Bemutatkozom, majd megtudakolom, hogy kiben tisztelhetem a vár urát és megköszönöm neki a menedéket. Érdeklődöm a környéken uralkodó állapotokról és megosztom a többiekkel amit tudok, ha kíváncsiak rá, hogy bekapcsolódjak az eszmefuttatásba.
Fuhimi Rokuro - Fagyvár Semus ver Wyntar - XIV. Zászlóháború
*Szótlanul követem öreget, közben elsöprök a szemeim elől néhány rakoncátlan tincset, így már láthatóvá válik a smaragdzöld tekintet, benne különösebb érzelem nem mutatkozik, csak valahol mélyen bújkál valami. Bánat, vagy tán sértett büszkeség, lehet mindkettő, nehéz volna megmondani. Az ódon várfalak oltalmában -szemügyre veszem őket az ajtó felé menet- végre elengedhetem a magamra csavart köpönyeget, utána pedig a kesztyűimet is lehúzom, a -mostmár látható- övembe tűzöm. Már nem takar annyira a köpeny, így látni lehet itt-ott a vértem mélyvörös pikkelyeit, mintha csak rám szabták volna -hiszen valóban ez történt- úgy idomul hozzám. Övemen néha elővillan hüvelyében pihenő tőr markolata, mellkasomon a vérten átvetve fekete bőrszíj látszik. Nyílik az ajtó, néhány lépés után megállok egyhelyben, tartásom már-már katonásan egyenes. Néhány gyors pillantással felmérem a bentlévőket, kissé meglep a "kavalkád", jobb szemöldököm enyhén megemelem egy pillanatra, de mikor a várúr felé fordulok, már nem látszik. Csendes, lágy hangon bemutatkozom.* - Rebecca de Viica. Amennyiben nem bánja, szeretném a vár oltalmában tölteni időmet a vihar elvonultáig. *Ennyit teszek még hozzá, majd várom a választát, tekintetem közben az arcát fürkészi -nem túl tolakodó módon-, csak szeretném felmérni a vonásaiból, tekintetéből, hogy milyen jellemre számíthatok.*//Emberismeret Af //
"Az otthon talán azt a helyet jelenti, ahol sosem bocsátanak meg, ezért örökre oda tartozol, oda láncol a bűntudat."
*A terembe érve az ajtó mellett huppan a táskája. Heraldikában mesterfokon járatos szemeivel vizsgálja a társaság tagjainak hovatartozását. A megfelelő pillanatban -színpadias meghajlás kíséretében- bemutatkozik, majd kihúzza magát, kalapját a csomagjára ejti, aztán így szól:*
-Zord idő dacára érkeztünk mindnyájan és köszönjük a vár urának, hogy menedékre lelhetünk e kietlen órában. Hosszú távollétem után, nemrég érkeztem vissza szülőföldemre Erigowra, s tudtam meg, hogy sajnálatos módon, elhunyt jó öreg mesterem. Úgy értesültem, itt talán megtudhatom, merre találhatom, megboldogult Tiberio de Castelo mentorom nyughelyét, hogy végtiszteletet adhassak... Igen bizony szomorú ügyben érkeztem, de ennyivel még tartozom neki és saját lelkemnek.
*Mondja, idő közben elkomorult arccal.*
-Továbbá... Nem vagyok tisztában teljesen a jelenlegi hadiállapotokkal, de köztudott, hogy ismét forrong Észak... Ez az erőd... nincs közel a tűzhöz egy kicsit?
*Majd a felvilágosodás reményében, a válaszra várva, ismét körbe sandít a társaságon és egy pillanatra, másféle tüzek is átvillannak az agyán -amit illik palástolni- majd ismét a vár urára tekint.*
<Hmmm... Nincsenek közvetlen információi a hadi helyzetről. Kár. Visoznt ez aszt jelenti, hogy messze még a atoroni csapatok, hiszen legalább menekültek azok lennének, meg látnák a felgyújtott falvakból és városokból felszálló füstöt. Így viszont mindenesetre jó hír.>
// Off: én mit tudok a hadi helyzetről? Ha semmit, akkor viszont megnyugszom, mert a rendem biztosan rendelkezik a pontos információkkal, és ha simán elküldtek, akkor feltezem, biztonságban tudnak. Vagy legfeljebb ideszólnak. Remélem.
Hát ha az elevenembe találtak, hát az elevenembe találtak Neidhart szavai. - Fantomokkal hadakozik, Neidhart! - az úr valahogy lemarad, és a hangsúlyból is érződik, hogy nem véletlen. Folytatnám, de belépnek az idegenek. Látják az arcunkon és a mozdulatainkon, hogy nem épp egy baráti csevely közepébe tévedtek.
Megvárom, hogy a vár ura fogadja az újonnan érkezetteket, azok bemutatkozzanak, majd csak utánuk állok fel és szólalok meg. Egy lapos pillantást eresztek meg Neidhart felé, majd az újonnan érkezettekre nézek: - A nevem Iymer Senton barát, a társaim pedig Limas testvér és Windefin testvér. A köpenyemen jól látszik az északon jól ismert arany kör, mutatva hovatartozásomat. Szavaim végeztével visszaülök a helyemre.
*Iymer erőtlen próbálkozására a visszavágáshoz már nem figyel, ahogy bejönnek az újonnan érkezettek. Bár Neidhart nem mozdul el az ő kedvükért sem a kandallótól nem messze kialakított harcállásából, pontosabban üléséből. A kényelmes fotelben és az előtte lévő zsámolyon pont megtalálta a legjobb helyzetet, így azt fenntartja, amíg lehet. Így csupán végigméri a vendégeket és hallgatja szavaikat. Ahogy a vörösbe öltözött vöröskére kerül a sor a fekete uniformisos, combközépig érő szőke hajú fárfi tekintete szinte látványosan megvillan. Érdeklődésére utal, hogy feljebb ül, így kissé közelebb hajolva jobb rálátást szerezve az asztalon túli teremtésről. Közben a hirtelennek azért nem nevezhető mozdulattól lecsúszik lábára fektetett, övéről lógó hüvelyében pihenő darabos kimunkálású handzsárjának vége és az ódon kőfalak között nagyot koppan a padlón. Végül mégsem neki szól először, hanem az utána bemutatkozó piperkőc alaknak, amikor az előadja a "szomorú halálhírt".*
-Ugyan már Édes Öcsém. A mentorod biztos örül, hogy végre meghalt és nem kell a savanyú képedet néznie. Hidd el a halál nem szomorú, hanem boldog azok számára, akik Darton mércéje szerint is érdemesen éltek. Gondolom mestered így tett és ezesetben ne bánkódj miatta, hanem gondolj arra ő már egy sokkal jobb helyen van. ... Persze, ha egy semmirekellő naplopó apagyilkos volt, akkor valószínűleg már ezer meg ezer válogatott kínnak volt kitéve sötöt lelke a Kárhozat Sivatagában... node gondolom ez a veszély őt nem fenyegeti.
*Az elemkedett fejtegetést gonoszkás félmosollyal adja elő, hátradőlve ültében. Majd mikor ismét a hardiállapotokra és a lehetséges véeszlyekre terelődik a szó még hozzátesz egy megjegyzést.*
-Nem tudom miért aggódik minden ide tévedő a hadiállapot miatt. Hiszen vagy nem lesz harc és akkor hiába izgatjuk fel magunkat. Vagy lesz harc és akkor meg mindannyian rövid úton viszontláthatjuk eltávozott rokonainkat, mesterünket, kisállatunkat és hasonlókat. Tehát nincs mitől tartani. Csak attól, hogy a végelgyengülés, az unalom vagy épp a túlzott aggódás visz el mindannyiunkat.
KM: Meridian Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja Résztvevők: Mindenki _____________________________________________________________
*A gróf az érkezőkön tartja a tekintetét, Dryan ismételten kisurran a szobából, valószínűleg hosszú szolgálata alatt tökéletesen megtanulta, mikor kell ott lennie és mikor nem. Ahogy a bemutatkozások elhangzanak, és persze a köszönetteljes kérések, a gróf arca atyai mosolyra húzódik. Feláll, karjait széttárja és közelebb lép.
-Ugyan már, a megfáradt utazók ebben a cudar időben menedékre lelnek e várban, ha kémek lennétek, nem lenne jó sorotok, de valami azt súgja nekem, hogy bízhatok. Nos, pontosan a háborúról beszélgettünk éppen mi is. Én is csak azt tudom biztosan, amit Önök: a toroni csapatok már Tiadlan és Erigow földjét tapodják. Hogy a csapásirányba mi is beleesünk-e, avagy sem, azt csak az Istenek tudják. *ezzel, mintegy lezártnak tekintve a témát, Rinaldohoz fordul -Á, Tiberio. Igen, anyai ágon volt nagybátyám, valóban azt kérte tőlem egy levélben, hogy itt temessék el, de nem a várban, hanem az egyik faluban a családi kriptában nyugszik.*közben ismét mindhármótokhoz intézi szavait, a székek felé int –Foglaljanak helyet. Honnan érkeztek, ha szabad megtudnom?
Iymer:
*Neidhart szemmel láthatóan nem törődik a szavaiddal, figyelmét inkább a belépők felé fordítja. A várúr is feléjük fordul, ők bemutatkoznak, de semmi olyat nem mondanak, ami feledtetné veled haragod. Ez a pimasz fickó nem tiszteli Krad bölcsességét. Testvéreid felállnak, amikor bemutatod őket, apró biccentésekkel üdvözlik a belépőket, de nem szólalnak meg. Rended kegyelméből a harci helyzetről te is csak annyit tudsz, amennyit a várúr elmondott, nem lehet előre kiszámítani a toroni csapatok mozgását.
Neidhart:
*Iymer még magyaráz valami, de már nem túlzottan érdekel, bár a szemed sarkából látod, hogy igen kikelt magából a bölcs lovag, és két társának pillantásai is villámokat lőnek feléd. Noha legszívesebben kacagnál rajtuk, figyelmedet inkább a belépőkre tereled. Két férfi, és egy nő. Mégpedig milyen vörös! Nem láttál még hozzá hasonlót, vörös meg fekete ruhadarabok… Szinte élvezed, hogy mindenki a hadiállapotról érdeklődik, Darton igazságával mindet megismertetheted, bár lassan akár azt is mondhatnád „kérdezzék meg bármelyik jelenlevőt!”… Fuhimi: *A várúr sem tud sokkal többet mondani a hadiállapotokról, mint amit eddig tudtál. Ahogy láttad, a vár nem rendelkezik sok katonával, de talán mégiscsak igaza van ebbe a feketébe öltözött fickónak, és kár mindig ezen aggódni. A gróf hellyel kínál, az asztalon boroskancsó és kupák hívogatnak, igen kivette az energiáidat ez a vihar. Rebecca:
*Ahogy közelebb lépsz, a szemed sarkából látod, hogy a feketébe öltözött fickó előréb hajol, szeme feléd villan, de eközben a várúr is rád emeli tekintetét, így nem érsz rá a másikkal foglalkozni. Negyvenes évei végén járó, magányos ember a gróf, amit elsőre megállapítasz nála, hogy vágyik nagyon a társaságra, talán ezért kedves mindegyikőtökkel. Hellyel kínál benneteket az asztalnál, majdnem megfordul veled a világ, amikor boroskancsót és kupákat pillantasz meg. Figyelmed inkább a másik három asztalnál ülő férfi felé fordítod, az Aranykör méretes szimbóluma még neked is ismerős. Az Iymer nevű szemmel láthatóan a vezetőjük, hangulata valamiért kissé paprikás. Átvillan az agyadon egy keserű gondolat: már megint te vagy az egyetlen „gyönge” nő a csapatban, akárcsak az átkos küldetés idején… Rinaldo: *A gróf készségesen felvilágosít mestered sírjának helyéről, és hellyel kínál, figyelmedet azonban ez az udvariatlan fickó köti le, aki itt terpeszkedik az asztal mellett, és csípős megjegyzésekkel szurkál. Nem tudod elsőre megmondani hová tartozik, fekete öltözéke és mondatai Darton egyházára terelhetik a gyanút. Tekinteted a másik három fickóra villan, akik szemmel láthatóan egy csoportot képeznek, kissé dühös kifejezéssel az arcukon bemutatkoznak. Az élen álló, Iymer ruházatán jól látszik az aranykör szimbóluma. Kradditák.
*Legyszívesebben állva maradnék, az asztaltól távol, de nem akarom méginkább magamra vonni a figyelmet, így mégis leülök, valahova az asztal végébe, a kupáktól minél távolabb. Közbenézek a teremben, hogy ne a kancsót kelljen néznem, végignézek a falakon, majd az összegyűlt társaságon, de csak visszatér a tekintetem az asztalhoz, közben a várúr megkérdi, ki honnan érkezett. Lehet, hogy a társaság miatt, lehet, hogy csak a kérdés kapcsán Ordanra gondolva, de kezdenek előjönni a keserű emlékek. Lehajtom kissé a fejem, hogy hosszú hajam legalább valamennyire fedje a tekintetem, úgysem tudom leplezni a néhány pillanatig benne tomboló vihart. ~Háború... Akárhova megyek, csak ezt látom? Szenvedés, halál...~ Egy pillanatra szinte hallom hallott társaim sikolyát. Vagy ez csak a kinn tomboló szél? Ökölbe szorítom bal kezem az asztal alatt, körmeim a tenyerembe vájnak. ~Gyenge vagyok... Vajon akkor is az voltam? Mennyire másként láttam a dolgokat... Hogy lehettem olyan ostoba? Az vagyok még mindíg? Elég... Elég!~ Az emlékek ködét lassan oszlatni kezdi az enyhe fájdalom, érzem, hogy a körmeim nyomán aprócska vércsík indul meg a tenyeremen. Picit megrázom a fejem, mintha csak a hajtincseket akarnám félresöpörni, közben gyorsan körbepillatok, mit mulaszthattam el.*
"Az otthon talán azt a helyet jelenti, ahol sosem bocsátanak meg, ezért örökre oda tartozol, oda láncol a bűntudat."
Leülök az asztal mellé és köszönettel fogadom az elém tolt boroskupát. A fűszeres zamat jóleső érzéssel tölt el és a kandalló melege is kezdi átjárni csontjaimat, így kezdem egyre kényelmesebben érezni magam. - Gróf úr, minden tiszteletem az önöké, hogy ily zord vidéken ily állhatatosan szegülnek szembe az élet viszontagságaival. Mondják, hogy az állhatatosság és a rendíthetetlenség isteneknek tetsző cselekedet bár felénk inkább nagyszerű emberi erénynek tartják.- Kissé visszahúzódom ezután a beszélgetéstől és inkább csak reagálok, nem kezdeményezem, hiszen annak ellenére, hogy már néhány éve ezen a földön élek, még mindig idegenek egy kicsit az itteniek szokásai, leginkább a feketébe öltözött szőke férfi megjegyzéseit hallgatom kicsit zavartan.
Fuhimi Rokuro - Fagyvár Semus ver Wyntar - XIV. Zászlóháború
Nem tervezek megszólalni a beszélgetés során, inkább csak élvezem a meleget. Néha megtörlöm a bajszom, végigsimítom a szakállam, bár már egyik sem párás. Azt várom, hogy az újonnan jöttek vetnek fel témát, különösen az, aki a mesterét keresi. Ha végképp semmi és a várúr sem tervez megszólalni, de korán lenne még felállnunk, akkor előadom, amiért erre jártunk és vezetőt is kérek - de ha nem kerül rá sor, egyáltalán nem érzem veszteségnek, bőven ráérünk még vele.
*Az Aranykör szimbólumokat felismerve, nyugtatólag hat rá a Kradiák csoportja, majd a fekete ruhás, extrém hosszú hajú fickón is végignézve, egy pillanatra elbizonytalanodik abban, hogy ki is itt a vár ura, de aztán átlát a helyzeten. A Darton lovag szavait hallgatva, kezd rájönni a pattanásig feszült hangulat okára és mivel számtalanszor volt már szerencséje hozzá hasonlóan, tiszteletlen alakokkal -bár az elején meglepte- egy cseppet sem bosszankodik a komolytalanságán, hiszen ő sem vesz mindent komolyan. Ő is vendégként van jelen, s ezért a másodlagosan rettegett fegyverével -a szavakkal- mérsékletesen próbál meg bánni, mikor a halott mentor témára reagál a feketébe öltözöttnek.*
-Minden bizonnyal... Nővérkém. Csak az aggaszt, hogy nem éppen túl jó viszonyban váltam tőle el. Ifjú voltam és bolond és bár ez mit sem változott, de most mégis lelki furdalás gyötör, hogy nem adtam a tudtára milyen fontos volt nekem. Amúgy, nem szándékszom találkozni még vele, ezért csak a síremlékének adózhatok... Remélem, így már érthető egy ily ékes hóhérnak is.
*Mondja, kis derültséggel lappangva az arcán, majd megvárja amíg mindenki leül, -eszébe villan, hogy udvariasságból széket húzzon Rebecának, de láthatóan feszélyezi a feltűnés, ezért inkább hagyja- aztán ő is helyet foglal a társaság között. Meghallgatja az Őrgróf felvilágosítását, majd így summázza.*
-Örülök, hogy tehát végre megtaláltam... Köszönöm az útbaigazítást! A vihar elültével, meglátogatom azt a falut.
*Csalódottan veszi tudomásul, hogy eléggé leült a beszélgetés. Azért még egy kis mókázásra lát reményt a piperkőc személyében. A férfi válaszára gondterhelten és szemrehányóan összehúzza szemöldökét, így korholja.*
-Nono! Azért a jóízlésnek is van határa! Remélem nem gondoltad komolyan, hogy pont most melegíted fel a kapcsolatotokat?!? Tudod azért, mert haragban váltatok el még nincs jogod kiásni szerencsétlen tetemét, hogy "szerelmet vallj" neki egy holdtalan éjszakán.
*Amennyire csak lehet megőrzi komolyságát. Magában pedig jókat derül a másik próbálkozásán. Kíváncsi meddig bírja cérnával Rinaldo, vagy éppen a többiek. Azért már megvan a terve, hogy ha végleg ellaposodik a dolog, akkor mihez kezdjen. Valahogy úgy érzi a szótlan vöröske hallgatsa mögött több van, mint az "uraságok" hüledezése és felháborodásai mögött. A paplovag tapasztalatai azt súgják, hogy a harcban is jobban számíthat azokra, akik nem figyelnek az úri körök trécselésére.*
-Miért mi bajod volna vele? Ha pediglen kriptában pihen, nos akkor még ásnom sem kell hozzá.
*Félfintor és sóhaj. Legyint.*
-Na de félre a tréfát. Túl sötét a te fantáziád nekem. Tényleg sokat jelent amit tőle kaptam és tanultam.. amúgy sosem volt az esetem szegény öreg. Hagyjuk is őt, még lehúzzuk a hangulatot vele. Inkább azt meséld el, honnan jöttél, s mi szél fújt errefelé.. Talán sok erre a fejezgetni való?
*Teljesen komoly hangnemben válaszol az első kérdésre és egyenlőre nem foglalkozik a céljaira vonatkozóval. Hangjából, egész kiállásából még a fotelben ülve is érezhető a fenyegetés.*
-A holtak nyugalmát senki sem zavarhatja meg büntetlenül. Ha megpróbálod kitépem a beleidet és azzal húzlak fel az első fára.
*Az eddigiekhez képest nyilvánvalóvá válik, hogy mikor "cseveg" csupán a szőke lovag és mikor beszél komolyan. Viszont, mintha csak szellő fújná el komolyságát ismét visszatér a gonoszkás derű arcára, ahogy a másik felvetett téma felé kanyarodik.*
-Engem a Halál szelei fujdogálnak. Bár Erigowba csupán egy régi üzenetet kézbesítettem. Most pedig... Pontosan az a baj, hogy fejezgetnivaló nincs errefelé, csupán hideglelős vénasszonyok a "tyúkólban".
*Nem szívesen alázná meg itt Darton kegyeltjét, ezért inkább tartózkodó viselkedést tanúsít tovább. Örömmel tapasztalja, azért a Dartonita hajlamos lenne bedőlni, viszont nem hagyhatja válasz nélkül, még azt hinnék, hogy semmibe sem veszi... Megdöbbenve végigméri.*
-Teremtőm!.. Talán beteg? Hogy szavai itt illenek? Csak vigyázzon, hogy fürtjeit, össze ne kenyjék beleim... Vagy talán ottan a homályban ily divatok ízlenek? Jó ízlések, belezések, talán összefüggenek?
*Mondja neki idő közben a legtermészetesebb nyugodtságba csúszva, majd mielőtt a kupájáért nyúlna, lehúzza a kesztyűket magáról. A Dartonita esetleges legközelebbi kirohanására, kupáját emeli és szavát kivárva; *
KM: Meridian Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja Résztvevők: Mindenki _____________________________________________________________
*A gróf meglehetősen értetlenül szemléli a Neidhart és Rinaldo között kialakuló csipkelődő szóváltást, egyik-másik mondatnál kissé megbotránkozik az arca. Tekintete körbevillan a társaságon –Rebeccán el is időzik egy pillanatra-, majd látva, hogy senki nem kíván hozzászólni a témához, ő is csendben marad. Amikor a dartonita paplovag a holtak nyugalmának zavarása kapcsán komoly és brutális kivégzéseket helyez kilátásba, egyszerre tükröződik a meglepettség és a kíváncsiság. Vajon komolyan gondolta ezt? Tűnődve, hümmögve értékeli újra a hallottakat, majd amikor szemmel láthatóan elül a társalgás, kissé előrehajol ültében, és körbetekint mindenkin.
-Azt kell hogy mondjam, az a gyanúm, hogy nem véletlen, hogy ennyi utazó járt erre ebben a kemény télben, főleg a háború kellős közepén, legalábbis még a Szövetség szempontjából remélhetőleg még nem a végén. Amúgy is magányos ember voltam és vagyok, ha nincs ellenetekre, némi harapnivaló mellett eltársaloghatnánk, hiszen semmit sem tudok rólatok, márpedig az elkövetkező napokban kénytelenek leszünk egy fedél alatt élni, mivelhogy ez az időjárás nem fog nagyon változni. *Kifelé mutat az ablakon. Kipillantva bárki tisztában lehet vele, hogy ha eddig kemény volt a vihar, akkor most szavakkal nem jellemezhető mértékben tombol. Az őrületes sebességű szél jégkristályokat és hópelyheket kavar odakint, a teremben beálló csöndben bárki hallhatja, ahogy szinte vonyít a várfalak között. A látótávolság talán két méter ha van, már ha az odakint ácsorgó szerencsétlen ki bírja egyáltalán nyitni a szemeit. Még jó, hogy megérkeztetek.
//Nem kell ám az én reagomra várni, tessék csak nyugodtan társalogni //