(Lan Ro-Ryen, Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, vidék, Smaragd kikötő, fogadó
Időpont: tavaszutó, este
Résztvevők: „Kékprém" Keelut , Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
__________________________________________________
A nyugalmat és a tiszta „csöndes” utazóbarát fogadó harmóniája nem tart túl sokáig. A mérgezett lelkű gyülölködő vén matróna megjelenésével a diszharmónia is megérkezik és szilánkokra zúzza a nyugalmat és harmóniát a keserűség és bánat hullámai csapnak végig rajtam a bekövetkező változást érzékelve.
Egyenlőre csak csendesen ám a kirobbanás határán feszülnek egymásnak az akaratok. Legnagyobb meglepetésemre Kékprém öreg bölcseket meghazudtoló hozzáállást tanúsít a maga módján, ha a többiek egy kicsit lehiggadnának és a gondolata mentén mind előre és hátra felfejtenék a szálakat nem mérgesedne el a konfliktus.
Ám gondolatomnak nem tudok hangot adni mert az északi nemes úr is csatlakozik a kibontakozó konfliktushoz és merőben meglepő álláspontot foglal ami sok mindent megmagyaráz a hozzáállásában. Az sejtettem, hogy katonaember de most már az is kiderül, hogy egy volt légiós.
A jelenlegi helyzetben az a baj, hogy a konfrontálódó feleknek részben igazuk van ám a konfliktus magja pont azokon a részeken fókuszálódik ahol senkinek nincsen igaza. Jól beszélt a nador csak azt nem tette hozzá, hogy nem csak az ifjú lelkét hanem egymásét is megmérgezik ha így haladnak tovább.
Zev úrfi a Kékprém után mozdul nem maradok le tőle és mikor beérem szinte csak hozzá intézem szavaim mielőtt túlságosan elmérgesedne a már így is tettlegességig fajult viszály.
- Ifjú uram bár nem szívesen mondom és általában nem helyeselem, de most fontolóra vehetnéd, hogy elsőszülötti tekintélyedet latba vetve a diplomácia medrébe terelve simítsd el ezt a konfliktus mielőtt tovább mérgesedne a helyzet az igazságtalanságok és azok ütköztetésének mentén. Ha esetleg tanácsolhatok valamit mielőtt cselekvésre szánod el magad vesd le az összes félelmed és szorongásod. A félelem az elme gyilkosa. A félelem kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Nézz szembe a félelemmel. Hagyd, hogy áthaladjon rajtad, fölötted. És mikor mögötted van, utána fordítod belső tekintetedet, követed útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak te magad. Akkor jutsz el az összpontosítás csúcsára.
Zev úrfinak most nem szabad hibáznia mert a felbőszült helyiek súlyos problémát jelenthetnek a sok lúd disznót győz elv alapján. Inkább szánom mint gyűlölöm a mérgezett lelkű vén matrónát és, hogy képes volt idáig fajultatni a dolgokat.
//OFF elnézést a plagizálásért a DŰNÉ-ből de úgy érzem pont ide illet az összpontosítás diszciplína ne adj isten a félelem űző diszcíplína használatának leírására OFF//