_____________________________________________________________
KM esemény [Rannien Siey]: ébredés
Helyszín: ?
Időpont: ?
Résztvevők: Martos col Legium
NJK-k: egy rugdosós alak
_____________________________________________________________
Ribal Valentar
Erigowba mentél egy könyvtárat felkeresni, ahol elvileg egy anyagmágus feljegyzéseit őrizték. Gördülékenyen ment minden, a térkapuhálózatnak és az idegenvezetődnek (akit direkt miattad rendeltek oda) hála, egy negyed órába se tellett, mire elértél a tudás csarnokába. Felmutattad a Nagypecsétet a könyvtárosnak, ki tüstént bevezett egy zárt szobába. Előkapott egy kulcscsomót, és hosszas keresgélés után megtalálta, annak a szekrény kulcsát, melyben az általad keresett feljegyzések voltak. A szekrényt rúnák is védték. Leültél a szoba közepén lévő asztalhoz, majd elbocsátottad a könyvtárost. Már jócskán beesteledett, mire elhagytad az épületet. Elindultál hát keresni valami szállást. Hamar rá is akadtál egy egész kultúráltnak kinéző, de mégsem az a csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak tíousú fogadót. Kifezetted két napra a szállást (terveid szerint addigra végzel a magiszter kutatásának elolvasásával) reggelivel és vacsorával. Kényelmesen elhelyezkedtél egy székben, míg a vacsorádra vártál. Sok kérdés merült föl benned a jegyzetek átnyálazása közben, és mint egy kisgyerek, akinek holnap lesz a születésnapja, annyira lázban égtél már hogy meg tudd a kérdéseidre a választ. Elmélkedésedből fogadós lánya (szép kis teremtés, de te most nem ezért jöttél ide) zökkentett ki, mikor eléd tette azt a jólátsült őzhúst, azzal a mennyei mártással és tört burgonyával. Ha egyedül lettél volna, az is biztos, hogy tisztára nyaltad volna a tányért. A sült mellé kaptál egy kupa jó minőségű, zamatos helyi bort. "A ház ajándéka." - mondta a lány, és rádkacsintott, majd sietősen visszament a konyhába. Éppen felfelé indultál, mikor egy kis fejfájás fogott el. Gondoltad, biztos fáradt vagy, és fejedbe szállt a borocska, de mikor már a szobád ajtaját nyitottad, már szédültél. Próbáltál volna segítségért kiáltani, de hang nem jött ki a torkodon. Ekkor meghallottál valami sziszegésszerű nevetést. Már a földön voltál, de utolsó erőddel a nevetés irányába tudtál nézni. Homályosan láttál valami gyíkpofát, aki ott állt már fölötted. Azután elsötétült minden...
Arra ébredsz, hogy valaki vagy valami elég erőteljes rúgásokat intéz az irányodban. Kissé kába vagy még, azonkívül kutya bajod. A rúgások abbamaradnak, a mozgolódásodra, majd valaki közösül rádordít:
-Kelj már fel, te lusta disznó, hogy a ménkű csapna beléd, te, te, te... -pillanatnyi szünet, valószínűleg kifogyott a sértésekből. - Te anyaszomorító!
Azután megismétli ezt ervül, és számodra két ismeretlen nyelven is. Elég erőt érzel a testedben, hogy talpra állj.