//Shirin Cossagor//
Mikor sikerült tisztázni az esetet, a katonák kíséretében, sűrű botkopogással elhagyom a teret. A helyzet némileg jobb kedvre derít, mert egyrészt nem kell a városban tévelyegnem, másrészt pedig a katonák miatt jobban védve vagyok a tömegtől...
A fogadóhoz közeledve, és a kedves - kopottas - virágokat nézegetve elégedetten veszem tudomásul, hogy nem a város legdrágább fogadóját ajánlották. Az ajtajához érve hálálkodva megköszönöm a katona uraknak, hogy elkísértek idáig, s vigyáztak rám, majd belépek az ajtón.
Körbenézek a helyen. <Éppenséggel ez több, mint megfelelő...> Majd a fogadós barátságos kérdésére felé fordítom a fejem, s fáradt hangon válaszolok:
-Szeretnék megalkudni a szolgáltatásaira. Egy napra szeretnék egy ágyat, meleg ételt, és fürdőt - ha lehetséges - illetve azt sem bánnám, ha a ruhámat is kimosná valaki... Mennyit számít fel ezért?
Elgondolkozva nézek rá, várva a válaszát. Mivel eleget utaztam - nem vitatkozom - hanem mikor mondja az árat, egyből ki is fizetem. Utána a jelenleg üres emelvényhez közeli asztalok egyikéhez leülök, s még mondom a fogadósnak:
-Egyébként Tirrik, a kapu őre javasolta a fogadóját...
Az asztal mellett szusszanok kicsit, s előre élvezem, hogy ma végre nem szárított gyümölcsön, húson kell tengődnöm...