__________________________________________________________
KM esemény [Altair] Mulatni vagy nem mulatni...
Helyszín: Naamsen nevű erv falu fogadója
Időpont: Alborne tercének második hava, „Álmok”
_____________________________________________________________
Mindenki
Tolart eléggé meglepi a hirtelen jött barátság Gardok részéről, a két elmaradt bemutatkozást viszonozza, majd némi külső ráhatásra leül a barbár megüresedett helyére. Onnan int az eseményeket látva megnyugodott csapatának, akik ahelyett, hogy az asztalt húznák oda, egyszerűen átköltöznek a mellettetek lévőhöz. Igencsak színes társaságot szedett össze, ki tudja honnan. Akad köztük nehézpáncélos, hatalmas buzogányt forgató erőművész, egyszerű fegyverkabátot viselő íjász, és látszólag fegyvertelen zsebmetsző is. Tolar sorban bemutatja őket, bár egy frissen csatlakozott, rövidkardot és láncinget viselő embertől kénytelen megkérdezni, hogy hívják (Muharan Daronel). A fickó az ideúton csatlakozott, mert ő is be akart állni az új várúrhoz.
-Az ünneplést szerintem halasszuk el, mi holnap hajnalban indulnánk a várba. Legalább két óra az út lóval, és szeretnék reggelre odaérni.- Mondja Gardok hirtelen jött mulatási kedvére. -Bár egy kis zenébe nem halunk bele, ha megtisztelnél minket vele. Természetesen csak miután végeztél az étkezéssel. Mondja mosolyogva a bárdnak. -A felszerelésetekből lefogadtam volna, hogy ezért jöttetek. De nem számít, már tudtok róla és remélem holnap reggel velünk tartotok. Ennyien egy egész rablóbandával is könnyedén leszámolunk.
"A kísértetekről meg csak annyit, hogy nem zörög a haraszt ha nem fújja a szél."
-Azért én már találkoztam egy-két kísértethistóriával, és csak a legritkább esetben volt bármi természetellenes a dologban.
A dal minden bizonnyal elnyerte a tetszésüket, a végén hangosan megtapsolják, aztán a boroskupák fenekére néznek, de szigorúan mértékkel. Az esetleges újabb dal(ok) után pedig elkezdenek az szobáik felé szállingózni.
//Ugorhatok/tunk a másnapra, vagy van még valakinek halaszthatatlan tennivalója? Mondjuk szobát kivenni nem ártana .//