Az első sikoly hallatára kicsit ledermedek a küszöb fölött. A másik sikoly már arra késztet, hogy a többiekkel elinduljak a hang irányába. A holdkunyhónál sietve áttörök a tömegen. A véres kar látványára elborzadva megállok. Majd eszembe jut, hogy a férfiak nem jöhetnek be, és valószínűleg én vagyok a faluban az egyetlen női harcos. Ezért erőt véve magamon, és koncentrálva, hogy ki bírjam a rám bennt váró szörnyűségeket nagyot nyelve, kardomat előhúzva belépek a kunyhóba. Dierol szavaira csak egy apró bólintással reagálok.
-------------------------------- KM: Siffad Helyszín: Őrtorony Időpont: Psz. 3701. Résztvevők: Csendes Matt, Dierol, Ayana -------------------------------- A ház belseje vérben úszik, két összetört pad roncsai jótékonyan takarják a holttestet. A testtől nem messze a kiszakított külső ajtó hever, a keresztgerenda elhagyatva hever odakinn, egyik vége vértől és hajcsomóktól lepett. Tekintve, hogy az előbb már lépett ki férfi az ajtón, előbb Ayana lép be, majd Matt, Sychín és végül Dierol is. Semmi sem utal rá, hogy a férfi létetek zavarná a helyet vagy bárki mást. A pap kinn marad, a gyülekező tömeget tartja féken.
Balsejtelmeiteket félretéve félredobjátok a fadarabokat, miközben kintről többen is bepislognak, de nem mernek beljebb jönni. A test – Morger anyó teste – a hátán hever, a szeme élettelenül mered a semmibe. A fejét valamivel beszakították, a hátsó része egyetlen kásás csomó, de a torkán és jobb, furcsa szögben álló karján több, párhuzamos vágást pillantotok meg. Mikor véletlenül megmozdítjátok a testet, egy féltenyérnyi tárgy csúszik ki a bal kezéből: macskát ábrázoló ezüstamulett, mely bőrszíjjal csatlakozik egy bőrből készült, fonalakkal díszített csuklóvédőhöz. Az elöljáró a kutatásotok közepén lép be a szobába, de hamar ki is hátrál és kinn vár meg benneteket. Holtsápadt arccal kezd faggatózni az eseményekről. /Matt és Dierol/ A test vizsgálata közben Ayana természetes mozdulattal csúsztatja le az asszony csuklójáról az ékszert és elteszi /Ayana/ Mikor megérinted a testet, különös fáradtságot érzel, egy pillanatra egy fekete hajú nőt látsz, aki felé hívogatóan intesz: Nos, miben segíthetek, gyermekem?
Sychín aprólékosan átnézi a helyszínt, távolságokat és nyomokat mérlegel. A végén közli: A nőt egy ember ölte meg, elsőnek közelről sújtott le és megsebezte. A nő valahogy eltántorította, ekkor lekapta a keresztrudat és azzal ütötte, többször. A sebek miatt a nő nem tudott sikoltani, az egész nagyon gyorsan történt. A fegyver valószínűleg acélkarom értetlen tekinteteket látva magyarázza: az ujjak végéből kimeredő rövid pengék.
Mikor látom, hogy a szabályokat a helyzet megtörte, besorjázok a többiek mögött a házba. Amikor felismerem Morger anyót, egy pillanatra haragosan szikrázik fel a tekintetem, majd csendben ácsorogva várom, hogy Sychín végezzen a nyomolvasással. Közben átgondolom a helyzetet, s alig várom, hogy végre én is körbenézhessek. Ahogy az elöljáró belép, hideg, rosszindulatú pillantást vetek rá, bár feltehetőleg nem szolgált rá, de ez jelen hangulatomban nem zavar. De ha már bejött, egy kérdést intézek felé(erv): -Morger anyó itt lakott, vagy van másik kunyhója is?
Az elöljáró távozását elégedetten veszem tudomásul. Sychín értékelését meghallgatva egy fejhajtással megköszönöm az információkat, és meg is kérdezem tőle (erv majd aszisz): -Köszönöm a kimerítő választ. Mivel az acélkarom nekem nem tűnik túl férfias fegyvernek, és a házba eleddig férfi nem léphetett be a szokásjog alapján – vagyis emiatt feltűnést keltett volna, ha valaki látja – elképzelhető, hogy a tettes egy nő lett volna? Vagy a keresztgerenda túl nehéz lenne egy nőnek? Mikor látom, hogy Ayana elteszi az amulettet, nem szólok semmit. A magam részéről odalépek a holttesthez, és nehéz sóhajjal leguggolva suttogom toroni nyelven: -Bocsáss meg, anyó! Majd beletúrok a hátsó fejsebbe - törött koponyadarabot próbálok meg kiemelni, amit egy itteni szövetdarabba csomagolva elrakok. Ezek után nem törődve a többiek esetleges ellenérzéseivel, átvizsgálom az anyó testét, hátha találok valamilyen tetoválást, jelet rajta. Ha valaki megkérdi, hogy mit csinálok, elmagyarázom, hogy mit keresek. Majd a kunyhó számomra érdekesebb kincseit keresem - a gyógynövényeket. Amennyiben megtalálom őket, akkor a hatalom italához, és az illatos szappanhoz valót, valamint a láz elleni füvekből gondosan elteszek magamnak, és helyette egy aranyat lerakok a polcra. Utána már sokkal nyugodtabban bármiféle irományt keresek.
< Fontos ember volt az anyó? Ahh, füvesasszony? Hmmmm. Fogynak fontosabb emberek. Szisztematikusan ölik őket. >
Nem nagyon lépek be a házba, csak a bejáratból mérem fel a helyszínt. Egy kicsit koncentrálok mágiára hátha van valami mozgás a manahálón, vagy valamilyen gócpont a házban.
< Az elöljáró, hol van a kyr? Na nem ártana összegezni az információkat, mert már sok van és még mindig sötétben tapogatózunk. >
-------------------------------- KM: Siffad Helyszín: Őrtorony Időpont: Psz. 3701. Résztvevők: Csendes Matt, Dierol, Ayana -------------------------------- /Dierol/ Kérdésedre az elöljáró holtsápadt arccal, elkínzott hangon válaszol. A tekintetét nem tudja levenni a testről, úgyhogy a válasz inkább a falnak szól, mit neked. - Má .. másik .. hát persze, kinn .. a Holdtisztáson .. de télen itt lakott .. bocsássatok meg. azzal kirohan. A toroni elgondolkodva mered a sebekre: - ha nő, akkor fejlett izomzattal rendelkezik. A sebeket erővel és nem technikával ejtették, én a gyilkos helyében - félmosollyal eszmél rá, hol is van és nem fejezi be. A többiekkel nem törődve sikerül kiemelned egy nagyobb szilánkot a sebből - a meleg vért nemtörődöm, megszokott mozdulattal dörzsölöd le a kezedről. A test tisztának tűnik, az asziszoknál megszokott csaskák némelyikét ismered fel, melyet valamilyen növény tintájával írtak a mellek alá. A bal válon billoggal égetett seb, három csillag kör alakban, nagyjából érmenagyságú. Nincs szerencséd, csak minimális gyógyfüvet tartottak itt, azokat is összetaposták és vérezték. Talán némi görcsöldőfű, ami használható. Iromány semmi
/Matt/ A környékre koncentrálsz: a hely aurája eltorzult, a gyilkosság szétzilálta a hely erővonalait - melyek egyébként is erősebbek a vártnál ... de néhány auralenyomat még felismerhető... Igen, ott a füvesasszony gyorsan múló lenyomata ... és a gyilkosé is. Atlam moccan tudatod szélén, nem tetszik neki a hely. És van itt valami furcsa, csak két lenyomat van, de a gyilkosé .. nem is tudod milyen. Sosem láttál még ilyet, de olyan, mint mikor belenézel a tóba és a hullámok játszanak a tükörképeddel. Visszatérsz és furcsálkodva figyeled a magitor ténykedését. Hiába, van amiben jobb - TE például sosem turkálnál egy ember fejében, az biztos. Mármint kézzel. Kérdésedre kintről érkezik a válasz. - Itt vagyok kinn, idegen.
//Ayana, Sychín, Altemor NJK. Utánna kell néznem a halálnemeknek //
-Mo...-szólalok meg, viszont a látvány belémfojtja a szót. Így elsőre eléggé megilletődök, ezért elfordítom tekintetemet. Mikor később odanézek, és a holttest véletlenül megmoccan, elteszem a kardom és a kicsúszó medálért nyúlok. Ekkor érintem meg véletlenül a holttestet, mire meglátom a fekete hajú nőt. Intek neki. -Segíts megoldani a jelenlegi problémákat. Legyen minden ismét jó.-motyogom halkan válaszul a nőnek. Közben lecsúsztatom a medált az anyó csuklójáról, és elteszem a ruhám egy zugába, ahonnan biztosan tudom, hogy nem esik ki. A medál megszerzése után még a fáradtságtól kissé meggyötörve felállok és undorkodva nézem amit Dierol művel a testtel,de nem szólok. <Ez meg mit művel? Mit mormol? Valami varázslat? Eddig azt hittem bízhatok benne. Talán mégiscsak óvatosabbnak kéne lennem.> Az időközben belépő elöljáróra csak addig nézek közönyösen, míg válaszol Dierolnak.
Ahogy látom az elöljáró rosszullétét egy pillanatra elfog az együttérzés, de gyorsan el is nyomom. Végighallgatom az ő és Sychín válaszát, majd miközben a csontdarabot szedem ki, egy futó pillantást vetek a többiekre. Ayana arckifejezését látva felötlik bennem, hogy talán nem ártana majd magyarázatot is adnom. Ahogy megtalálom a vállon a billogot, megkérdezem a többiektől (erv majd aszisz nyelven): -Nem ismerős nektek valahonnan ez a mintázat? Nem tűnik kellemes emléknek. Azután, ahogy rájövök, hogy itt nem találom meg a füveket, a többiekre nézek, és amennyire lehet, halkan beszélek és magyarázok - hisz ki tudja hányan hallgatóznak odakint? (erv majd aszisz nyelven): -A csontok emlékeznek, akárcsak az emberek vagy a fontos tárgyak. Az anyót okkal ölték meg - tudott valamit. Én pedig megismerhetem az élettörténetét, anélkül, hogy az ő vagy az én lelkemet megnyomorítanám. De ehhez szükségem van egy csontjára, és gyógyfüvekre - amit itt nem találtam meg. Feltehetőleg a Holdtisztáson lévő kunyhóban tárolhatja a számomra fontos füveket. Hogy miért kellenek nekem annyira azok a füvek? Mivel nélkülük nincs hatalmam. S emiatt odáig szükségem van kíséretre, mert nem szeretnék az anyó sorsára jutni.
Majd a görcsoldó füvet gondosan visszateszem a helyére, s csak egy adagnyit teszek el. Nekem nem igazán kell, de ki tudja, mit hoz a jövő? Ha a többiek is végeztek, elindulok kifele a házból.
// Gondolatban kérdeztem hogy hol a kyr, nem mondtam ki remélem nem olvasta a gondolataimat //
(Matt)
Bólintok Dierol szavaira.
- Valószínű nem az én kísértemre számítasz, de én veled tartok ha az megnyugvást jelent.
Kilépek az ajtón elmerengve a látott auranyomokon, s majdnem beleütközöm a kyrbe.
- Ahh, bocsánat. Fáradjon csak be, fogynak a hely fontosabb emberei valaki szisztematikusan öldösi őket. Vigyáznék az ön és az előljáró helyében is, mert szerintem még nem végzett az illető.
Félreállok az ajtóból és várom a többieket és közben elkezdem nézegetni az összegyűlt tömegben a falusiakat. Egy kósza ötlettől vezérelve végigfutok egy aura/mágikus lenyomat észleléssel is a tömegen.
< Nem mintha értenék hozzá, de most láttam a gyilkosét, hátha valakié hasonlít... >
Dierol kérdésére szótlanul rázom a fejem, jelezvén nem ismerős a jegy. A magyarázatnak köszönhetően a különös arckifejezésem kicsit enyhül. -Én szívesen elkísérlek, nem hagyhatom, hogy te is így végezd, mint az anyó. Ezután követem Dierolt miután kilép az ajtón.
/Dierol/ Senkinek sem mond semmit a jel, bármit jelenthet.
/Matt/ Már bánod, hogy nem koncentráltál jobban, mikor az aurákról magyaráztak. Jobb ötleted azonban nincs, próbálkozol. Nem vagy biztos benne, de nem látsz hasonló aurát. Talán nincs is itt.
/Ayana/ a fekete hajú nő pokolian ismerős. De fogalmad sincs, honnan.
/mindenki/ Odakinn a falusiak várakoznak, többnek a kezében fegyvert pillantotok meg. Mikor kisorjáztok az ajtón, a háttérben suttogás indul meg, a kyr és az elöljáró a bejárat mellett vár rátok. - Csak pár napja vannak itt, de már két halott - Mi történhetett Morger anyóval? Hol van Ladeen? - Élőhalottak? Fogadjunk, hogy Ők tették. - Az a nő meg a társa. Ők beszéltek utoljára vele! Az elöljáró nem foglalkozik a suttogással, a bentiek felől érdeklődik. Röviden összefoglaljátok a benn történteket – nincs sok mindent. Láthatóan kezd kicsúszni a lába alól a talaj, az éghez fohászkodik: - Az istenekre, hát miféle csapás sújtja a falunkat? Mit ártottunk neked, Uram, hogy így büntetsz minket?? A kyr nyugtatólag teszi a vállára a kezét, és hozzátok szól: - Bocsássátok meg neki, mindkettő a barátja volt. Ami a történteket illeti, abban szerintem egyetért a falu, hogy a történtek bosszúért kiáltanak. Már eddig is bírtátok a vendégbarátságunkat, most megtetézzük ezt. Egy zacskó aranyport fizetünk nektek, ha előkerítitek és végeztek Morger anyó gyilkosával. És természetesen az egész télre a vendégeink lesztek, mindennel ellátunk benneteket, ami a rendelkezésünkre áll. Elfogadjátok ezt?
A felajánlott védelemre válaszolok – és gondosan ügyelek rá, hogy most érezzék a szavak mögötti hálámat (erv majd aszisz): -Köszönöm... Lassan az a gyanúm, hogy jobban járunk mi is, ha nem megy egyikünk sem egyedül sehová, még az árnyékszékre sem. Mert ahogy egyre jobban belekeveredünk, egyre nagyobb veszélyben vagyunk.
Ahogy kilépek felmérem a falusiak hangulatát, és nem tetszik az, amit látok. Bosszút, felelőst akarnak, de mindegy, hogy bűnös vagy ártatlan... bűnbak kell, s a kívülállók erre ideálisak. Tudom, ha most gyengének mutatkozunk, felbátorodnak. Ezért kihúzom magam, s a társaim elé állva felöltöm az általam oly nem kedvelt toroni nemesek magabiztosságát, fensőbbségét. A pusmogóknak egy-egy hideg, szúrós pillantással a szemébe nézve próbálom meg befogni a száját. <Még csak két halott? És a gyerek? Senkinek nem hiányzik?!> Megvárom, míg Matt összefoglalja dolgokat. Aztán ahogy a kyr ajánlatát hallgatom, egy gyors pillantást vetek Ayanára. <Eleddig az történik, amit jósoltam. Ha nem akarunk a farkasokkal és zombikkal harcolni a fekhelyért – el kell fogadnunk. S amint elfogadtuk máris mi leszünk a gyilkos legkomolyabb fenyegetése – és emiatt célpontja is. Ennyit a nyugodt téli pihenésről. Az a zacskó aranypor nem vonz – itt nem az a díj, hanem hogy túléljük ezt.> Az ajánlatra én mindössze biccentek – jelezvén, hogy elfogadom. Majd megkérdezem (erv majd aszisz): -A Holdtisztásra oda tudna valaki kalauzolni? Vagy el tudja valaki magyarázni, hogy merre találjuk?
A kyr szavaira elkomorodom. < Baj van, most ezt muszáj elfogadni? Fene akar orvgyilkost kajtatni itt ahol a varjú sem jár már... >
- Nem szeretnék olyat vállalni, amit nem biztos hogy tartani tudok. Nem értek sem a fegyverekhez sem a gyilkoláshoz. Ami tőlem telik azt megteszem a felkínált jutalom nélkül is.
Kissé tanácstalanul nézem az elöljárót, a kyrt meg a társaimat.
- Az árnyékszékre...? Kinek a kíséretét kívánod oda?-kérdezem nevtve. A kyr szavaira: -A téli vendéglátás remek lenne. Köszönjük szépen, de amúgy is kötelességünknek éreznénk, hogy segítsünk öneknek, és hogy bosszút álljunk Morger anyóért, mint ahogy mondta társunk is.-nézek biztatólag a többiekre, hogy helyeseljenek ők is.
A kyr érzi a szavaitok mögött a bizonytalanságot, a szemén látjátok, hogy legszívesebben visszavonná vagy megmásítaná a kérést, de a helyzet már kialakult. A falusiak fellelkesülnek a lehetőségtől, hogy megoldódjon a problémájuk – és főként, hogy nem nekik kell kockáztatni. Azon kialakul egy kisebb vita, hogy ki kísérjen el benneteket, de előlép egy siheder korú kölyök – szalmaszőke haj, vörösre sírt szemek, fakult, sötét köpenye alatt elszántan markol egy tőrt – és vállalja a feladatot.(Az én feladatom, sokkal inkább, mit bármelyikteknek!). Gyorsan kerítenek ellátmányt is, kisebb hátizsákba pakolják a legszükségesebbeket (2 napi élelem, tömlő víz, kisebb kulacs pálinka), közben nektek is van időtök összekészülni. //írjátok le, mit visztek magatokkal// A falusiak sorfalában hagyjátok el a falut és az erdő felé veszitek az irányt. Visszanézve látjátok, hogy néhányan elkezdik kitakarítani a kunyhót, két férfi pedig a szétvert ajtót javítgatja. A hideg kikezdi az arcotokat, a levegő a torkotokba mar, mikor beszédre nyitjátok a szátok. Nem mentek messzire, egy kisebb ösvényt követtek. Alig negyedóra séta után egy fabálvány állja utatokat – állati pofájából agyarakkal vigyorog rátok, miközben emberi kezei között egy korongot tart, vélhetően a holdat. Elértétek a Holdtisztást. //mágiát nem sugároz. A fiút Javir-nak hívják, a néhai pap tanítványa volt. Mesterével tervezték, hogy jövőre egy karavánnal elmegy a legközelebbi Darton templomba, hogy folytathassa tanulmányait. Nem pap és felszentelve sincs, pár ima az összes tudománya.// A tisztáson kiirtották az aljnövényzetet, most gyér, átázott avar borítja. A közepén egy gerendakunyhó áll, az ajtaja félig nyitva, bentről semmi sem hallatszik. Közelebb érve az ajtó melett szétszórt tégelyekre és szárított növénykötegekre valamint enyhe olajszagra lesztek figyelmesek. A fejvadász előresiet, a környéket fürkészi. Némán int – a tiétek a kunyhó, ő maga a hátoldalát veszi szemügyre.
< Még mindig fiaim arcát látom, hogy búcsúzás nehéz volt, de mennem kell. Ez a tudat fűtőt a hidegben és nemsokára ismét látom őket. Addig Domvik urunkra bízom fiaimat, hogy vigyáz rájuk. >
Amikor az omlást elállta az utamat, térképet elkezdtem nézni hát ha van valami falu ahol élelmet meg egy éjszakát pihenhetek utána folytassam az utamat. Őrtorony nem halottam róla soha sem, de nem sok választásom van.
Lovammal elindultunk a térképen jelölt őrtorony irányába.