(Aldalea)
<Hála Galradzsának!>
Lélekben fellélegzek és egy "- Igen apám!" után ezt a valóságban is megteszem, amint hátat fordított nekem és elindult kifelé a fogadóból.
- Az én nevem Aldalea Dzsarali - mutatkozok be, miután a fiú is megtette. - Ha nem szeret hosszan beszélni, con Sermeth úr, szólítson csak Leának. Bár nem sokan hívnak így... - vállat vonok - ...de nekem tetszik.
Most már az italomba is belekóstolok.
- Meséljen a családjáról! - mondom, miután visszahelyeztem az asztalra a kupát. - Úgy értem csak akkor, ha van hozzá kedve. Én szeretek történeteket hallgatni. A hallgatás néha jobban is megy, mint a beszéd.