_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Rigeoy, Alsari városa
Idõpont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hónapja 3. nap
Résztvevõk: -
_____________________________________________________________
Alsari
Ősi, város. Alvó város. Tán jobb is, ha a város évezredes álmát alussza. Jobb bizonyos dolgokra nem emlékezni. Az egykori romokból újjáépített város története alighanem a Cranta bukásáig vezethető vissza, a kyr hódítók építették először, ugyanúgy, mint ahogy a sok ezer fehér falú várost, amelyek közül alig tucatnyi maradt egyben a pártütés, és az idő gyilkos foga miatt.
Manapság az igen kedvező kereskedelemből, és halászatból tartja fenn magát, az ősi mesterek értették a dolgukat, halandó legyen a talpán aki jobb helyet találhatott volna a városnak – keletről magas sziklaormok védelmezik, nyugatról szabad az út az óceán felé, északnak, délnek pedig mára ritkás erdő található. A hűvös óceáni szellők a hegyeknek köszönhetően elnyomják a nyár hőségét, télen pedig enyhítik a hideget. Az eltelt emberöltők alatt újjáépített falain manapság barna egyenruhás városőrök figyelik a határt, akik felett a város elöljárója Alsari lordja, az ifjabb Erol parancsnokol. Nos, igen, eléggé kellemes városnak mondható, rendelkezik mindazzal a kényelmi szolgáltatásokkal, amelyekre egy magadfajtának szüksége lehet. Számtalan aprócska, ámde érdekes üzlet bújik meg a kereskedők negyedében. Fura, negyednek nevezik, pedig alig nagyobb pár utcánál. Mindenesetre többször előfordult már, hogy igazi értékek kerültek elő a dohos kis pince-boltok pultjai alól.
A városnak három fontos helyszíne van: az első a Piac, ahol az emberek beszerezhetik az élelmet, tűzifát, és mindent, amire szükség lehet. Sajnos manapság a háború miatt szinte minden fogyó eszköz, minden csillagászati, ezért is jár hatalmas profittal a kereskedelem.
A második, a Fogadók Tere, valójában nem más, mint egy kellemes kis kövezett tér, melyet három oldaláról különböző fogadók épületei ölelnek körbe, szemben a kikötrőt látni, de arról később. Középen, a kikötővel szemben a Torony, a legkellemesebb – többszintes fogadó, ételei kellemesek, és biztonságos. Balról a Gatca, egy szerényebb fogadó, mindössze földszintes, ám még mindig elegendő kényelmet ad az átutazó kereskedőknek, vándoroknak. A harmadik fogadó, inkább talán kocsma, az Aranyfog nem túl megnyerő hely, igaz rendelkezik néhány priccsel, ámde a módosabb emberek nagyritkán töltenek el ott éjjelt, a legtöbbjének a testőrei legalább éjszakára átcipelik a részeget valamelyik másik épületbe, hogy csengő ezüsttel fizessenek a biztonságért, és az éjjeli csendért. A városi őrség ritka látogató ebben a fogadóban.
A kikötő a város partmenti területeit uralja, három nagyobb dokkja van a városnak, amelybe komolyabb hajók is beférnek, most azonban mindössze egyetlen ilyen van, a „Smaragd Vendigó”; találó név - smaragd színét a hajó hasát beterítő algarétegről kaphatta, de a vendigó? Mesélik, hogy az északi pusztákon élő kutyaféle. Mások szerint ádáz bestia a fagyos területekről. Akármi is legyen, a fagybestia most kelletlenül ing az egyre hevesebben hullámzó óceánon. Antoh tercébe léptünk, melyet a bölcsek is csak a Hullámok havának neveznek, a bölcs kapitány ilyenkor indul útnak az utolsó rakományával. A még bölcsebb ilyenkor már otthon pihen szeretteivel.
Ilyenkor az ég ónszínűre festődik a felhők ideje köszönt be, az egész város, az óceán szürke köpenyt ölt magára, a levegő tisztábbá válik. A halászváros pihen.