//bocsánat az elmaradásomért volt egy kis fennakadásom//
Ergon
-Hát kovács az nincsen jó uram, a bivalyokat nem patkoljuk. Lovat meg nem tart senki.
Egy másik halásznál.
-Van nekem valami a kamrában várjon már egy percet megnézem megvan-e még.
Kisvártatva egy zsákkal tűnik fel amiben évek óta nem használt kefék vannak. Porosak, piszkosak de legalább alig használtak.
Kérdésedre hogy eladná-e az eszközöket…
-Vigye az Uraság mifelénk csak a port fogja!
Tovább kérdezősködsz, hogy vajon ki tudna valami zabot vagy más takarmányt, legelőt a hátasaitok számára, de nem jársz sikerrel. Több mint két óra is eltelik mikor a mólók felől egy kicicomázott alak tűnik fel. Bár igyekszel elkerülni az sajnos úgy tűnik téged szemelt ki magának.
Háromfős nem túl ijesztő kíséretével utadat állja, és megszólít.
-Ragyogjon reád fényesen a nap vándor! Az a hír járja a faluban hogy gondod van pár lóval.
A szerencsecsillagod úgy tűnik fényesen ragyog ma reád. Én megveszem tőled a lovaid, már ha nem lopottak vagy betegek.
Az ajánlattevő egy keskeny arcú rókaképű egyáltalán nem bizalomgerjesztő talán tiadlani származású férfi. Láthatólag nagyon meg van elégedve magával és az ajánlatát is fenségesnek tarthatja, míg rólad és a falusiakról már távolról sem ilyen jó a véleménye, és ezt még palástolni sem tudja, arca folyamatosan változik mint a rododa-színház díszlete Erionban.
Alyrah, Harn,
Ahogy a konyhába léptek két nagy asztal és a fal mellett egy két rekeszes kandalló áll, benne bográcsokkal.
A hátsó falon nyíló ajtó mögött csak szárított zöldségek fűszerek és egyéb hűtést nem igénylő élelmiszerek, cipó, egyebek vannak négy oszlopba rendezett polcrendszeren.
A helyiség másik sarkában az utcáról beszűrődő fény egy ajtó sziluettjét rajzolja a sötét rönkökre. A szegényes fényviszonyokat a konyhában lámpások és egy ablak oszlatja ám a kamrában nincs semmi több a beszűrődő fénynél.
Arantar
Két társadban bízva a beszélgetés lezárultával az ablak mellé húzódsz.
Így rálátsz a lovakra és a felszerelésre is, azok a falusiaktól zavartalanul hevernek a földön, míg a lovak idegesen toporzékolnak.
Így telnek a percek és miközben a reggelit és Ergon érkeztét felváltva kutatod tekinteteddel furcsa dolog ötlik a szemedbe.
Pár perce mikor kiültél az ablakhoz még hat ló állt odakint, fel se tűnt –nem számoltad meg őket egynél többször és takarják is egymást némileg- de mintha az előbb is kevesebben lettek volna, ám most már biztos hisz csak felismered hogy saját hátasod sincs az állatok között.