_____________________________________________________________
KM esemény
Helyszín: Tiadlan, a toroni határ közelében
Idõpont: éjjel
Résztvevõk: Joe Lyon, Flamme O'Styg, Shanil Argus
_____________________________________________________________
* trisha próbálja tájékozódási ösztönére, és hiányos emlkeire bízni az utat. helyenként meg- megáll, lévén hogy a sötétben igen nehéz tájékozódni. Megtalálva a helyes irányt, simét meglódul ilyenkor. Alig ey óra alatt a társaság gond nélkül kivergõdik a szurdokból. Mindenkinek a lába meg- megcsúszik a síkos köveken, melyet a patak folyása végignyaldos... igen nehéz ezzel szemben haladni felfelé. A kõgörgetegek éles kiszögelései számtalanszor felsértik a lábakat, kinyújtott karokat, megintcsak az sötétség miatt. Mikorra a társaság eléri a szurdokfalat, végleg beköszönt az éjjel. Hamarosan következik az éjközép. trisha a kis kiszögelés alatt toporog.*
- Ugyan már, kötéllel jöttünk le, kell itt valahol lennie egy másiknak is... segítenétek keresni? Úgy érzem nem vagyok abban az állapotban... hogy... irányítani tudjak
* trisha mostmár végleg a férfiakra bízza magát. Lekuporodik a sziklafal tövébe, amíg a többiek valamiféle kötélhágcsónak a nyomát keresik. Ekkor köszönt be az Éjközép. Shanil éppen elmélázik, mi is lehet az a mofquat, és mi is vár rá... ekkor kezdõdik meg. Ponosan a zseme elött egy kis pontot vesz észre. Egy kis rózsa színû pötty. Shanil elfordítja tekintetét egy pillanatra, lévén hogy bizonyára valamiféle érzelmi csalódás, egyszerû játéka az idegeknek. Ám amikor elfordítja a fejét.. csak akkor veszi észre, hogy a pont ott marad a fal közelében... és folyamatosan nõ. Pár pilanat múlva már labdaméretû, és alig fél perc alatt ajtóméretû lesz. Tûzszerû pattogás és valami furcsa mágikus szikrázás... egyféle asztrális vibrálás kíséri. A rózsaszín mélyvörössé válik, majd szénfekete lesz... minél nagyobb, annál sötétebb. A teljes méretét elérve, valami furcsa derengés lesz a körvonalain úrrá. Hamarosan valaki ki is lép a furcsa kapun. A mofquat egy vékony testû, nagyon hosszú, karmos kezû élõlény... rendkívül magas, szájában tüskeszerû fogak tömkelege, nyulán karján izomgömböcök. Lába is kezéhez hasonlóan sovány és vézna, ám a szörny alami módon mégis a megfoghatatlan terror benyomását kelti... szánandó külseje ellenére is. Földöntúli hangon szólal meg... emberi fülekkel pustán sikolynak hangzik, a társaság kénytelen kelletlen kezét a fülére tapasztja. Amikor elül a levegõ vibrálása, a szörnyeteg rekedtes hangja szólal meg Shanil fejében. Inkább képek és benyomások formájában, de szavakkal eképp fordítható le a különös jelenség.*
<... Eljöttem uram, parancsolóm. Ekkorra kellett ideérnem. Meghalt a célszemély? Mondd mit kívánsz tõem gazdám?...>
* A mofquat ügyet sem vet a többiekre, pusztán mereven nézi Shanilt. Trisha igencsak feszülten szemléli az eseményeket. A labda nagyságú pont láttán fel is áll, és tovább akarná hajtani a társaságot, de valami mégis visszafogja... ismét leül, majd figyel.*