(Alden)
Kicsit megnyugszom, amikor a vendéglátóm felnevet, hisz aki nevetni tud, az még képes bízni a jövőben. Tapasztalataim alapján a kétségbeesés legjobb ellenszere a vidámság.
<Persze, mint a legtöbb orvosságnál itt is fontos a megfelelő adagolás, hisz az idétlenkedés a felelőtlenség ikertestvére, és nincs semmi, ami kevésbé hiányozna jelen helyzetben, mint egy felelőtlen vezető. Bár ahogy elnézem, ettől egyelőre nem kell tartani...>
- Hát akkor bízzunk benne, hogy a bizodalmunk nem alaptalan - teszem még hozzá a gróf szavaihoz, majd látván, hogy a beszélgetéshez minimálisan szükséges két személyes limitnek csak az ötven százaléka mutat hajlandóságot, nem erőltetem tovább a társalgást. A gróf gondolatai most valahol máshol járhatnak.
Csöndben elfogyasztom hát tányérom tartalmát, majd az asztaltól felállva udvariasan megérdeklődöm, hogy hol tudnék megpihenni, és hol találok valakit, aki erre a helyre el tud vezetni.
//Sorry a sok várakozás miatt, reményeim szerint nem fordul elő többet.//