkora, hogy a földet súrolja a nő mögött, de kidolgozottsága magáért beszél. A dzsad származású szolga nagyon magas, de a nő is közel járhat a 190 centiméterhez. A köpeny csuklyája mélyen az arcába van húzva, de ami még feltűnik az éppen arra pillantónak, hogy a nő arcát egy maszk takarja. Egy ezüst színű halvány fényű maszk. Alóla csak az álla és alsó ajka látszik ki. Bronzbarna bőre is csak emiatt látszik, ugyanis bőrkesztyűket is hord. A körülötte a melegtől kóvájgó emberek biztosan elszörnyűlködnek ezen a sok ruhadarabon. Látszólag nem is zavarja a forróság. Körülnéz, majd elindul a fogadó bejárata felé. Magabiztosságot sugároz magából, és "kilóméter hosszú lábai" is vonzzák a tekinteteket. Járása kimért és kecses, sőt rugalmas. Körülötte mindig megfagy a levegő. Valahogy muszáj őt nézni. Az emberek mindig lélegzetvisszafolytva várják a következő cselekedetét. Ez a légkör mindenhova elkíséri. Szolgája szó nélkül elkezdi leszedni a poggyászt, majd a nő után viszi azokat egy kihajtogatható poggyászkocsin. A bőröndök között van egy bordó selyembe csomagolt botféleség is. A nő megáll az ajtó előtt. A szolga beéri, és kinyitja neki az ajtót. Bemegy az előtérbe, és megáll a pult előtt. Hagyja, hogy a szolga rendezze a szobafoglalást. Egy lakosztályt kívánnak kivenni.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
KM esemény Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadó előtt Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, délkörül Résztvevők: Clauril (Limenel) _____________________________________________________________
Ahogy kiléptél a hintód ajtaján, végre közelebbről is szemügyre veheted az épületet. Szép, boltíves tetejű panoráma ablakok bontják meg a vastag fehér falak összképét, melyek így csupán széles oszlopoknak tűnnek köztük. Erre még rá is játszik, hogy az ablakok közötti falak közepén oszlopszerű félhengerek ugranak ki. Az ajtó csak abban különbözik ezektől az ablakoktól, hogy nem másfél méterre a talaj fölött kezdődik, meg hogy széles, fa gerendákból van, kovácsoltvas zsanérokkal. Van legalább 3 méter magas, (az ablakok is kb. olyan 1.5 méter magasak lehetnek, meg ugyanilyen szélesek.) és ugyanilyen széles, és láthatóan ki vannak ékelve a szárnyai most, a nagy fogalom könnyű lebonyolítására. Odabent az épületbelső szintén monumentális. A belső tér pont olyan, mintha az egész épület egyetlen oszlopcsarnok lenne. A tető az oszlopok közt négyszög alapú gúlákban fut össze. Olyan hatást keltve, mintha a tető 4 méter helyett 40 méter magas lenne. A nagyobb, szabad falfelületekre nem túl hivalkodó, egymáshoz egyező színárnyalatokkal különböző jelentek, nagy csaták, vagy nagy hősöket, ábrázoló freskók díszítették. Egyébként az épület belsejében a simára meszelt falakt alapból enyhe, világossárga színnel festették le, hogy kellemes, barátságos, meleg érzést keltsen a belépőben. Bár most talán a meleg elmaradhat. A főbejárattal szemben a második oszlopsor között futó részt fa fallal kerítették el egészen az épület hátsó részéig, amit már nem láttok be. E mellett két oldalra és még egy oszlopsorral bentebb következnek a felfelé vezető lépcsők, valamint a lépcsők után szintén fal következik, ami a velük egy vonalban lévő oszlopok között fut, de ajtót nem láttok rajta, csak majd néhány sorral arrébb mindkét oldalon. Tőletek jobbra van az étkező, ahol nagy tölgyfa asztalok sorakoznak hosszú sorokban és láthatóan a szolgálók éppen előkészítik őket az ebédhez. Tőletek balra valamiféle társalgó lehet. Sok-sok kicsi és nagyobb, kerek asztal van ott, kényelmes székkel, és most is rengeteg vendég ül ott, szolgálók legyeskednek körülöttük. A vendégek között van mindenfélefajta, láthatóan fegyverforgatók is, bár ez első látásra csak a lovagokon látszik, akik több kisebb nagyobb asztalt is elfoglaltak. Szolgád a veletek szembeni, a lépcsők között elhelyezkedő recepcióhoz megy, ahol elintézi a szobátokat, majd csomagjaitokat a recepcióról kisiető egyik szolgáló segítségével elindulnak a balra lévő lépcső felé. Négy emeltet haladtok fölfele, láthatóan az épület belsejében csak két oldalra fut egy-egy folyosó, ahonnan a szobák nyílnak. Az ötödik emeleten végre letértek a lépcsőről, és elindultok a folyosón, majd a legutolsónál a szolgáló elengedi a csomagotokat, és az egyik nadrágzsebéből kulcscsomót kerít elő, amivel kinyitja a lakosztály ajtaját. Odabent kényelmesen, sőt, már-már fejedelmien berendezett előteret látsz. Amiből egy kisebb étkező, nyílik, valamint két ajtó, ami most zárva van. A Szolga sorban az egyikhez, majd a másikhoz megy, és kinyitja őket, miközben beszél.
- Ez itt egy első osztályú lakosztályunk, hölgyem! Az itt a háló, ez pedig a fürdő. Kellemes pihenést kíván a Dél Csillaga fogadó önöknek! Ha bármire szükségük van, a folyosókon mindig van legalább egy szolgáló. A polcon…
A bejárati ajtó melletti kis asztalkára mutat, amin egy nagy, réz csengő van. - lévő kis csengővel csak kiáll az ajtóba, csilingel, mire egy szolga rögvest érkezik, és teljesíti bármilyen kérése, parancsa is legyen. Engedelmükkel én távozom.
Azzal tőled is, és a szolgádtól is illendő távolságban megáll, egyenes lábakkal derékban meghajol, és lehajtott fejjel kezeivel előrenyújtja a lakosztályhoz tartozó kulcscsomót.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Mesemondó 2006.02.04. 20:01-kor.
KM esemény Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadó előtt Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, délkörül Résztvevők: Silas Oira (Hakea'Ello) _____________________________________________________________
*Mikor a térkapun keresztül megérkeztél Új Pyarron városába, először is majdnem ledöntött a lábadról az a mellbevágó forróság, ami körülötted mindenhonnan feléd áradt. Hát igen, ez a nem a hideg észak, még szerencse, hogy a legutóbbi megállódban felhívták rá a figyelmed, hogy Pyarronban hetek óta iszonyatos kánikula van, és normális utazóruhád oda felesleges lesz, tehát valamivel könnyebbre váltottál. Nem volt olcsó, mulatság térkapukon keresztül jönni egészen idáig, főleg úgy, hogy Pyarronba menet a nagy építkezések miatt 2 aranyat is elkértek az utazáskor, ráadásul igen hosszadalmas procedúrát vett igénybe a vizsgálat, ami utána következett. Saját, jól érthető érdeked azt kívánja, hogy mihamarább fedett helyre érj, és szerencsére találsz is hamarosan valakit, aki útba igazít a Dél Csillaga nevű fogadó felé, ami nem messze van a kapuik terétől. Persze ez a nem messze, gyalog, ekkora hőségben elég relatív fogalom még akkor is, ha a helybeliek az utcákat szegélyező házak tetői közé kifeszített hatalmas ponyvákkal próbálták a napsugarak útját állni. Már igazság szerint már magadban átkozni is kezdenéd „munkaadóid” nevét, akik küldetésedkor ezt a helyet jelölték meg neked, amikor végre rátalálsz a hatalmas épületre egy nagy tér közepén. Ahogy a hőgutától egyre szédelegve végre közel érsz annyira, hogy rád vetüljön a déli nap fényét végre eltakaró, az épület tetejéről kifeszített ponyvák árnya, fellélegzel, és halk imát mondasz el istenednek az ő életmentő árnyékáért. Ahogy jobban megfigyeled az épület könnyedén elnyeri ízlésed, mégis csak volt némi realitás azokban a „munkaadókban” amikor ezt a helyet jelölték ki neked. Ez a hely, amellett, hogy biztos nagyon kellemes lehet itt lakni, biztos, hogy a társadalmi élet központja is, ami ideális küldetésed szempontjából. Bemész az épületbe, ahol a jobbra lévő nagy térségben éppen hosszú étkezőasztalokat terítenek meg a szolgák, valószínűleg a hamarosan esedékes ebédhez, balra pedig nagy társalgó kiseb-nagyobb kör alakú asztalokkal, ahol sokféle-fajta nép üldögél szolgák hadával körülvéve, és feltűnik neked a több asztalnál is helyett foglaló népesebb lovagi társaság. Ám figyelmed hamar visszafordul az ajtóval szemben, beljebb lévő recepcióhoz, a két oszlop között elhelyezkedő fa pult mögött, ahol láthatóan épp egy dzsad származású alak intézi szobafoglalását a pultossal, (jó nagydarab, megtermett fickó veled kb egy magasságú, valamint mögötte áll egy nő, hosszú fekete haquitess-t visel, az anyag esésén látszik, hogy bársony. A nő is elég magas, arcán ezüstszínű maszkot visel. Amiből csak álla és szája látszik ki. Első gondolatod az, mindamellett, hogy azonnal megfog a nőből áradó nőiesség, kecsesség, és nemesség kombinációja, hogy-hogy képes valaki ebben az iszonyú hőségben fekete bársony köpenyt viselni.*
*Körbenéz a belső térben és tetszik neki amit lát. Elismerően néz a szolgára. Igényes helyet talált maguknak.* <... Jó fogás volt Hasim. Minden téren kielégítően teljesít. ...>
*A maszk alatt elmosolyodik kétértelműségén. Hasim gyorsan lerendezi a szobakivételt. Egyenlőre egy hétre veszi ki az egyik első osztályú lakosztályt. Már mennek is felfele a lépcsőn. A harmadik emeletnél elkezdi megunni a lépcsőzést.* <... Ha nem lennék ilyen jó formában, még fárasztónak is találnám. ...>
*Megörül amikor megérkeznek a lakosztályhoz. Követi a szobainast, és jól körbenéz. Hasim beviszi a csomagokat és lerakja az ágy mellé, majd miután az inas végzett a beszámolójával, elveszi a kulcsokat, a kezébenyom egy ezüstöt, és útjára bocsátja. Bezárja az ajtót, majd visszamegy a nőhöz. Clauril leveszi kámzsáját és lecsatolja a maszkot. Köpenyét is lecsatolja és mindkettőt az ágyra dobja. A szolga vágyakozó pillantásától kísérve eltűnik a fürdőszobába. Körülnéz bent, és megörül a nagy kád méretére. Visszasétál a szobába, és szól Hasimnak, hogy töltse fel forró vízzel a kádat. Amíg az a fürdőszobában ügyködik, Clauril levetkőzik. Megszabadul bőrkesztyűitől és bőrcsizmáitól, majd a bordó testhezálló egyberészes utazóruháját is leveszi. Úgy bontakozik ki a ruháiból, mint egy igazgyöngy a kagylóhéjból. Egész Ynev bánhatja, hogy testét nem teszi közszemlére. Sokan életüket adnák, csak hogy láthassák. Magassága 186cm. Súlya körülbelül 78kg lehet. Enyhén bronzszínű a bőre. A haja hollófekete és sokszáz vékony szoros fonatban hordja. A fenekéig ér. Arca gyönyörű, szépsége szinte földöntúli. Szemei vágottak, csillogók és gleccserkékek. Tisztaságuk az elfek szemeit idézi. Orra nemes vágású arányos. Ajkai telltek, és inkább barnás árnyalatúak. Egész teste harmónikus és áramvonalas. Mintha róla mintázták volna az istenszobrokat. Izmos, arányos mindenhol. Miközben mozog, minden apró izomcsoport kirajzolódik. Mellei nagyok, de nem túlságosan, és feszesek, mint egész teste. Hátát egy nagy tetoválás fedi mely egy madárkarom által fogott szemet ábrázol, körben kacskaringós stilizációkkal. Lehemperedik az ágyra, és várja a fürdőjét. Mikor a dzsad végez és visszajön a hálóba, magáhozhívja. Vágyakozva tekint a nagydarab tagbaszakadt férfira, aki alig bír mágával. Hanyattfekszik az ágyon, és int a szolgának. Az lekapja a ruhadarabjait pár gyors mozdulattal, és rámászik a nőre. Az aktus hevesen és gyorsan lezajlik. Utána Clauril Kicsúszik Hasim alól, és még egyszer elnyújtózik az ágyon, mint egy jóllakott macska. Ezután felkel és a fürdőszobába megy. Talán még vágyakozóbban néz a gőzölgő, fürdősóktól, illatszerektől illatos vízre, mint tíz perce a dzsadra. Belelép a kádba, leül benne és elterpeszkedik. Nagyot sóhajt, és arcára elégedett mosoly ül ki.* <... ki mondta, hogy szar az élet? Nem tudta, miről beszél. Odalent sok helybeli magasabbrangú férfi volt. Ha elkészülök körül kell néznem. Berendezkedés után barátokat is kell szereznem. Aztán jöhet a munka. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
KM esemény Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadó előtt Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, délkörül Résztvevők: Azrel Lorden (Kherion) _____________________________________________________________
*Hát igen, a régen várt jólét végre elérkezett. Oly sok év nélkülözés, és harc után végre egy kis pénz, és egy kis pihenés. Vége a déli portyázásotoknak, falvak tucatjai köszönhetik nektek, a kóborlovagoknak és vándor harcosoknak, a Krad lovagrendnek, valamint a Dreina lovagrendnek, akik végre teljesen megtisztították a délvidéket és a Larmaron nyugati lábait a még mindig ott rejtőzködő, a dúlásból ott maradt orkoktól, és egyéb más rossz szándékú bestiáktól. Már csaknem 1 hete értetek vissza Pyarronba, és végre hosszabb időre is szemügyre vehetted az ősi város újra felemelkedő mását. Amióta megszálltatok itt, a Dél Csillaga nevű fogadóban te, és még jó pár cimborád és bajtárad, a Dreina és a Krad lovagrend felajánlásából, akik pénzükkel biztosítják nektek a helyet, hogy egy kis nyugalomra leljetek. Viszont a nagy meleg miatt nem nagyon füllőtt hozzá a fogatok hogy elhagyjátok kényelmes szállásotokat, főleg úgy hogy itt szinte minden második éjszaka rendeznek valamilyen kisebb, nagyobb ünnepséget, ahol összegyűlik a város elitje. Mint ahogy azt már te is tudod, ma éjszaka is lesz egy. Csupán egyvalami hiányzik neked már egy hete. Egy kis kaland. De olyan, amilyen a magadfajta háborúkban edzett lovagnak a szíve csücske. Miközben ezen gondolkodsz, több cimboráddal és jó lovag bajtársaddal iszogatjátok hideg söröcskéteket, amit nemrég rendeltetek itt a fogadó társalgójában.*
*Ugyan mondták neki hogy a hőség eszeveszett mértékeket öltött az elmúlt hetekben, ekkora kánikulával mégsem számolt. Majd' megüti a guta, magában jó idejig átkozódik és morcossága kiül arcára is egy pillanatra.
<Ez a tűző napsütés az őrületbe kerget! Miért nem küldenek azonnal az Ibarába? Itt sem különb a helyzet. Ezek a szerencsétlenek milyen hálásak lennének most az Istennő ajándékáért. Én nemkülönben...és még egy fránya ernyőm sincs. No mindegy. Mosolyogjál csak odafenn, te gőgös tűzkorong. Majd eljön az idő amikor elnyel téged a homály...>
*Mihelyt betér az épületbe, felveszi sokat használt álcáját, ismét a lelkes, jókedélyű írnok szerepébe bújik. Végigpásztázza az ittlévőket, előbb a lovagokat, aztán a nőt és a dzsadot. A haquittesen nagyon meglepődik, bár abbitkemény lelke lévén könnyedén palástolja döbbenetét.
<Mennyi ember. És mind azért jön ide hogy ostoba pletykálkodás mellett könnyítsen túlságosan nehézzé vált erszényén. Irigylem őket...és mégsem. Lovagok. Hmm...vajon mind a píroni egyház hűséges kutyája? Nem, nem titeket kerestelek. Ki az ott a pultnál? Egy haquittes? Itt Píronban? Egy nő. Milyen kecses...néhány vonása az álomszép Moramiét idézi. Ezüstmaszkot visel! Baljós előjel...nem lehet itt miattam, senki sem tudja hogy ki vagyok. Vagy mégis? Vagy csak paranoiás vagyok már megint? Mindegy. Legkésőbb ma éjszaka kiderül ki is valójában. Enyém az első lépés.>
*Miután a nő elment a recepciótól és fölment a lépcsőn, maga is odabaktat lendületes léptekkel, és mosolygós arccal megszólal.
-Szép jó napot kívánok önnek, jóuram. Nagyon megörülnék, ha tudna egy szerényebb szobát biztosítani egy megfáradt írnoknak egy éjszakára. Mondja csak, ez a szörnyű meleg mióta ül a városon? Az emberek szinte menekülnek az utcáról.
(Azrel Lorden - Külseje: körübelül 189 cm magas, fekete szemű, hosszű fekete hajat viselő, általában inkognóban lévő férfi.)
<... Végre, néhány nap pihenő. Mielőtt ismét továbbállok. De addig is egy kis mulatozás sohasem árt. Rá is szolgálunk, mindannyian! ...> -gondolta a férfi, majd belekortyolt hideg sörébe. Az ital kellemesen hűtötte torkát, ebben a hőségben. A kerek asztal körül öten ültek. Öt lovag, kiket az elmúlt hetek kissé megviseltek, és kikre ráfért a pihenés. Azrel visszaemlékezett a számtalan megvívott csatára, amit bajtársai oldalán küzdött végig. Szinte minden második napra jutott egy-egy újabb összetűzés, a dúlás után felbuzduló orkok, rablógyilkos bandák és barbár hordák jóvoltából, akik szűntelenül támadták a földműveseket. Csak idő kérdése volt, hogy mikor lép fel Új-Pyaron városa a portyázók ellen. A Dreina és a Krad lovagrend lovagokhoz méltó munkát ajánlott a városban időző kalandoroknak, kobór lovagoknak. Cserében szállást, fizetséget biztosítottak. De Azrel nem csupán ezért válalta el a munkát, hanem igazhitűsége miatt is, és ez a hit nem kapcsolódott egyetlen ynevi istenséghez sem. A hit a jóságban, az elesettek védelmezésében... amire egykor apja tanította.
Körbetekintett vidám bajtársain, akikkel éppen a csaták kellemes részeit boncolgatták:
- Emlékeztek, mikor az a nyamvadt ork felém hajította a csatabárdját, én meg a nyeregben félrehajoltam előle, a bárd meg kiütötte a nyeregből Raihyrt? Az meg eszméletét vesztve nyíl egyenesen ráfeküdt Thaback-ra, és a nehéz teljesvért odaszögezte őt a földhöz, egészen a csata végéig. Minden lovag éppen kifújja magából fáradtságát, mikor mit látnak? Két hatalmas harcos egymáson fekszik, aki alul van élénken kalimpál, félreérthetetlen pózban. - mondta a vörös hajú Haphes, miközben a többiekkel egyetemben felnevetett.
- Az már igaz barátom! - szólt Azrel. - Olyat nem látott Új-Pyarron, de még Ynev sem! Hetven lovag, csata után, sebeiket nyalogatva, tiszta szívből nevetnek... Nem mindennapi látvány! - nevetett a féfri. Kissé sajnálta, hogy véget ért ez az időszak. Sok éven át magányosan barangolt Ynev sötét, veszedelmes vidékein, de most úgy érezte, hogy ismét tartozik valahova, még ha tudta jól, ez már nem tart sokáig. Nemsokára ismét útra kel. Ezen gondolkozva iszogatta tovább hűsítő italát, miközben folytatták közös emlékeik felidézését...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Kherion Ran'Dhaal 2006.02.04. 23:40-kor.
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
KM esemény Helyszín: Új-Pyarron, Dél Cillaga fogadóban Időpont: 3691 Adron kvartjának Láng havának 2 hetének második napján, délkörül Résztvevők: Sylas Oira (Hakea'Ello) _____________________________________________________________
A pultos a hangodra feléd kapja tekintetét, barátságos tekintetű fiatlaember kérdésdre elmosolyodik és azonnal válaszol:
- Természetesen uram, van üres lakoszályunk! Attól függ milyen felelne meg az izlésének. A harmad osztályú szobáink 2 ezüst egy hétre. két szoba, egy nappali, és egy kényelmes háló. közös fürdőhelység a folyosók végén. A másodosztályú lakosztályok 5 ezüst egy hétre, és ezek már rendelkeznek egy kisebb fürdő szobával, amiben egy dézsa található, amit a közös fürdőkből lehet föltölteni és minden más kelléket onnan lehet hozni. valamint a szobához tartozik reggeli, ebéd vacsora, és két naponta takarítás.
Az első osztályú szobák jóval nagyobbak, mindennel fölszerelt fürdő, tágas előtér, és háló, valamint szobaszervíz jár hozzá.
Amenyiben kiveszi valamelyiket, ott a söntéspultnál fogyaszthat, amit csak kíván.Egyébként ez a meleg, fhúúú, azt hiszem már 2 hete tart, de szinte örökkévalóságnak tűnik minden nap.
Magyarázza lelkesen, majd miután befejezte a kérdéseidre, vagy a válaszodra várva figyel.
*Negyed óra múlva úgy érzi, hogy túlságosan kihült a vize. Meg a bőrét sem akarja nagyon kiáztatni, ezért kimászik. A nyakába veszi a törülközőjét, és a szobába sétál. Rámászik az ágyra, és a dzsad mellé fekszik. Átkarolja és hozzásimul. Hasim erre felébred, és a nő felé fordul. Clauril arcán most nem tükröződik az a magabiztosság, keménység. Játékosan a dzsad arcának dobja a törülközőt, majd felugrik az ágyról. Egy macska ügyessége és ruganyossága tükröződik a mozgásában. A dzsad izmai megfeszülnek, és kilő mint egy rugó. A lány a szoba közepéig sem ér amikor utoléri Hasim és elkapja. Felkapja a földről és az ágyhoz viszi. Leteríti oda és fölé tornyosul. Egy darabig csak szemeznek, utána a férfi felkapja Clauril mellől a törülközőt és letérdel az ágy elé. Megfogja a nő combjait és közelebb húzza magához szerelme tárgyát. Szépen, finom simogató mozdulatokkal letöröl minden még nedvesen maradt testrészt. Látszik, hogy megint elfogja a vágy. Szemei szinte tűzben égnek. Mikor végzett feladatával, félredobja a törülközőt, és megint elkezd felcsúszni a nőre, az ágyra. A combokat szétnyitja, de mielőtt célba érne, a lány keze megállítja. Nem erőlteti a dolgot. Felkel a lány öléből és felöltözik. Odasétál az egyik bőröndhöz, és kinyitja azt a mellényéből elővett kulcsok egyikével. Félrehajt pár ruhadarabot, majd miután úgy gondolja megtalálta a megfelelőt, óvatosan kiemeli és az ágyhoz viszi. Addigra Clauril is felkel és átveszi a ruhadarabot. Elégedetten végigméri, majd gyakorlottan és gyorsan belebújik. A ruha egy egyberészes, redőzött szoknyában végződő vádliközépig érő könnyű kis darab. Csillogó bordó színben játszik. Dekoltázsa nincsen, de ujjai sem. A lány tökéletes formáját maximálisan kihangsúlyozza fenéktől fölfelé, főleg a fehérnemű hiánya miatt. Míg ebben tetszeleg előkerül egy pár bordó kis nyári cipellő, meg egy pár selyem kesztyű ami a felkarja tetejéig ér.* <... Már csak egy valami hiányzik. ...>
*Odasétál a bőröndhöz, és kihúz belőle egy szinte átlátszó bordó kis selyemsálat. Nyakába csúsztatja, és a szoba tükre elé áll. Végignéz magán a lábától kiindulva, de amikor találkozik saját tekintetével, megtorpan. Visszasétál az ágyhoz, és az éjjeliszekrényről elemeli az ezüst színű maszkot. Felcsatolja, és visszasétál tükörképéhez.* <... Jólvan. Készen vagyok. Nem mutatok túl sokat. Nem tudnák kordában tartani az érzelmeiket azok a szerencsétlen pasik. Na. Nagy sikert fogok aratni. Kicsit oldódni kell az itteniekkel. ...>
*Hajának száz meg száz kis fonatát nem fogja össze. Hagyja, hogy hátára omoljanak. Szinte körzővel megrajzolt kerekségű fenekéből is eltakarnak sokat. Végzett, és menne le. Hasimra sem kell várni. Már ő is felöltözött vajszínű bőszabású kaftánjába. Clauril odamegy a dzsadhoz, és szájon csókolja. Bólint neki hogy induljanak. Arca visszaáll abba a magabiztos semmi érzelmet nem mutatóba, és Hasim újra a szolgájává avanzsálódik. Kinyitja a nőnek az ajtót és lekíséri a fogadórészbe. Clauril mikor leér, körülnéz. A társalgó felé veszi az irányt. Mikor felér körülnéz, hogy nem kínálja e valaki hellyel. Hasim az előcsarnokban maradt, úgy 15-20 méteres távolságban. Fél szemmel mindig őt figyeli, őrzi.* <... Na nézzük, melyik harcosnak van elég vér a pucájában. A nagy Pyarron hős lovagjai mire képesek, ha egy nő a tét. Lássuk, ki a helyi tenyészbika. ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
<Hmm...közös fürdőben nem lesz jó megmutatkozni, marad hát a másodosztály. Milyen kár >
-Másodosztály elég lesz egyenlőre, ugyanis mesterem pénzéből utaztam ide és nem költhetem akármire a pénzét.
*Miután lerendezte a szobaügyet, felvezetteti magát egy szolgával. Egy óra alatt berendezkedik, fürdővizet hozat, lefürdik és mihelyt végzett, lemegy a társalgóba--írószerszámmal és pergamennel a kezében--azzal a céllal, hogy kicsit kérdezősködjön a lovagoknál. Mikor látja hogy a nő megelőzte, inkább a pultnál foglal helyet, kér egy kupa bort és mosolyogva nézi hogy mit csinálnak.
<Kíváncsi vagyok hogy valójában olyan különleges-e mint amilyennek tűnik.>
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Hakea Ello 2006.02.05. 0:40-kor.
- Én mondom, barátaim! - mondta Lothrian, miközben fürgén gesztikulált kezeivel, ezzel példázva a történteket, amiket most bajtársai elé tárt. - Nincs annál kínosabb egy ork számára, ha saját bárdjába borul, méghozzá önként! - folytatta minden meggyőződéssel.
- Az orkok barbár népek, de nem eszementek. Ne akard ezt bemesélni nekünk, Lothrian. - mondta mosolyogva Daghen, a Krad lovagrend megbecsült tagja. Azrel nagyot kortyolt söréből, miközben Lothrian tovább bizonygatta igazát.
- Pedig, ha mondom, hogy így volt, láttam!
- Ugyan már, csak fejedbe szállt a sör. - nevetett Haphes.
- Úgy történt, hogy egyszer csak ott volt előttem, én meg hűséges paripámmal átgázoltam a szerencsétlenen!
- És beleesett a bárdjába? - kérdezte Azrel.
- Dehogy, akkor már rég halott volt, mert beledölt a saját csatabárdjába! - erősködött Lothrian.
- És honnan tudod, hogy önként esett bele? - kérdezete a szőke Var'Nheld.
- Mert mondta! - állította a mesélő.
- Ki, az ork? - kérdezte Azrel.
- Kénköves menkőt! Ne értetlenkedjetek, az ork akkor már halott volt! - mondta színlelt haraggal. - Lorches mondta, aki ar ork alatt a csatabárdott tartotta.
- Te átgázoltál Lorches-en? - kérdezte kikeredett szemekkel Var'Nheld.
- Igen, de megköszönte!
- Megköszönte? - kérdezte hitetlenkedve Haphes.
- Persze, különben nem tudott volna kiszabadulni a kétmázsás dagadt ork alól!
- De, még mindig nem értem, mit keresett ő az ork alatt? - kérdezte Haphes.
- Na ide figyelj, mert megpofozlak: az a dagadt disznó ork le akart sújtani Lorches-re, de elhibázta és elvesztette az egyensúlyát, mire Lorches kicsavarta kezéből a csatabárdot, az ork meg bele esett, önként! Mert, hogy senki nem mondta neki, hogy essen bele! Legalábbis Lorches biztos nem. Aztán ő beszorult a pokolfajzat alá, én meg átgázoltam rajtuk, mire ő kiszabadult. - mondta Lothrian, tudván, hogy övé a dicsőség, lévén bebizonyította igazát. Azrelnek csupán egy hozzátennie valója volt a dologhoz:
- Mindig mondtam: nehéz az élet, barátaim. - mondta, ezzel magához térítve a sokkhatásból barátait, és mind az öten felnevettek.
- Hát, Lorches-re! - emelte magasba söröskorsóját Haphes, mire a többiek is követték a gesztust, majd jó nagyot kortyoltak italukból.
A társalgó bejáratában hirtelen egy ezüstmaszkot viselő, kecses alakú hölgy jelent meg. A lovagok rögtön észrevették a nem mindennapi tüneményt, és felállással tisztelegtek előtte. Hely van bőven, ha a hölgy úgy kívánja bárhol helyet foglalhat, de természetesen jó pár lovag hellyel kínálta.
Azrel csupán egy pillantást vetett a gyönyörű alakú nőre, akinek lenge, nyári ruhája bordó fényben úszott, de a tiszteletadás jelének megadása után rögtön el is kapta tekintetét. Apja megtatnította rá, hogy tapintatosan kell viselkedni, főleg magasrangú, nemesi társaságban. Bár eszébe jutott, hogy hellyel kínálja a - minden bizonnyal - nemesi származású hölgyet, de körbepillantva ráeszmél, hogy barátai közül sokan igencsak az alkohol és a meleg együttes hattását élvezik egy ideje (iluminált állapot), így letesz ez irányú szándékáról. Egy hölgy számára mégsem előnyös az ilyen társaság. Hagyja, hogy a másik asztalnál lévő lovagok áldozzanak a lovagiasságnak.
"Íme ott látom atyám, látom anyám, növéreim és fivéreim. Magam elött látom minden ösöm az idök kezdetétöl. Mind hívnak engem, hogy bátran kövessem öket a nagy Valhallába, hol a hösök örökké élnek."
*Még utoljára gyorsan végigpillant magán, hogy nincs e semmi hiba, aztán elgondolkozik.* <... Nem túl kihívó ez a ruha mégis? Teljesen a testemhez tapad. Legalább jó hosszú és nincs dekoltázsa. ...>
*Valóban felveszi a ruha a lány ruha alatti mezítelen teste minden domborulatának formáját és csak a feneke vonalában megy át fodros szoknyába. És mivel még csak nem is vastag annyira a szövet, bár szerencsére sűrű szövésű, kirajzolódnak testének kis izomcsoportjai is. Mikor az asztalhoz ér előrenyújtja jobb kacsóját, és ha valaki megfogja azt, hagyja magát egy székhez vezetni. Kicsit tart a férfiak fizikai megnyilvánulásaitól, de a magabiztosság maszkja, amely ezüst társával ellentétben akkor terem Clauril arcán amikor csak akarja, fenn van. Ez talán vissza is tartja az illuminált férfiakat. Leül, kecsesen keresztberakja a lábát, és tökéletes etikett szerinti pózt vesz fel. Selymesen és érzékien búgó hangon szólal meg.* - Örülök, hogy csatlakozhattam a lovagurakhoz. Tudják, most érkeztem nemrég a városba, és még nem ismerem ki magam itt. Keresek valakit, aki esetleg útmutatást tud adni. Olyan úriembert, aki elkalauzol engem. Persze gondolom a lovagurak nem érnek rá holmi utazó nőkkel bajlódni. Nem is várható el. de biztos tudnak mondani valakit.
*Ekkor befejezi, és várja a jelentkezőket.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."