(Dzsana)
- Köszönöm, nem. - *hárítok szűkszavúan a csuhás ajánlatára, majd Vruktól búcsút véve elindulok a fogadó irányába.
Meglátva kissé felderülök - bár szegény tevémet is meg kellene látogatnom az istállóban, de ezt elnapolom magamban reggelig (vagyis addig amíg fel nem ébredek).
Így egy kicsit elgyötörten benyitok a fogadó ajtaján, s a kissé mogorva fogadóshoz lépek.*
- Jó estét, vagyis éjszakát már. Nem zavarnék sokáig, csak egy kérdés erejéig; ugye megvan még a szobám? - *igenlő válasz esetében a szobámba veszem az irányt nem törődve immár semmivel. Túl közel van az ágy hívogató gondolata. Ahogy belépek a szobába arra még van gondom, hogy bezárjam az ajtóm magam mögött és a kulcsot félfordulatban bennhagyjam a kulcslyukban - de ezek után már csak az ágy létezik - és ahogy vízszintbe érkezem ahogy vagyok el is alszom nyomban.*