KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret mellett, a szomjas dromedárhoz címzett fogadóban
Idõpont: P.sz. 3690. késő délután
Résztvevõk: Damaso
Az ajtó becsukódott előtted és nem is akaródzik kinyílni, egyre aggodalmasabb tekintettel figyelsz lefelé, mikor érkeznek meg az üldözők, de szerencsére nem értek még ide. Aztán egyszerre résnyire nyílik az ajtó és egy elég különös özvegyasszony néz ki rajta, kissé nyúzott, napbarnított arcán borvirágos orr ül, de a sólyomasszony jelét viseli és egy kardot a ruhája alatt:
- Mit tud és mit akar? Gyorsan és röviden mondja el, ha kérhetem. - Hangja morajlik és talán egy picit fenyegető éle is van. Kezét a kardja markolatán pihenteti, de hagy annyi helyet, hogy oldalazva bepaszírozd magad.
Odabenn a nőn kívül két munkásember és két deák fogad, valamint egy elf nő, aki halálbiztos kézzel szegezi rád az íját. Ismerve a történetüket igazán megérted a bizalmatlanságukat, de azért meglehetősen kényelmetlen a helyzeted. Főleg ha nem akarnak maguk után nyomot hagyni (márpedig feltehetően nem akarnak).
KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret, Csendes zug nevű fogadó
Idõpont: P.sz. 3690. délután
Résztvevõk: Waveroll
Kicsit idegenkedve fogadják, hogy megszólítod őket, de az ember, aki beszélt, válaszol neked:
- Annál az asztalnál nemrég gonosz mágia miatt hót meg valaki. A saját két szememmel láttam. Illetve nem láttam jó', mee' oan kavarodás támadt, hogy nem láttam én má' semmit, csak vót valami nagy durranás. Ja, durranás vót, osztán az ember olyan undorító lett. - Köp a földre, majd rájön, hol is van és kissé mintha elszégyellné magát.
- Aztán megvertük. Nem tom, hogy vót, mer nem emlékszem tisztán, csak hogy ott fekszik és nagyon meg van verve. A nagydarab öntőinas még sose ütött meg senkit világ életében, oszt most ő volt a legvéresebb. Na persze az idegen után, az olyan vót, hogy a saját anyja se ismert vóna rá. Nem is derült ki, hogy ki vót, eltemették oszt kész. Na azóta csak olyanok ülnek oda, akik sötét dolgokban járnak, főleg mióta el is sötétítették a sarkot, hogy ne akarjon senki odaülni...
Úgy is néznek rád, mint aki gyanús, és mintha valami választ várnának, de nem kínálnak hellyel.