Ariel
- Nem Allaron, hanem Allaro vagyok. Előbbi férfinek hangzana jobban.
-Oh... elnézésedet kérem Allaro.-Mondom és elpirulok.
- Nem vagyok errefelé ismerős. Ami neked jelentős, és megszokott, nekem új, név nélkül való. Sajnálom, hazád nevéhez nem tudok mit kötni, csak amit te mondtál róla.
-Semmi probléma, én se ismerek minden államot Északon.-Rákacsintok, majd folytatom.
- Mondod, ahonnan jössz, fajtám és ti együtt éltek. Egyként beszélsz rólunk, pedig sokfélék vagyunk, ahogy ti is, emberek. Mely kultúra az, akivel ilyen érdekes viszonyt ápoltok? Nekem érdekes, mert otthonomban nem él ember. És nálunk is van több kultúra, nem egy, amire ráfér az elf ruha, hiszen ahogy ti is tarkák vagytok, nem egy szóval: emberek.
-Az elfek nálunk is általában az erdőben laknak, bár ismerek olyat, aki a várost választotta új otthonának. Ebben igazad van, mind sokfélék vagyunk.
De minket Krán és csatlósai gyűlölete és a folyamatos veszély összekovácsolt az évtizedek alatt.
Merthát ugye az elleneségem ellensége a barátom...-Mosolyodom el újra.
Huncut ránc születik szeme sarkában, hallva, milyen természetű az istennőm.
- Vehetem úgy, amilyen az istennő, olyanok követői is?
-Tudod Allaro, most egy nagy igazságra bukkantál...-
Csörgedezik a csevely, hol ide, hol oda csapódunk. Így jutunk el lovához, és arca elfedéséhez.
- Hátasom neve hosszú, és nem ismerek rá emberi szót, egyik nyelven sem. Ami ezt a kendőt illeti arcom előtt, nem biztos, hogy szép vagyok. Gyakran túloznak, ha rólunk van szó. Egyébként nem szégyenlősségből viselem, hanem óvatosságból. Itt ha valami más: gyanús. Itt ha valami egzotikus, birtokolni vágyják, nem hagynak nyugalmat. Itt ha asszony fedetlenül jár, úgy vélik, bárki megérintheti és takarója alá hívhatja, ha elég érmét csördít meg markában.
-Hát őszintén ebbe én még nem gondoltam bele igazán. Tényleg más kultúra...
Szerencsére befestettem a hajamat még évekel ezelőtt, búzaszőke fejjel talán én is félnék, de így?
Nem érdekel, meg tudom védeni magam...
Folytatódik a beszélgetés, majd felemelkedik:
- Öröm volt beszélgetni. Nem tudom, utunk egyfelé visz-e, vagy csak röpke találkozó volt a mostani.
-Én is örültem, mert tudod kezd honvágyam lenni. Ezen viszont most enyhített a társaságod. Tudod, én a bátyámat keresem, Sebastiant.-
És a kezébe adom az arcképet.
-De eddig még nem látták. Így most lehet, hogy délnek indulok, vagy amerre a karavánok visznek. Még nem döntöttem el mit teszek.
Miért, te merre tartasz és mi célból, ha megkérdezhetem?