Moderátor: Admin
Mesemondó írta:KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Mindenki
Néhány perc múlva hajó kifutót a kikötő faluból. Arbatrost nevezetű vitorlás hajón mentetek a tengeren és nézelődtetek, így szálló sós tengeri levegő az arcotokba csapot, a hullámok monoton föl le hullámzása, nyugtató zúgását, a végtelenbe nyúló kékségben megpillantottátok a szigetet.
Nézelődésben ki pihentétek utazásotok fáradalmait, alaposan szemügyre vettétek a legénységet. Majd feltűnt, hogy a legénység fél valamitől, de idáig nem volt rá lehetőség a kérdésekre. Majd oda jött hozzátok egy kócos barna hajú félelf fiú és megszólalt. - Kapitány úr, kért meg engem, hogy adjak valami információt a rangidős tisztekről. Rajtatok kívül még két utas volt a hajón, de ők is alaposan figyelték a fiút. - Kedves utasaink most ép az Arbatrost nevű vitorlás hajón utaznak. Kezdi a szöveget az ismeretlen félelf fiú. - Mások úgy is ismerik a Halálhajó, mivel utasokat beviszi, de nem térnek vissza soha többé. - Sajna többet nem mondhatok. - Nevem Viktor, de becenevem Viki, ugyan is a legtöbben, így szoktak hívni a legénységből. - Kormányosunk igaz egy kicsit kopasz és félelmetesen néz ki, barbár ruhát viseli a neve Jarget. - Fedélzetmesternek a neve: Berhfor. Egy ideig kereste Viktor, majd az egyik üresnek tűnő ládára mutatott, de alaposabban megnéztétek feküdt benne valaki. - Á meg lett Berhfor, igaz néha egy kicsit lazán veszi a munkáját az öreg. Ládától nem sokat láttatók a fedélzetmesterből, mind össze a bőrnadrágot és a cipőjét. - Esőtiszt neve Derando, ép a tengert nézi csendben, valaha nemesi család sarja volt, de most a Arbatrost esőtisztje. Hátúról csak a vászoninget láttátok és a szőke kócolt haját. - Kapitányunk és egyben vezetők. Viktornak mondandóját megzavarta egy hajósnóta dallama és lassan közeledett a hang, végül a kabin lejáróból feltűnt régi lovagi páncélban egy illető és bemutatkozott. - Jó napot kedves utasaimnak, Én vagyok a kapitányuk a nevem Rochald Wihthild, de másoknak Rochald kapitány. Jobban szemügyre vettétek a kapitány erős és szigorú, egyben szomorú arckifejezését, meg ami feltűnt egy hatalmas heg a bal arcánál. Egy kis idő eltelte után, elindult a kapitány a kormányoshoz és Viktor folytassa a mondandóját. - Sajnálatos módon a többi tisztünk meg halt, erről meg nem szívesen beszélnék. - Étkezőben vacsora várja, majd az utasokat, mert a legénység és a kapitány búcsúvacsorát rendeznek. - Sajnálatos módon, most nekem is mennem kell. - Lemennek a kabinlejáróba és végigmennek a folyóson, nevük az ajtónkon vannak. Utolsó mondatát befejezve Viktor a kabinlejáró fele vette az irányt. Nyugtató csendet egy hang zavarta meg, árboc fele jött a hang. - Felszerelések, cuccok megfelelő áron! - Minden, ami túléléshez kell! Folytonosan ezt ismételgetve.
// Szabad játék van, ha akartok, szerezhettek információkat a szigetről vagy bármiről. Ha készen álltok, akkor folytatódik a történet. //
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó