Nadîr könnyei (Codex)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: „Kékprém" Keelut
Visszaemlékezés
__________________________________________________

„Borostyánszem” Shiennek -a sámánotoknak- köszönheted, hogy itt vagy Sÿtisben. Ő választott ki a feladatra, hogy szerezz vissza egy kéttenyérnyi faragott hattyúszobrot, melyet Nadír Könnyéből faragtak. (hegyikristály) Egy síksági lopta el, és távozott vele a Királyságból. A felelősöket ugyan megtalálták, és példásan megbüntették, de a szobor nem került elő. A mai napig emlékszel Borostyánszem fojtott dühöngésére, villogó felemás szín szemeire miközben mesét. Ultimátumot adtak a síkságiaknak, akik a nemzetségeiket Házaknak hívják: vagy előkerítik a szobrot, vagy távozhatnak a Királyságból. Erre már engedékenyebbek lettek, s felajánlották, hogy visszaszerzik. Mivel alapvetően nem túl megbízható fajtájúak a síkságiak, így megfigyelőnek/segítőnek téged jelöltek ki. Két napja érkeztél a városba – ebbe a szobába szállásoltak el, de már most mehetnéked van...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, délután
Résztvevők: Vjírgas Margalos
Bevezető
__________________________________________________

A fogadóba harmadnap meglátogat nagyanyád. A korához képest még mindig sokat ad a megjelenésére. Drága, -  számodra túlcicomázott - ruhába bújt, és a legújabb divat szerinti arcfestése sokat segít meghazudtolni a korát. Kissé távolságtartóan köszönt, s a testőrt egy mozdulattal az ajtón kívülre parancsolja. Ahogy becsukódik az ajtó, és csak ketten maradtok barátságos hangon halkan megszólal:
-Kedves fiam! Érdemeid számosak, s szívesen látlak vendégül, de bizony kiköltözésed azt sugallja, hogy nem találod itta helyed. Az Anzarÿss Ház – akivel jó kapcsolatban vagyunk – megbízható, és jó harcost keres – mint amilyen Te is vagy. Ha taszít, hogy itt senkinek nincs egy egyenes szava – akkor beajánlhatlak. Valahová délvidékre kell utazni a ház érdekében. Többet én sem tudok. A többit, ha érdekel holnap mondja el Sertias Anzarÿss.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Csónak
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
Bevezető
__________________________________________________

Nem oly régen kerültél vissza Sÿtisbe tanulmányaid befejeztével. Egy jó holdhónapja ismerkedsz a várossal a Ház védőszárnyai alatt. Komoly munkát még nem bíztak rád – mindössze kétszer kellett elkísérned a színházba a család néhány befolyásosabb tagját. Majd egyik nap a Ház egyik küldönce szólt, hogy másnap délben Sertias urat kell egy megbeszélésre elkísérned. Még a csónakban mond neked pár szót a családfő:
-Egy mentis bölcsességére van szüksége majd a Háznak. De a bölcsességnek, akár a bornak érnie kell. Ez a te esetedben tapasztalatszerzést, utazást, és esetleg kalandokat jelent – amit nem lehet itt, kényelmesen ölbe tett kézzel várni. Ezért úgy döntöttem, hogy világot fogsz látni ha tetszik – ha nem.
Ezzel elhallgat, és teret ad az evezők ütemes csobbanásának, és a hajó farában lobogó zászló hangjának.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Anartÿss palazzo
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Zevran Anartÿss
Bevezető
__________________________________________________

Egy szolga ébreszt:
-Zevran úrfi! Ébredjen!
Közben elhúzza az ablak elől a sötétítő függönyöket, amin át már a magasan járó nap kacsit befele. Nem szokás, hogy ok nélkül felébresszenek – s most nem is tudsz semmi ilyesmiről.
-A házfő kéri, hogy ma dél előtt egy fertályórával előbb szíveskedjen megjelenni a Dún Medve Királyi lakosztályában, és várja meg. Van még addig szűk három fertályóra...
Ezekkel a szavakkal segít felöltözni, majd magadra hagy. Sajnos nincs időd reggelizni sem, örülhetsz, ha időben odaérsz. Vajon mit akarhat? Az eddigi megbeszéléseitek mindig a palazzo falain belül történtek...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
__________________________________________________
//Mehetnek a reagok //

A Dún Medve fogadó egyik lakosztályában gyűltetek össze. A szoba pazarul berendezett, a mennyezet freskóin a tóról visszatükröződő napfény rajzol vidám mintákat. A Napcsászár birodalmának minden szegletéből jöttetek – állapítjátok meg. Az egyik ablakban a titokzatos és zord hegyi királyság egyik hószín démona ül, és nézi a Királyi palota lélegzetelállító látványát. Vele átellenesen a város kreol bőrű, drága ruhákba öltözött helyi szülötte nézeget elmélyülten egy –talán- Abÿrnossi festményt. Kettejük között pedig egy, nem sok jóval kecsegtető,  zord tekintetű harcos ül egy kényelmes ülőalkalmatosságon, s éppen az asztalon elhelyezett gyümölcstál tartalmát mustrálja. Bár már vagy jó fertályóra óta  érkeztetek, eddig egyikőtök sem törte meg a halk loccsanásokkal tarkított bársonyos csendet. Aztán a szoba ajtaja ismét feltárul, s belép az a férfi, aki meghívott ide titeket: Sertias Anzarÿss. Idősödő, vékony férfi – feltehetően helyi születésű lehet. Hosszú éjfekete haját most nem fogja össze, mely drága ruhájára omlik. Nyakában egy vékony aranyláncon arany signum sugallja a hatalom érzetét. Látható fegyver nincs nála. Mögötte egy alacsony, kreolos bőrű, smaragdzöld szemű tarkopasz fiatalember lép be egyszerű ruhákba öltözve. Bár ő maga nem tűnik veszélyesnek, de a megvillanó acél signum erre rácáfol.
-Látom, mindenki itt van! Szól a Házfő. Helyes. Akkor nem is húzom tovább az időt, elmondom, hogy miért is vagyunk itt.
Telepszik le egy karfás, párnázott székre.
-Kékprém úr hazájából elloptak egy faragott hattyúszobrot. Ezt kell visszaszerezni – gyorsan, diszkréten, bármi áron. Utána a szobrot vissza kell vinni a Hegyi Királyságba. Mivel ez fontos ügy Kékprém úr felügyeli az itteni eseményeket, és kalauzolja majd a társaságot a Királyság területén. A részünkről fiam, Zevran fogja figyelemmel kísérni a dolgok folyását, és végre kielégítheti kalandvágyát. Mivel forrófejű és meggondolatlan mellé adom Házunk legifjabb mentisét, hogy tanácsaival ellása szükség esetén.
Int a mögötte álló férfi fele.
-S mivel nem veszélytelen az út, ezért a család egyik barátja elkíséri önöket az úton – hacsak nem gondolta meg azóta magát. A szobor jelenleg Ardúnia Purgas városa mellett egy Zorawa asztrológus birtokában van. Ő vette meg. Célszerű lenne visszavásárolni, ha lehet. Az utazás költségeit 100 arqu értékben tudjuk támogatni.
Tesz le egy dagadó erszényt az asztalra.
-Ha valami konfliktus adódna, azt jó lenne, ha nem lehetne összekötni a Házzal. Ezért ez a csomag erre megoldást nyújthat.
Tesz le egy másik, jóval laposabb szütyőt az asztalra.
-Van kérdés?
Néz végig rajtatok.

[Enor ak Mverrys]

(Zevran Anartÿss)

<....Micsoda kompánia... tudnám apám mit akar tőlem...> a vîquor markolatának gombján dobol az ujjam, ahogy végig mérem a pazar teremben ülő/álló "társakat". Inkább visszafordulok a festményhez. Meg kell hagyni tényleg szép munka, más különben csak akkor került volna ide, ha méreg drága.
<...azok a fehérre mázolt abÿrnossiak azért értenek a széphez...>

Mikor az ajtó nyílik, és apám belép a helységbe, az etikettnek megfelelő meghajlással köszöntöm. Majd érdeklődve hallgatom a történetet... Mikor a kalandvágyamhoz ér elmosolyodom, de rögtön kényszeres illem mosollyá fakul amint a meggondolatlanságot említi.
<...köszi, hogy bemutatsz... szép mondhatom...>

Mikor apám végzett az "eligazítással" végig pillantok az útitársakon. Nem fogunk unatkozni, míg eljutunk Ardúniába...
Nem kívánok elsőnek megszólalni, kíváncsi vagyok a többiek véleményére először. Főleg a nadîrra és a "családunk barátjára"... honnan szalajthatták, te magasságos Zora?

[Filio Mortale]

(Lan Ro-Ryen)

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Csónak
Időpont: tavaszutó, délelőtt
Résztvevők: Lan Ro-Ryen
__________________________________________________

A „csónak” kecsesen siklik velünk Sytis csatornáin miközben az öreg házfő lényegre törően előadja sorsom további formálódását. Tiszteletteljesen fejet hajtok.

- Megtisztelsz döntéseddel méltóságos uram. „Tanulni annyi, mint felismerni, amit régóta tudsz.”

Arcomat élvezettel fürdetem a tavaszi melegbe és „élvezem” a csatornák fölött fodrozódó friss légáramlatokat, miközben körülöttünk zajlik a vízi forgalom. A továbbiakban csöndben maradok nem kívánom oktalan fecsegésemmel zavarni az uram gondolatait.


__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
__________________________________________________

Sertias Anzarÿss mögött lépek be a kényelmes lakosztályba, megvárom míg uram végez az üdvözlő formákkal, majd egyenként finoman meghajlok mindenki felé és kitárt tenyereimet mutatom a békesség jeleként.
Sertias Anzarÿss „elbeszélését” a háta mögött állva hallgatom végig majd mikor befejezte a mondandóját lágyan átsétálok Zevran úrfi mögé, kétséget sem hagyva a térfél választásomról és hova tartozásomról, legyenek tiszta a helyzet.
<… A kolostorban az öreg Krogh mester azt mondogatta mindig „Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja mit teszel, mit mondasz, még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott.” Mondása most kezd más értelmet és tartalmat nyerni jelen helyzetben …
… Vajon ki fogja megtörni a csendet, nem hinném, hogy egy magamfajta szolgának kéne megtennie. Még ha „kiváltságokkal” is rendelkezem. A feladat egyszerűnek tűnik még most, mondjuk eléggé sok spekulációra ad okot az ifjú úrfi részvétele is….>
Egy szolga csendességével álldogálok az ifjú úr mögött, ha valakit túlságosan feszélyeztetne a acél signumom akkor diszkréten a bő ruha ujjamba csúsztatom ne vonja el senki figyelmét feleslegesen a kis fémdarab.

[Quator ar Zaraquer]

("Kékprém" Keelut)

*A széles ablakpárkányon üldögélő hószín bőrű férfi érdeklődő tekintettel fordul a szoba belseje felé az újonnan érkezőket megszemlélni. A már bent élvő két férfiú nem sok érdekességet jelentettek, hiszen egyenlőre mindketten inkább üres héjra emlékeztették a nadort, mintsem élő és érző emberekre. A két belépő üdvözlésére orrnyergéhez emeli jobb mutatóujját. Szólni ő se szól, hiszen vendéglátója elmond mindent, amit jelen helyzetben mondani érdemes. A kölcsönös "kóstolgatás", az egymás közti rangviszonyok tisztázása úgyis az út első felében fognak körülbelül lezajlani. A többiek gesztusai, címerei, kinézete egyáltalán nem feszélyezi, hiszen ezek csak külsőségek, ami igazán számít az a belső érték, amit nem lehet "kifordítani". Ennek megfelelően a nagy hallgatásra csak egyszerűen visszafordul a látképhez és tovább szemlélődik a furcsa "tóváros" láttán.*

<Odahaza Naoenao jó száz alaknyi magasságban van a Shírorhoz képest, itt meg a házak a vízben áznak. Furcsa a síkságiak gondolkodása és ez építészetükön is meglátszik.>

[Siffad]

/Vjírga Margalos/
A fogadó szobája meglehetősen szegényes a Házhoz képest - erre a gondolatra már elhúzom a számat. Igazolja döntésemet, hogy kiköltözzek onnan, tekintve korábbi életem során még sosem láttam ennél tisztább és kényelmesebb pihenőt. A fogadós is rendkívül udvarias és készséges - ez a pénznek és az Eystaan ház ezüst signumának is köszönhető. Mégis pironkodok, mikor a nagyasszony belép a szobába. Bár nem mutatja, az hogy le sem hajlandó ülni, többet mond minden szónál.
A szavai, hangja kedvesek, de a tapasztalatok azt súgják, csupán egy fegyver vagyok, amit a Ház használni kíván. Mégis kedvemre való a helyzet, sokkal inkább egy harc vagy utazás mint még egy bál.
- Nagyasszony, köszönöm kedves szavait és a lehetőséget, hogy visszafizessem a Háznak a vendéglátást - gondolkodj el ezen, nagymama - és szívesen meghallgatom, amit a szövetségesük mondani kíván. - most jön az a rész, hogy kinek és hogyan jelentsem, amit megtudtam?
Gyanakvásom alaptalan, hát másnap az első dolgom, hogy rendbe szedjem magam - akkor sem ismernék meg a Margalos ház színeit, ha az életük múlna rajta - és ellátogatok a kívánt helyre.
Nagyot nézek, mikor belépek - sosem számítottam volna itt egy nadírra, de a sytisi megjelenése sem tölt el bizalommal - hát meghúzom magam csendesen, várom, hogy kezdeményezzenek. Hát, arra várhatok, jobb híján a gyümölcsökkel szemezgetek, azon tanakodva, hogy igaziak-e és hogy udvariatlanság lenne enni belőle?
Az arany signum tekintélyt parancsolt, az acél óvatosságra int. Az elhangzottak miatt egyre inkább örülök annak, hogy itt hagyom ezt a várost.
- Nos a magam és Házam nevében - megérte annyit gyakorolni ezt a mondatot - örömmel segítek az Anzarÿss háznak.

[Filio Mortale]

(Lan Ro-Ryen)

/OFF remélem nem baj, hogy a Mesélő előtt reagolok a kialakuló helyzetekre, ha igen akkor bocsánat. OFF/

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
__________________________________________________

A nador nem hazudtolja meg népére jellemző szófukarságot, viszont valószínűleg a vadonban nagyon otthonosan mozog, természetesen egyenességének köszönhetően a hegyvidéken szokásos kurta tiszteletadást nem hagyja el. Zevran úrfi továbbra is kényelmesen üldögél és úgymond hagyja kibontakozni a helyzetet. Ám a zord megjelenésű valószínűleg északi származású férfi, kitől a legkevésbé vártam töri meg a csendet a maga szófukar módján, ám sytisi nyelvjárásban ha akcentussal is, valószínűleg több lapul a felszín alatt mint azt első pillantásra sejteni lehetne.
Tiszteletteljesen bólintok felé az úrfi válla fölül, majd apró torokköszörülés kíséretében halkan megszólalok.

- Jó Uram az igazságnak,melyet kimondasz, múltja s jövője sincs. Létezik, s nincs is több dolga ennél.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
__________________________________________________
//Nyugodtan lehet interakciózni előttem is //

A miracleai szavaira először a mentis válaszol, majd Sertias Anzarÿss is megszólal - enyhe főhajtással. Halkan beszél, de érezni lehet, hogy parancsoláshoz szokott - nem sűrűn szoktak neki ellent mondani.
-A segítséget köszönjük – az Anartÿss Ház nem fogja elfeledni ezt a gesztust.
Az ujjait összeilleszti a mellkasa előtt, kényelmesen hátradől, és úgy folytatja:
- Kétféleképp lehet Ardúniába utazni: vagy a Carvis ház egyik hajójával, vagy pedig a szárazföldön – ha valaki nem bírná a tengeri utazást.
- Amennyiben nincs kérdésük, nem is rabolnám tovább az urak idejét.
Kintről - a távolból egy nagyobb csónak ütemadó dobosának a hangja hallik be. Közben végignéz rajtatok rezzenéstelen arccal. Még egy pillanatig kivár - hátha valamelyikőtök szabadjára engedi a bensőjét kínzó kérdéseket.

[Enor ak Mverrys]

(Zevran Anartÿss)

A mentis szavaira kicsit összevonom a szemöldököm, sosem voltam jó a misztikus hablatyolásban. Mindegy... inkább apámhoz hasonlóan, én is finoman bólintok a miracleai felé.

<...Feljegyzés... apám eltűnik, akkor bemutatkozás, utána pedig reggeli! Urgh... kellett annak a szolgának megvárni, hogy akkor keltsen, amikor már csak épphogy érek ide...> gondolataimat apám szavai szakítják meg. Az évek alatt hozzászoktam, hogy ha az öreg Sertias beszél, akkor érdemes figyelni... még ha utána teszek is rá, mert jobb ötletem van.
<...Hehe... néha tényleg jobbak voltak! ...>

Tengeri út, vagy szárazföld. Hm, hm... merre van egyáltalán Purgas? Még az dún nyelvet sem ismerem. Érdekes egy út lesz, az biztos! Nah mindegy, térképet lehet venni, nyelvet ha meg senki sem tud, akkor marad a mutogatás.
Nem kérdezek csendben ülök, pusztán egy lágy mozdulattal jelzem, hogy minden érthető. Vagy nem, de az már későn fog kiderülni.

[Siffad]

/Vjírgas Margalos/
Szívességek, alkuk - sytisi ostobaság, de legyen, EZT adom neked nagymama.
Mit hablatyol össze-vissza ez a gúnár?
- Sajnos uram, a sytisi művészetben nem vagyok otthonos. Talán színdarab vagy vers ihlette?
válaszát (ha van) udvariasan megköszönöm, majd rátérek a lényegesebb dolgokra.
- Nekem semmi kifogásom a hajóút ellen, gyorsabb és célravezetőbbnek tartom. Ha a bölcs nem támaszt különösebb ellenvetést, hamar megjárjuk az utat és Kékprém úr - rövid meghajlás az említett felé - visszakaphatja jogos tulajdonát. Tiszta és gyors, ahogy a helyzet megkívánja.
Na igen, és ha a hold sajtból lenne, már szétrágták volna az egerek.

[Filio Mortale]

(Lan Ro-Ryen, Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Sÿtis, Dún Medve fogadó
Időpont: tavaszutó, dél
Résztvevők: „Kékprém" Keelut, Lan Ro-Ryen, Zevran Anartÿss, Vjírgas Margalos
__________________________________________________

Egy halovány mosolyt eresztek meg a „zord” ám illedelmes északi felé.

- Egyik sem tisztelt uram, az előbbi bölcseletet egy a nadír hegyekben élő remetétől hallottam ki egy egyezséget zárt le ezzel egy nador harci főnökkel.

Nyugodtan kivárom míg a házfőnek szánt mondandóját befejezi és utána én is az öreg Sertias Anzarÿss felé fordulok és felteszem neki a bennem megfogalmazódott kérdéseket.

- Sertias Anzarÿss Nagy Jó Uram felmerült pár kérdés az egész utazással kapcsolatban, bár a hajóút lenne a legrövidebb, ám az a Carvis Királyi Kereskedő Nagyház hajóján kéne megtennünk ha jól értettem szavaidat. Az ügy kapcsán mi a Carvis ház álláspontja? Semleges vagy esetleg a háttérből támogatja, hogy tovább javuljon a viszony Sytis és a Hegyi Királyság között kiemelt tekintettel a Carvis házra és a Nagy Öreggel valamint a Tizenegy Tanácsnokkal.
Ám ha egyik eset sem áll fent, hanem egy harmadik variáció húzódik a háttérben akkor szerény javaslatom az lenne, hogy vessük el a tengeri út lehetőségét és válasszuk a jóval hosszabb és talán veszélyesebb szárazföldi utazást. Valamint akkor is ha szeretnénk, hogy minél kevesebbet tudjon az egészről a Carvis ház.

Ismét a háttérbe húzódok és kivárom a reakciókat, hátha kapunk még plussz információkat.

[Quator ar Zaraquer]

("Kékprém" Keelut)

*A csendes szemlélődést megtöri a szobában kibontakozó beszélgetés. Pontosabban mindenki üres frázisokkal dobálózik. A felét se érti a nador, hogy miről is van szó a jövővel meg múlttal kapcsolatban, de azt megérzi, hogy ez már a kezdeti apró marások, harapások ideje. Egyedül az öreg házfő szavai egyértelműek sé világosak, mégha burkoltan is adta elő: "Amennyiben nincs kérdésük, nem is rabolnám tovább az urak idejét." azaz "A találkozónak vége, a többi nem érdekel." A többiek még kötnék azt a bizonyos ebet a hajóút vagy éppen a szárazföld karójához, de ez már eldöntött Keelut számára. A dominanciáért küzdő kanokat nem szabad kis helyre összezárni, mert akkor biztos lesz áldozat. A nyílt mezőn legalább van hely elválasztani a nekihevült "bikákat". A képzettársítást és gondolatmenetet azonnal cselekvés követi, nem vizsgálgatja következtetése helyességét, Keelut érzi, hogy jól döntött. Hirtelen leszökken a párkányról és halk, de határozott hangon megszólal, bár szavait nem egyvalakihez vagy a társasághoz intézi, csupán "bele a vakvilágba".*

-A szárazföldön megyünk.

*Ezzel elindul az ajtó felé, mindkét combját a lépések ütemére verdesi egy-egy csákány-nyél, melyek az övén kétoldalt kialakított "fülekbe" tűzve csüngenek alá. Az ajtóban vendéglátójuk felé fordul és ismét orrnyergére fektetve kinyújtott mutatóujját megérinti homlokát ezzel megadva a kötelező tiszteletet. A másik három utitárs reakcióit megfigyeli, de nem reagál rájuk csak feléjük fordulva mindegyiknek mélyen a szemébe néz és kurtán hozzáteszi az eddigiekhez:*

-Egy óra múlva a ház elől indulok.

*Ezzel ki is lép, hogy visszanemjen szállására hátizsékjáért és íjáért. A viszonylag hosszú várakozási időnek két oka is van. Egyrészt a csontjai mélyén érzi, hogy ez a sok uraság így is nehezen kapja össze magát egy ekkora útra. Másrészt feltett szándéka a nadornak, hogy valakitől megkérdezi, hogy melyik égtáj felé van Ardúnia. A pontos út vagy éppen Purgas térképe nem foglalkoztatja, hiszen biztos lesz pár nap múlva meg hetek múlva is olyan helybéli, akit éppen megkérdezhetnek majd, ha úgy érzik eltévedtek az idegen vidékeken. Ha nem jön közbe semmi "távlati" terveit illetően, akkor egy óra múlva ismét feltűnik a ház kapujában, hogy összeálljon a társaság az útra.*