//Khers Dierol//
"-Dierol... Remegsz? Miért? Félsz?"
<Már nem - inkább ideges vagyok>
-Nem, a feszültség jobb szó reá...
Lassan kezdem visszanyerni a hidegvéremet.
"Határozottan átölelem Dierolt, majd kedvesen de továbbra is határozottan kicsit eltolva a szemébe nézek."
<Szép szemei vannak Hogyhogy ez eddig nem tűnt fel?>
"-Nem kell félned. Én megvédelek."
erre elmosolyodom, végigsimítok az arcán, majd csendben annyit mondok:
-Köszönöm Ayana.
<Őszintén gondolta >
Ahogy feláll mellőlem, és előrántja a kardot, kissé csodálkozok rajta, de ezzel sikeresen elvonja a figyelmemet az eddigi problémámról.
<Milyen szenvedélyes >
Felállok, s közben talán utazásunk során először nézek végig rajta nyíltan, mint nőn. Lábától felfele indulva lassan végigsiklik a tekintetem a csípőjén, egy pillantást vetek a kezében tartott kardra, majd átvándorol a tekintetem a kebleire, s ott egy pillanatra megpihenve a nyak kecses ívét követve mélyen szemébe nézek.
-És most, ifjú hölgy, hogyan tovább? kérdezem vidám szikrákkal a szememben.