(Lorrain Sil Celestius)
*Utjara engedi a felcsert. Egeszen csendes lett most a kisasszony. Lehet sokkolta az eset. Nem is kicsit. Tekintetevel koveti con Aleviot.*
<... Szegeny Alevio... Mi lesz, ha...? ...>
*Kicsit riadtan nez a hozzalepo parancsnokra. Elegge megszeppennve hallgatja. A kerdesekre bizonytalan szavaival valaszol.*
- Ooo, a serult ferfi Alevio con Grasso nevre hallgat. Nemreg ismerkedtem meg vele, s mint kiserom jott el velem ide. Egy ferfit kerestunk, aki tegnap ezen a helyen idozott, remelve, hogy ismet itt talaljuk.
*Felismeri a halott ferfit. Kezet a szajahoz kapja, s elfojt egy sikolyt.*
- Uristen. Eppen ot kerestuk! - beharapja a szajat, latszik, hogy a konnyeivel kuszkodik - Remeltem, hogy tud esetleg egy-ket hirt szolgaltatni apamrol, aki napok ota keslekedik a megerkezesevel. Immaron ez a remenyem is szertefoszlott...
*Elfordul, kicsit megremeg, de aztan erot vesz magan. A parancsnokra szegezi tekintetet, mely most konnyek fatyolan at kicsit homalyos.*
- Megkerhetnem, hogy esetleg On, vagy egyik katonaja elkiserjen a szallasomra? Bevallom, nem szivesen setalnek haza ezek utan. Egyedul. Kerem.