(???)
A tehetetlen bagázst látva csak szitkozódom egy sort, majd a sok szócséplés hallatán kifakadok:
- Az istenekre! Nem ráérünk az ilyen csevegésre egy védettebb helyen?! Vagy legalább útközben?! Csak én érzem úgy, vagy tényleg mindenki csak ül és jártatja a száját, ahelyett, hogy végre csinálnánk is valamit? - nézek végig a díszes társaságon, és ekkor valami szöget üt a fejembe:
- Az imént még nem eggyel többen voltunk? Hová tűnt az a fickó a madaras nyaklánccal?
Ha valaki emlékszik erre, és mutatja az irányt, akkor utánamegyek:
- Rendben, akkor megyek és megkeresem. Addig menjenek a kastélyhoz, és szóljanak, hogy még két társuk hamarosan érkezik, csak lemaradt a viharban.
Amennyiben senki nem hajlandó megmozdulni, csak kifakadok, és elindulok egyedül:
- Ha nagyon akarnak, hát maradjanak itt, de nekem nem célom egy szikla tövében fagyoskodnom amíg a vihar az utolsó csepp meleget is ki nem préseli belőlem!