Seszínű, sötétszürke csuklyás köpenyt szemlélhet, kinek tekintete a kapun most átkecmergett Hoturira réved, semmi egyebet, esetleg tán az alóla kikandikáló, mindíg fényesre pucolt bakancsát, s a csuklya vetette árnyak jótékony hatásaként homályba burkolózó markáns arcvonásait. Oldalára a köpönyeg alá hosszú szövetövére kötötte Slan kardpárját, melyek a hosszú felöltőt igen feltűnően fodrozzák, ezzel is sejtetve, jelezve a külvilágnak, hogy bár itt most az illető mint általában kerülni igyekszik a feltűnést, hordozójuk bizony korántsem fegyvertelen, még ha nem is látni a míves pengéket. A jókora ruhadarab alatt testére hosszúujjú, középütt vastag, királykék sávval ékített éjszín keleti felső feszül, nadrágja pedig az ehhez tartozó tradícionális, bő szárú darab, aminek egyébként szellős szárát a magasszárú, különösen hajlékony, ám annál erősebb bőrből készített talppal rendelkező lábbeli fogja össze. Nyakában arca elé húzható azúr kendőt, végtagjain sötétre edzett, s mattfeketére festett alkar- illetve lábszárvédőket hord. Derekának kardjaival elentétes oldalán erszénye s egy lószőrbe burkolt fémkulacs lóg jobb kezének ügyében a majd földig érő felöltő alatt, egyéb holmijait vélhetően hátizsákjában hordja. Az esti világítóeszközök sápatag fénye maximum az ujjára húzott pecsétgyűrűről verődhet vissza kísértetiesen haloványan nagyritkán, melynek lapját, hol a sokféle dolgot szimbolizálható motívumoknak kellene lennie, sötét, kékre színezett viasz fedi el. Termete az átlagosnál magasabb, 187 centiméter magas, hosszú haját hófehérre festette, lófarokban összefogva hordja, ennek néhány rakoncátlan tincse kandikál elő néha arcába hullva. Mikor elengedi magát egyébként kedves, melegbarna szeme általában két rideg, kemény kavicsként tekint a külvilágra, amikor csak megengedheti magának, így most is eképpen hathat, amint körbepillant. Szemét még tán a legapróbb, s legjelentéktelenebbnek tűnő részlet sem kerüli el, ám ebből vajmi kevés látszhat, inkább már-már gőgös, parancsoló, s egyben szobormerev vonásai tűnhetnek szokatlannak. Mikor az ismerős címer látványa tudatosul benne, mesterkélt mosoly suhan át ábrázatán, aztán óvatosan a legközelebbi társzekér felé indul, hogy amennyiben lehet, megtudja, mit is szállítanak. Igyekszik nem feltűnést kelteni, hisz nem hiányzik neki a hajcihő, tudja jól, hová csöppent; pláne egy ilyen kis utazás után… ~Az elmeroggyant mágiahasználó kapuja után csoda, hogy még élek amilyen idiótának tűnik néha, hát még ez a hátborzasztó és silány érzet! Noha bizonyára tudhat valamit, ha egyszer alkalmazzák…~ Gondolja a legközelebbi szekérhez érve, s nem gondolva azzal, hogy a magában emlegetett, különféle -nyilvánvalóan csekély igazságtartalommal bíró- jelzőkkel illetett varázsló esze ugyancsak pallérozott lehet, ám eközben kezei sem tétlenek, fürgén matatnak, hogy a jókora szállítóeszköz rakományának kiderítéséhez mielőbb hozzásegítsék gazdájukat. Nem kell ugyan sok idő ezekhez a mozdulatokhoz, azonban befejeztükkel jobbnak látja odébbállni, valamilyen nyugalmasabb hely felé. ~Végre megérkeztem! Azért ez is valami… Habár pont ide, ebbe az átok Toronba evett a fene! No minegy, hála a kamiknak és istenemnek a kontinensen lehetek végre…~ Elmélkedik, s amennyiben semmi különös nem történik személyével, el is indul, hogy elhagyja jókora hodályt. Kilépve maga sem tudja merre induljon, ezérthát a legszimpatikusabbnak tűnő irány felé kezdik vinni léptei, miközben tekintete egy valamirevaló épkézláb, ám mindenféleképpen szakadtabb suhancot keres, hogy megleltével magához inthesse a fiatalt.*
KM esemény Helyszín: Shulur, Kikötő negyed Időpont: Este Résztvevők: Dodzsi Aramoro Hoturi _____________________________________________________________
* A szekerekre vigyázó katonák főleg a bejáratokat figyelik. Észrevétlenül a szekerekhez jutsz. Elvágod az egyik ponyvatartó kötelet és bekukkantasz a ponyva alá. Fa ládákat látsz. Az egyiket felnyitva, halványan kékes-szürkés fémrudakat látsz bennük. Elkerekedik a szemed. Láttál már abbit-acélt. Felnézel és elkezded felmérni, hogy mennyi fém lehet a szekéren. Azután körbejáratod a szemed a hatalmas raktárban. Leesik az állad. Nem is mersz belegondolni, hogy mennyit érhet az egész rakomány. Saját országot vehetnél rajta. Viszont az is átvillan az agyadon, hogy ezt a cuccot biztosan titokban tartják. És ha kiszivárogna a hír, akkor lehet, hogy bajban lennének. Tehát ha valaki tudomást szerez róla, annak az élete nem fog sokat érni. És belegondolsz helyzetedbe. Nyelsz egyet. Visszacsomózod az elvágott kötelet, aztán mintha éppen most érkeztél volna a térkapun, szépen nyugodtan elkezdesz sétálni a kijárat felé. Hamar észrevesznek az őrök és körbevesznek téged. Megmutatod nekik a menetleveledet. Fapofával várod ki, hogy elolvassa az elöljárójuk. Megvonja a vállát és továbbenged. Azért mielőtt kiérsz az utcára, még látod, hogy vagy tucat katona sétál a kapuhoz, hogy egyből fogadják azt, aki még így hivatlanul megérkezhet. Beszívod Shulur kikötőnegyedének ismerős illatát. Régen érezted már. Látod, hogy a nép már a nyárelő ünnepre készül. A khoórok környéke csendes és kihalt így este, ahogy szokott, de a távolból, ahol már a kerskedők házai és a parthoz közeli fogadók és kocsmák vannak, már hallhatók a mulatozás hangjai. Látszólag nem sokat változott a város, amióta legutóbb itt jártál. Elindulsz a legközelebbi mulatóhely felé, ahol reméled, hogy találsz valakit, akitől megtudhatod a friss híreket.*
*Rövidesen látszólag egykedvűen, s kissé tán az idegenektől szokatlan gőggel lépi át a taverna küszöbét, ahová érkezett. Gyorsan körbefuttatja tekintetét a helyiségen, majd szemügyrevéve a vendégeket egyenesen a söntéshez, avagy pulthoz indul miután röviden biccent a már bentlévőknek, hisz az illem így kívánja, noha azt sem tudja, kiféle-miféle szerzetek. Nem is érdekli igazán egyelőre. Csuklyáját hátrahúzva hívja magához a csapost, vagy a legközelebbi szolgát öblös, határozott hangján, ha ugyan nem teremnek előtte mire eddig eljut, s meg kell hagyni, ezesetben rendesen húzná is a száját, de hát akkor legalább valami olcsóbb helyen jár. Akárhogy is történik, eztán már halk, mégis erélyes szavaival adja tudtára hallgatóságának, mit is kíván, miközben egy nem véletlenül megbecsült, fényes enoszukei érmét tesz a legközelebbi bútordarabra*
-Ezt az aranyat váltsd fel nekem helyi Dukátokra, 10 rezet megtarthatsz…Továbbá egy szobát szeretnék határozatlan időre, az első három napot előre kifizetem, ha van. Nomeg mindezek mellé egy kiadós vacsorát kérnék, és…hmmm…lennének még egyedi kívánságaim is, de azokról majd később. Egyenlőre örülnék, ha ezeket teljesítené. *Legyint egy aprót szinte színpadias, de láthatóan kifinomult és kiforrott mozdulattal, hisz ahonnan jött, ott minden apró rezdülésnek jelentése van, majd megköszöni, s kinéz magának egy szabad asztalt, illetve ülőalkalmatosságot, ahová azután nem sokkal később le is telepedik. Eztán mást már nem tesz, elégedetten, s türelemmel várakozik, miközben a helyszín előcsalta emlékein mereng el el-elmosolyodva. ~De rég is volt…~ Mélyed el gondolataiban.*
KM esemény Helyszín: Shulur, Kikötő negyed Időpont: Este Résztvevők: Dodzsi Aramoro Hoturi _____________________________________________________________
*Kiérve a khoórok sötét titkokzatos nyomasztó óriásai közül, rátalálsz egy kikötői fogadóra. Sokan mulatnak bent. Már kintről hallatszik, hogy jó a hangulat. Mikor belépsz, látod, hogy elég kevés asztal szabad. Azok is azért, mert sokan táncolnak. Mikor a sok táncikáló fiatal között előre verekeded magad, meglátod a pultot is. Hirtelen a tömegből kinyújtózik feléd egy kis csitri és arcon csókol, majd megfogja a kezeidet és akar vinni táncolni a tömegbe. Látszik, hogy mindenki ivott már eleget. A kikötő közelségének ellenére a mulatók többsége huszonéves fiatal. Miután kiszabadítod magad a lány karjaiból, odamész a pulthoz. A fogadós teljesíti a kívánságod. Itteni ezüstökre váltja a pénzed, ad egy kulcsot, aztán mutat egy asztalra, ahol senki sem ül. Azt mondja, hogy nem is foglalt. Leülsz az asztalhoz és elmerendsz. Valahogy a mulatozó tömeg nem is zavar. Csak úgy pezseg az élet. Tetszik is. A fogadós hoz neked egy poharat és tölt neked bort. Azt mondja, hogy a ház ajándéka, aztán visszasétál a pult mögé.*
*Mikor a bizonyos csitri megragadja, s még ehhez nem átallja képen is csókolni, rögvest halk morranással kardjához kap, de nagy valószínűleg a halk hangot elnyomja a mulató zaja, s keze félúton megáll, nem fejezi be a mozdulatot, ehelyett látszólag hanyagul ejti vissza teste mellé. ~Nyugi pajtás, már megérkeztél, nem ugyanaz a környezet, mások a szabályok... Mindenesetre kezdésnek nem rossz!~ Gondolja magában, és remélve, hogy a lány nem vette észre –és ha igen akkor zokon- a mozdulatot kevesen rámosolyog, de aztán észbekap, előbb nem ártana kivennie egy szobát, és kérdezősködni egy kicsit. Mindent a csak a maga idejében. Miután a pultossal elrendezte a dolgok nagyrészét és legelébbre valóját, pár pillanat múlva már elégedetten kortyolja a bort, melyet azonban előtte megkostol, nem-e tettek bele valami francos áfiumot, vagy egyéb bódítószert ezek a lökött toroniak, mert hát képesek rá. Habár azért az drága dolog az ilyesmihez, igaz meg is hozza a vendégek kedvét a költekezéshez. Azért nem iszik sokat, sőt, mondhatni vajmi keveset, apró, ici-pici kortyokkal, ha pár normális nyelet lehet az egész, úgy határoz, majd talán később a szobájában. Most inkább elkényelmesedve figyeli a mulatozókat, és várja rendelt étkét, s eddig visszafogott arcán most felszabadultság ragyog végigtekintve a jókedélyű fiatalokon. ~Végre szabad vagyok, vége a sok kötöttségnek, hisz Enoszuke messze van! Még az is megeshet, hogy egy ideig imádni fogom ezt a helyet?~ Teszi fel saját maga számára a gondolatban a költői kérdést, ám annak ellenére, hogy semmiféle íratlan szabály nem köti viselkedését ebben az országban, mégis redezetten, szinte katonás fegyelemben ül, pedig részben elengedi magát, s kifejezett jókedvvel tölti el környezete vidámsága, mely átragad rá is. Ahogy üldögél, a nemrég még őt oly szeleburdin magávalrántó lányt kezdi kutatni tekintete, hátha megtalálja, úgy véli, már látványa is kikapcsolódást nyújtana egy időre, s talán neki fel is tehetné kérdéseit, aztán kíváncsian gondol arra is, vajh mi várja majd fent szobájában, s eközben szobakulcsát tartó keze kis időre eltűnik köpenye mögött, amint ruhájának egy rejtett zsebébe helyezi.*
KM esemény Helyszín: Shulur, Kikötő negyed Időpont: Este Résztvevők: Dodzsi Aramoro Hoturi _____________________________________________________________
*Nemsokára az ételt is kihozzák. Csirkemell, fűszeres rizzsel és kenyérrel. Már az illatok meghozzák a kedved hozzá. A tömegben rövid keresgélés után megtalálod a lányt. 16-17 éves kis barna. A helyiségben lévő melegtől és a sok táncolástól már tiszta víz a haja, és a ruhája is ragad rá, de nem unja még a tombolást. Csak ugrál egyik barátjától a másikig és teljesen extázisban van. Szemei csillognak és biztosan ivott is már eleget. Aztán egyszercsak találkozik a tekintetetek. Odabotladozik az asztalodhoz. Még azért tud annyira járni, hogy ne essen össze. Közben egyfolytában vigyorog rád. Lezuttyan melletted egy székre és a kezével kivesz a tányérodból egy kisebb húsdarabot és elnyammogja. Odajön a társasága egy tagja, és a derekánál fogva visszahúzza a táncolók közé. Még közben küld feléd egy csókot a lány, aztán megint visszamegy tombolni. Olyan életkedv és vadság sugárzik belőle, hogy téged is megfog.*
A Nemesség árnyoldalai az ilyen befagyott némberek, mint ez is, amilyennel is már megint összehozta a rossz sors a bátyámat. Viszont az tény, hogy az ilyesfajta kapcsolatkból, bár sok lelki és érzelmi bevétel nemigen hajtható be, viszont annál több információ csíphető el a környezetükből, és persze tőlük is. (főleg ha a semitmondó, ostoba, unott arc mögött azafajta ugyanolyan ostoba, ám valami izgalomra vágyó jellem lapul meg, amilyenre az ember ilyenkor számít.) igaz is, napok óta nem tudtam egy jót beszélni a bátyámmal, pedig a jólinformáltság ebben a városban, és fleg az én rangonban "létfontosságú, akár az étel, vagy a levegő.
- Mond csak bátyám, mi újság manapság Toronban? Mostanában nemnagyon van lehetőségem friss megbízható információk beszerzésére, van valami érdekesség mostanában?
Hangom mesterien kimért, és érzelemmentes, mintha egy idegennel, és nem egy bizalmasommal beszélgetnék, aki ráadásul a barátom, és testvérem egyszemélyben. Arcomra szinte ugyanazt az érdektelenséget, unottásgot, és semmitmondó kifejezést erpőltetem, ami bátyám kedvesének az arcáról is árulkodik.
*Eléggé meglepődik szó se róla, mikor a lány melléülve csakúgy szó nélkül nekiáll éhét csillapítani, rágcsálni tányérjáról, azonban ezt nem teszi szóvá, csak nem türtőztetve magát pár pillanatra elkerekedő szemei árulkodnak a hatásról, mit az események ilyen irányú alakulása kiváltott belőle, hisz érzi, van valami különös ebben a leányzóban.*
~Csak ne lenne ilyen állapotban...!~ *Mindenesetre mit tehetne, ismét csak rámosolyog, aztán egy fokkal komorabban s barátságtalanul, már majdnem zordan tekint fel a hirtelen asztaltársává előlépett virágszálat elrángató illető felé alaposan végigmérve őt, de annyira ott motoszkál benne a mulatozás keltette jókedély, hogy végül csak rosszallóan megrázza fejét, annál is inkább, mivel előtte gőzölög a remek étek, s nem vinné rá a lélek, hogy a felhőtlen mulatságot kétségkívül teljes hévvel átélő, modortalan figurával egyetemben a lány kedvét is elrontsa. Utánaintve nekiáll hát inkább a falatozásnak, lassan, kényelmesen fogyasztja el az elétett csemegét, hacsak nem zavarja meg ismételten valami eközben. Mikor elpusztította már az elétett ennivalót, szemléli még egy darabig a táncolókat, majd komótosan feláll, és elgondolkozva azon, hogy maga is kivegye részét az eszeveszett táncból indul el szobája felé, miközben kíváncsian lesi a hámból kirúgó kis vadócot. Ha alkalma adódik rá, csatlakozik a szórakozókhoz, ellenkező esetben kéretlen búcsút intve a társaságnak előkaparja kulcsát, és szobájába megy kipakolni, hívatlanul nem áll a kikapcsolódó társaság közé. Most legalábbis nem...*
KM esemény Helyszín: Shulur, Kikötõ negyed Idõpont: Este Résztvevõk: Dodzsi Aramoro Hoturi _____________________________________________________________
*Elfogyasztod az ételt és elindulsz a szobák felé. A lányt nem látod, ezért megkeresed a szobádat. Rövid keresgélés után meg is találod. Elég kis takaros. Lepakolsz, amikor kopogtatást hallasz. Halk nevetgélés is szûrõdik be a szobába.*
KM esemény Helyszín: Shulur, Cápa negyed, Syer Chalur fogadó Idõpont: délután Résztvevõk: Foir-Ri Merra (Könnyûléptû) _____________________________________________________________
*Bátyád a nõ jelenléte miatt felveszi a ti állarcotokat. Nem fog elkotyogni semmi érdekeset partnere jelenlétében, ezért köztudott pletykákról kez el beszélgetni. A nõ is néha közbeszól, de minél többet beszél, annál jobban látszik, hogy mennyire butácska. A hintó megáll, és az egyik szolga kinyitja az ajtót. Testvéred kiszáll és lesegíti partnerét. A fogadó elõtt és a teraszon már elég nagy a nyüzsgés. Láttok pá rangotoknak megfelelõ személyt is, némelyik meg is hajol felétek üdvözlése jeléül. Az ajtónálló bejelenti az érkezéseteket és minden alsóbb osztálybeli félreáll az utatokból. Csomóan a földre is vetik magukat amint meglátnak titeket. A dekoráció természetesen nem nélkülözi a giccses elemeket, de a szokványos bálokhoz képest van benne fantázia. Mindent feldíszítettek virágokkal is, és ha testvéred partnere nem húzna maga után parfûm illatfelhõt akár érezni is lehetne. Belépkedtek és a kijelölt díszruhákba felöltöztetett szolgák mutatják az utat az emeletre, a bálterembe. A lányt nem látod sehol, a tulajt viszont már kiszemelted magadnak, és megjegyezted, hogy késõbb megtalálhasd. Pár famor leragadt a játékteremben és szórnak pár aranyat, mielõtt a bálterembe mennének. Bátyád nagyot sóhajt a ripacsok láttán és ez mindent elárul a gondolatairól.*
Mivel még nem járt a fogadóban, ezért mind útközben, mind mikor felért a bálterembe, alaposan körülnéz. - Cirka hány vendég van a felsõ szinten, hány alattunk, milyen csoportok, kalandozók, helyiek, külföldiek. - Hány szolgáló áll a vendégsereg rendelkezésére. Milyen korúak, vannak e köztük nõk., <ha van közük lány, vagy asszony, azok szépségére nyílván kíváncsi, (van e köztük 14-es szépségû fölött) már megszokásból is, de az is érdekli, hogy a pórnép között születik e nemesi vonásokkal rendelkezõ ifjú e, erre meg már csak hiúságból is kíváncsi> - Látja-e a vendégek között a Sestore ház valamelyik tagját – emellett igyekszik megfigyelni, hogy a szolgálók ruhájukon viselik e a Sestore ház címerét? - Vannak-e a teremben barátai vagy megbízható ismerõsei, avagy, ellenségei, vagy inkább szép szóval ellenlábasai. - Maga a terem mekkora, milyen étkek illetve italok a vannak felsorakoztatva a gasztronómiai palettán, illetve alapvetõen milyen maga a társaság – felismer e szövetséges, avagy rivális házak tagjait, milyen a kor és a nemek aránya, hány szabad, avagy párokban lévõ 15-ös szépség fölötti ifjú hölgyet talál a nemesi társaságban. Persze az ízlésének megfelelõen, nem azt a bárgyú, savanyú, már lány korában is kivénhedt szûzszajhát keresi, inkább a tipikus nemesi életrevaló, gondolkodó hölgyeményeket, akiket lecsábítani kihívás, s a közelükben csak barátian beszélgetni is életveszélyesebb, mint egyel a hajdan volt pusztítókkal közösen kocsmázni. Miközben körbekémlel, reménykedik benne, hogy a felszolgálók, vagy a szolgák között tekintete valahol megleli a vörös hajzuhatagot, és a hozzá tartozó szépséget, de ha nem, most nem kezdi el keresni, annak van egyszerûbb, és hatékonyabb módja is. Ha talál baráti társaságot, kik megbízhatóak, csatlakozik hozzájuk, he nem, bátyja társaságában marad, kicsit lemaradva tõle, és igyekszik minél hamarabb valami jóféle Ambrosia Imperalis-hoz hozzájutni, akár pohárban, akár üvegben talál rá, ám a második esetben valahonnan egy pohárra is rövidúton szert tesz. Igyekszik minél elõbb elvegyülni a társaságban. Leginkább barátok, ha azok nincsenek akkor szövetségesek, ha azok sincsenek akkor hozzácsapódik ahhoz a társasághoz, melyikben jelen van a Sestore ház valamelyik tagja. Ha ilyet sem talál, várakozik valahol a bátyja környékén, és igyekszik csendes iszogatással múlatni az idõt. Ha huzamosabb idõn (cirka 15-20 percen) belül nem történik semmi érdemleges, magához inti valamelyik fiatalabb kis szolgálófiút, amelyik Viseli a Sestore ház címerét, és a következõ szavakkal fordul hozzá:
- Szolga! Keresd meg urad, kié ez a hely, és vezess hozzá, de tüstént!
*Kissé meglepi a kopogás, nem számított itt ilyesmire, hisz a városban senki sem ismerheti, saját maga pedig senkit sem hívott. Ettõl felettéb ideges és óvatos lesz. Talán még a fogadós lehetett volna, de õ meg minden bizonnyal elintézte volna még lent amit akar. Nomeg a nevetgélés... Talán a lány és társai volnának? Megpróbálja beazonosítani magában a hang gazdáját nevetése alapján, hátha tud egy arcot, egy személyt csatolni a hallottakhoz. Várni persze nem vár, mire eszébejuthat bármi is már villámgyors lépésekkel az ajtó mellett terem, a falhez szorítja testét, s miközben baljával elfordítja kulcsát, amivel korábban még bezárta ajtaját, jobbját ütésre emeli -bár eleinte úgyérezte kardot kellene rántania-, így várakozva szólal meg.*
-Szabad! *Aztán gondolatban elítéli a talán ok nélküli, túlzott óvatosságát, de azért kezét mégiscsak támadásra készen tartja.*
~Ha így folytatom, a végén tényleg paranoiás leszek...~
KM esemény Helyszín: Shulur, Kikötõ negyed Idõpont: Este Résztvevõk: Dodzsi Aramoro Hoturi _____________________________________________________________
*A "szabad" kijelentésedre lassan kinyílik az ajtó és az ismerõs lány lépked be bátortalanul, majd hirtelen hátulról beljebb lökik és az ajtó becsukódik. A lány megszeppenten áll és megijed, amikor az ajtó mgött felfedez téged. Kintrõl vihogás hallatszik, ami lassan halkulva jelzi, hogy a kis tréfát kieszelõ társaság elindult vissza a fogadóba. Ezt a kis fruska is levágja és ettõl mégjobban megijed. Most nem lent bulizik a tucat barátja között. Ott lent a fogadóban mert flörtölni, de most egyedül van egy szobában egy idegen férfival, akinek fegyvere is van. Akaratlanul lép egyet hátra. A zilált vizes barna haja az arcába is belelóg. Tanácstalan és nem tudja, hogy mit csináljon. Mivel kedves voltál vele odalent, ezért nem sikít, bár elgondolkozik, hogy miért áltál az ajtó mögött. Talán valami félnivalód volt, talán alvilági figura vagy. Ezek járhatnak a kis fejében és nagy gesztenyebarna szemeivel téged vizslat. Most, hogy jól végig tudod nézni tetõtõl talpig, elég kis csinos teremtés. Már eladókorban van. A ruhája egyszerû de azért nem mondható annyira szegényesnek. Bájos arca van és elég kis törékeny alkat. Áramvonalas formája van és közepesen nagy mellei, amik a nedves ruha miatt most eléggé szembetûnõek. Az ablak résnyire nyitva van és eddig észre sem vetted, hogy enyhén hûvös van a szobában. A lányon észreveszed, hogy kicsit elkezdett fázni a nedves ruhája miatt.*
*Kifejezetten jól is jön neki, hogy a lány hátralép, ezért lett neki most egy kis mozgástere az ajtóban.*
-Engedelmével... *Lép az ajtóhoz bár meglepõ módon kissé nehezére esik elszakítania tekintetét a lányról, és kinyitva azt kinéz rajta, hogy meglássa kik ûzték ezt az ostoba tréfát a lánnyal és saját magával, talán még látja õket, mivel csak pár másodperc telt el. Amennyiben még látja az illetõket, elhatározza, hogy maga is goromba tréfát ûz velük, ezért kilép a folyosóra elállva az ajtót, és bal karját derekánál lévõ kardjának hüvelyére helyezi, hüvelykujjával pedig kitolja pár centire a pengét tokjából, mégpedig szánt szándékkal zajosan -másnem a lábával is zajt csap-, hogy a távolodók mindenképpen észrevegyék. Mindehhez persze olyan képet vág, mint aki menten le fogja õket kaszabolni az utolsó emberig, s ez remekül megy neki. Remélhetõleg a társaság legalább kissé nyakába szedi a lábát míg lejjebb nem érnek ha mást nem is tesznek, Aramoro pedig nem törõdve az elért hatással lép vissza a szobába kardját visszatolva szobormerev ábrázattal, hogy aztán ott halkan felnevessen, s ugyanígy tett volna akkor is, ha nem látott volna már senkit sem, csak a zajos "kardcsörtetés" és grimaszolás maradt volna el.*
-Idióták... *Mondja halkan toroniul, és még enoszukeiül is hozzátesz valami kis becsmérelést, aztán becsukja maga mögött ajtaját, s elindul az ablak felé, hogy becsukja azt.*
-Látom kicsit fázol... Egyébként segíthetek valamiben? *Mondja út közben, aztán visszaindul kacsintva a lány felé.*
-Ne haragudj, nem áll szándékomban sértegetni a társaid, de aki ilyesmivel viccel, az vagy nem normális, vagy csak a mulatozás keltette vidámság elvette az eszét, még akkor is, ha tettük eredményeképp egy csodás ifjú hölgyet üdvözölhetek szobámban... *Hajol meg a lány felé röviden, aztán rámosolyog, hisz az imént még elég riadtnak tûnt.* -Kérlek foglalj helyet, vagy tégy belátásod szerint! *Invitálja beljebb kissé az ajtóból bal alkarjával törzsénél az egyik szék és az ágy felé mutatva, maga pedig szintén leül az egyik székre mihelyst a lány elindul valamerre.*
KM esemény Helyszín: Shulur, Kikötõ negyed Idõpont: Este Résztvevõk: Dodzsi Aramoro Hoturi _____________________________________________________________
*A kis társaság még a lépcsõ aljából visszanézett és meglátott téged. Abban a pillanatban már ott sem voltak. Valóban nyakukba szedték a lábukat. A lányhoz visszatérve az ugyanott állt. Meg se mozdult ezalatt. Az ablak becsukása után is tovább vacogott szegény és leült a székre amit felkínáltál neki. Szemeiben most már kíváncsiság is megcsillant és már kicsit kezdett feloldódni a hangulat is. Érdeklõdve körbenézett a szobában, és végül megint rajtad állapodott meg a tekintete. Bátortalan hangon szólalt meg.* - Bocsáss meg. Nem akartalak megzavarni semmiben. Igazából Amikor bejöttél a fogadóba, és megláttalak, valami furcsát éreztem. Csak azért közeledtem hozzád olyan provokatívan. Nem tudom, hogy tetszem e neked, de te nagyon felkeltetted az érdeklõdésemet.
*Azzal feláll és az ágyhoz lépked. Félig háttal neked leveszi a nedves kis ingét és az egyik plédet magára teríti. Odasétál hozzád és szembe veled az öledbe ül. Ártatlan arccal és nagy csillogó szemekkel néz rád. Kicsit félénknek tûnik, de a vágya miatt túlteszi rajta magát. Egyik kezével elengedi a plédet, ami így le is csúszik a válláról és a nyakadat átkarolja.Izgatottan veszi a levegõt, majd odahajol hozzád és gyengéden szájoncsókol. Az egész teste remeg egy kicsit még a benti alacsony hõmérséklettõl. Végül a másik kezével is átkarol és a pléd a földre hull. Az ölelése is bebizonyítja, hogy milyen kis törékeny a lány. Egyre hevesebben csókol tégedés várja, hogy te is viszonozd a törõdését.*