(Lan Ro-Ryen, Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó előtti téren.
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
__________________________________________________
Egy apró mosoly és meghajlás kíséretében megköszönöm az északi „kedves” gesztusát.
- Igazán köszönjük uram a felajánlását és köszönettel élnénk is vele.
Miközben a teherhordó jószágon rendezgetjük a csomagjainkat elgondolkozom a nadornak szánt válaszomon. Mikor végeztünk a málházással visszafordulok a hegyek büszke gyermekéhez és apró pihentető légzések után szólalok meg.
- Elképzelhető, hogy egyes sytisi ifjak élvezik a mások számára rájuk kényszerítettnek tűnő helyzetet és az is elképzelhető, hogy nem vágynak annyira más sitysi ifjak társaságára mint azt mások képzelik. Lehet, hogy vannak olyan fák akik jól érzik magukat mind a városban, mind az néma és unalmas kövek társaságában az általánosítás néha tévútra viheti a gondolatokat. Természetesen ezzel nem azt akarom sugalmazni, hogy az összes fa jól érezné magát a városban sőt, de előfordulhatnak kivételek.