Mara O'Lanal
*Kardom nem nálam lévén, csak a ökölbe szorul a kezem. ~ Mégis kinek képzeli magát? Heh... Még hogy a parancsnoksága alatt... Na persze... ~ Már mondanék is valami csúnyát minimum, sőt, de aztán a bátyám elkezd beszélni, én meg közben valamennyire lenyugtatom magam, de csak kevéssé, mikor megerősítést várva rám néz, akkor is csak egy aprót bólintok, tekintetem még mindíg villámlik.*
-A parancsnoksága alá? Miket nem mond... Pedig úgy tűnt, jó megfigyelő, drága uram...
*Hangom kihívó, szándékoltan megnyomva az udvarioskodó, modoros szavakat, nem kevés gúnyt csempészek bele.*
-Annyit mondtam épp az imént, hogy örömmel segítek, amnnyiben képes elárulni, kit szolgálnak az említett egyének, avagy miért is olyan gonoszak, kegyetlenek meg miegymás. Ez nem történt meg, értelmes információt továbbra sem kaptunk. Bár nem is tudom, milyen választ várhatnék a vallás terén, hiszen ha felismerné a szimbólumot a nyakamban, vagy talán gondolkodna mielőtt parancsolgat, tudná, hogy a "fajtám" cseppet sem állhatja az ilyesmit... Tehát ha nem lett volna világos, elismétlem mégegyszer. Mint ahogyan a mellettem álló úr -
* ~Bár csak épp annyira úr, mint amennyire Észak hős lovagja, vagy amennyire én hölgyike... Díjnyertes megjegyzés Drawen, gratulálok...~ csak egy futó pillantást vetek a megszólalóra, majd folytatom.*
- is megjegyezte, úgy hívtak ide minket, azt mondta a tenyésztett komornyikjai közül az egyik, hogy mint "Észak hős lovagjaira", szükségük van ránk, és hogy a segítségünket kérik. Miért is utasítanánk vissza egy ilyen kérést? Idejövünk, erre ez fogad. "Mostantól az én parancsnokságom alatt állnak..." *Imitálom a férfi előbbi kijelentését*
Nézze meg még egyszer, most talán alaposabban a nyakamban lógó medált, ha megtaszi, bizonyára nem fog kételkedni abban, hogy ha most azt mondom, hogy nekem aztán nem parancsol senki -
*~Nem hogy te...~*
- és hogy mellesleg egy cseppet sem érdekel a pénzük... Pénz van mindenhol, és olyan is van biznyára, amihez sokkal kevesebb vér tapad... Mint mondottam, ha látom értelmét, szívesen, sőt, örömmel segédkezem, de információk hiányában ez nem fog menni... Szóval ha lenne szíves, és értelmesen válaszolna a kérdéseinkre...
*Ezzel fejezem be a kissé talán túl hosszúra sikeredett provokáló monológot, még mindíg kihívó, és emelett most -ritka pillanat- teljesen komoly tekintetem állja a kapitányét, már ha ő maga állja az enyémet.
Lévén igencsak átéléssel csinálom, nem tűnik fel a másik nő figyelő, vizsgáló tekintete. Az átlagnál jóval edzettebnek tűnök, de inkább ügyesebbnek, gyorsabbnak, mintsem egy izomkolosszusnak.*