- Mi történt az oroszlán agancsával, és a bika szárnyával? - kérdezek vissza. - Volna egy ötletem a "házikóval" kapcsolatban - közben leülök a földre, felveszek egy marék port az útról, amivel bedörzsölöm a kezemben lévő botot, eltávolítva róla a még nedves vért és szervmaradványokat. A művelet befejeztével kioldom fejemen a kötést, és gyakorlott mozdulattal megfordítom, hogy a rajta lévő ábra a belső oldalára kerüljön. Eztán az immáron poros, kopott botba kapaszkodva feltápászkodom, de mintha kicseréltek volna: hátam görnyedt, vállam ferde. Nem telhetett többe, mint fél perc, mégis egy új ember lettem: egy gyors kézmozdulat a hajamnál meg a szakállamnál, és kész a tökéletes koldus. - Ha bemegyünk abba a "házikó féleségbe", ahogy jó uram nevezte az imént, és van bent valaki, akkor egy szakadt, útszéli kódistól talán kevésbé fog tartani, mint két felfegyverzett katonafélétől.
Az az egy baj a semmittevéssel, hogy sose tudod, mikor végeztél. "A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem."
KM: Yvett de Crei Helyszín: Djanahan városa - a csendben Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke Résztvevők: Yamato (Martos); Armon (Jomadar) _____________________________________________________________
*Armon elég furcsa, sosem létező dolgokkal kapcsolatos visszakérdezést kap Yamatotól, nem nehéz kapizsgálni, hogy Yamatonak sosem volt szeme világa. Horri beleegyezését adja természetesen a háttértámogatásba, hisz tapasztalta újdonsült ismerőse kiváló lövésztehetségét, amivel megmentette az életét. Yamato koldussá válását azért kicsit hitetlenkedve nézi - Armon látja arcán, hogy ő bizony kételkedik abban, hogy Yamato vak, csak ezt nem teszi szóvá.* - Menjünk, te pedig vigyázz magadra barátom idekint! Jöjjön Yamato támogatom a házikóig, s odabent is... *Armon remek helyet talál arra, hogy szemmel tartsa szinte az egész temetőt, a ház környékét, de még ha megfordul a város felőli oldalt is jó nagy területben fürkészni tudja. Elhelyezkedik, míg két társa lassan a házhoz ér az egyenletes, szépen karban tartott temető talaján. Nincs mozgás azon kívül, hogy a katonák házról házra járnak a város szélén - a temető csendes. Yamato Horri segítségével minden gond nélkül el tud jutni a feltételezhetően kápolnáig. Egy szem ablaka sötét, s ahogy a temető körülötte a ház is csendes belülről.* - Úgy 10 lábnyira vagyunk. Ha jól látom az ajtó résnyire nyitva van. A rossz előérzetem harangja pedig nagyon kong. - *Mondja Horri Yamatonak még a házba lépés előtt. Yamato különleges érzékei, mely élete során alakult ki benne, hasonló rossz előérzést üveltenek bensőjében, mint amiről jelenlegi társa szólt - koldusunk biztos abban, hogy beletrafáltak valaminek a közepébe... Mindeközben Armon is feszülten figyeli a csendes környéket. Ahogy társai közelebb érnek a házhoz rajta is eluralkodik egyfajta szorongató, vészt jósló érzés. Mintha belül a zsigereiben érezné, hogy történni fog valami... valami rossz.*
KM: Yvett de Crei Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed - egy sikátor Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap dél környéke Résztvevők: Raddaq (Raddaq) _____________________________________________________________
*A suhanc már majdnem ellépett melletted, amikor az utolsó mondatodat kiejtetted szádon. Megtorpan, pár szegmensig áll és néz maga elé, majd lassan feléd fordul. Végigmér alaposan kíváncsian, érdeklődve.* - Kevesen keresik az öreget manapság... Jöjjön utánam, de ne számítson luxus ellátásra, manapság rosszul megy a bolt... *Elindul egy közepes tempóban, ami neked már-már súrolja a gyors haladást, de egyenlőre tudod tartani vele a tempót. A kölyök végigvezet a forgalmas utcán, egy kisebb kanyargós bekötőút után átvágtok egy zsebkendőnyi téren, majd egy szűk sikátor következik mindösszesen úgy 20 láb hosszúságban - átlehet rajta látni. Az utca ahová érkeztetek eddig még nem látott szegénységet tükröz, itt már valószínű Erion legszegényebb polgárainak negyede kezdődik. Az utcákon kóbor kutyák, koszos, bozontos utcagyerekek rohangálnak, egy-két felnőttet látsz csupán a házak előtt üldögélni. Célirányosan mentek egy kétszintes házhoz, melynek ablakai be vannak deszkázva, ajtaja helyén viszont csak egy nagy űr tátong. A suhanc megáll a bejáratnál és befele int neked - láthatólag ő nem akar bemenni veled.* - Az emeleten, jobbra az utolsó szobában...
KM: Yvett de Crei Helyszín: Damak - a Lugasban Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap kora délután Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro) _____________________________________________________________
- Igen, végül is igen. *A kopár táj lehangoló, s bizony a melegben, a homokos talajon nehezebb lovagolni mint ahogy elképzelted. Pimpin azért észrevenni, hogy neki ez megszokott terep - a süppedős homok rejtett terepcsapdáit jól veszi. Menet közben azért vannak akik megnéznek maguknak, bár kíváncsiságuk nem elég erős ebben a helyzetben, hogy bármiről is faggatni kezdjenek. Úgy két órát galoppoztok a kietlen vidéken, amikor a horizonton feltűnik valami furcsa feketeség... olyan mintha felhő lenne a távolban, fekete felhő. Megáll a csapat, döbbent csend telepedik rátok egy pillanatra, majd a vezetőtök tovább indulásra sarkall mindenkit. Az emberek feszültek az előttük álló ismeretlen miatt, s ez az érzés rád is átragad picit. Találgat mindenki, hogy vajon mi lehet előttetek az a feketeség - vadabbnál vadabb ötletek kerülnek napvilágra. Néha nem is gondolná az ember, hogy egy férfi milyen kitalációkat képes kreálni egyetlen látott dolog alapján. Ezek után már sejted, hogy a pletykák a városban mennyire valóságalapúak lehetnek...* - Nem tudom mi a ragya lehet, de nem tetszik. Voltam katona háborúban is, de ilyet még nem láttam. Hiába közelítünk se nem nagyobb, se nem kisebb... Akármi, vagy akárkik vannak is ott a városba nem fognak bemenni csak a holttestemen keresztül... - *Ángus eléggé elszánt ilyen téren, az látszik rajta, hogy a családja, az otthona, azok az emberek, akikkel nap-napután együtt él fontosak számára és akár a saját élete árán is megvédené őket. Ritka.* - Még mindig jó ötletnek tartod, hogy velünk tartasz?
Szóval nem, csak egy hanyag legyintéssel el is intézte a kölyköt ... Ahogy a sötétség magához ölelte a kránit, megtorpant ... Csuklyáját hátravetette, és a szemét szoktatta a sötétséghez ... Megmozgatva jobbjának alkarját a helyére igazgatta a zsákmányolt pengét és tovább indult ... Lépett egyet, de már az első lépcsőfoknál megtántorodott ... A bal térdébe hasító fájdalom egy szívdobbanás alatt a földhöz kötötte ... ~ Egy ... Kettő ... Három ... Nyögve számolta, és fogait összeszorítva, a korlátba kapaszkodva csak felcincálta magát ... Jobbra fordulva az emeleten már erősen sántított, már már csoszogva haladt ... Meg megtámasztva magát a falnál, az utolsó ajtót kereste ...
...
" La mayyitan ya qadrium, yatabaqa sarmadi … Fa itha yaji ash - shuthath, al - mautu qad yanatahi … "
" Meghalni nem halhat meg az, mi örökkön áll … Számlálhatatlan korok során, enyészik a Halál … "
* Milyen szép kis temető. A helyieknek gondjuk volt a halottaikra. Remélem nem sikerül gonosz praktikáikat véghezvinni ezeknek a... nem is tudom, kiknek. Randa banyák, de nem kétséges, hogy nem saját szórakozásukra csinálják a játékaikat, nyilván valami cél vezérli őket, talán csak gyalogok maguk is egy óriási sakktáblán. Jó lenne megérni, hogy kiderítsük, mi ez az egész. Utálom ezt az érzést, tudom, hogy történni fog valami, de bárcsak kezdődne már. A vésznek még a tüze is jobb, mint az előszele. Már megint a szokásos kérdés mardos: gyáva vagyok, amiért meglapulok, míg ők belépnek az ördög előszobájába? Ez csak a stratégia része, és mindenkinek így a legjobb, vagy ezzel csak áltatom magam, miközben rongyos életemet féltem? Sajnos nincs hatalmam több illúziótrükköt bevetni, már csak a gyenge fizikai valómra hagyatkozhatok. Bármi is vár ránk, kezdődjön már... *
Íját kézben tartva, figyel és fülel minden irányba, de főként a ház felé.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
Óvatosabban közelebb osonunk a célunkhoz, de mivel Horri fegyverzete véleményem szerint meglehetősen zajos, megkérem, hogy úgy 10-12 lábnyira kísérjen csak a kápolnáig - ha őt is észreveszik ahogy engem kísérget, az egész terv dugába dől, hisz egyértelmű lenne, hogy nem egy magányos koldus vagyok. - Úgy tűnik, meglehetősen hangosan kong, mert még bennem is visszhangot ver - suttogom vissza. - Ha kiáltok, jöjjenek utánam, addig javaslom maradjanak csendben, hogy felfigyelhessenek minden gyanús hangra. A kápolna bejárata egyenesen előttünk van, ugye? Igenlő válasz esetében elindulok előre, de legjobb tudásom szerint úgy, hogy ne egyenesen az ajtó irányába menjek. <Remélem az, hogy nem elsőre találok be az ajtón, segíthet a látszat fenntartásában.> Nemleges feleletnél megkérem, hogy fordítson irányba, és ezután szintén a fenti taktikával közelítem meg a helyet.
Az az egy baj a semmittevéssel, hogy sose tudod, mikor végeztél. "A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem."
KM: Yvett de Crei Helyszín: Djanahan városa - a csendben Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke Résztvevők: Yamato (Martos); Armon (Jomadar) _____________________________________________________________
- Nem hangosabb mint a maga botjának kopácsolása, de ha annyira akar, tőlem mehet egyedül, legalább nem engem fog kupán csapni. - *kicsit sértett önérzet bújkál Horri hangjából, ahogy hagyja Yamatot tovább menni.* - Igen, maga előtt van a kápolna bejárata... ... *Armon látja, amit egy darabig a két férfi egymás társaságában indul a házhoz, de pár lábnyira tőle Horri megáll és Yamato egyedül megy tovább. Azt is látja, hogy Horri feléje fordul és párszor elhúzza arca előtt kezét ide-oda ingatva - sugallva ezzel a hangtalan cselekedettel, hogy szerinte Yamato nem komplett, majd egy vállvonás következik, majd némi tétova szegmens után a kápolna felé fordul ismét, ahol Yamato már eléri az épületet. Ott viszont nincs ajtó, hiába a tapogatózás, ajtó nincs, csak ablak... Lehet nincs is itt ajtó és Horri rossz helyre küldte Yamatot?...* - Balra még .... - *jön hátulról a súgás Horri felől halkan, tényleg csak mintha a szellő hozta volna a csendes hangokat. Ezzel az útmutatással már Yamato megtalálja az ajtót a kápolnán. Kis kutaszgálás a kilincs után és be is tud lépni a hűs helységbe. A kinti levegőhöz képest hideg van itt, de ugyan olyan néma mint a kinti környék. Még csak légy sem zümmög, egyértelmű, hogy senki sincs bent.*
KM: Yvett de Crei Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed - egy sikátor Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap dél környéke Résztvevők: Raddaq (Raddaq) _____________________________________________________________
*Bent sem szebb a látvány mint kint - omladozó vakolatok, hiányzó ajtó, s bizony az első pár lépcsőfoknál még a korlát is hiányos - látszódik rajta, hogy nem csak úgy kikorhadt a helyéről, hanem vandál módon szétverték. A kezedbe simuló kékesfeketén csillanó fegyver egy sequor, felismered, de különleges a maga nemében - talán fele a megszokott méretnek, markolatába az ujjak helye is bele van mélyesztve (a te tenyeredtől nagyobb méretre), így biztos vagy benne, hogy egyedi fegyvere volt használójának. A folyosó félhomályában látod, amint a jobb oldalon az egyedüli ajtó résnyire van nyitva, s mögüle enyhe fénykéve szűrődik ki. Beszélgetést, mozgást nem hallassz az ajtó túloldaláról.* Kínkeservesen felciheled önmagad az emeletre
- Ha magának bujkálnia kéne, ne adj' isten esetleg azt is tudná, hogy keresik, melyik hang keltene több gyanút magában: a fegyvercsörgés, vagy egy bot kopogása? Miután az ajtón betaláltam, az ajtótól függően //abba az irányba indulok, amerre nem kell megkerülnöm az ajtó lapját// körbeindulok a helyiségben a fal mentén, hogy felmérjem a méreteit, közben minden idegszálammal a környezetem vizsgálom. <Milyen jól esik ez a kis hűvös. Sőt, talán még hasznomra is válhat, hisz egy élő személyt keresek>
Az az egy baj a semmittevéssel, hogy sose tudod, mikor végeztél. "A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem."
~ Akárcsak odahaza ... Hirtelen elmosolyodott ... ~ Pár lépés még, gyerünk ... A fájdalom lehervasztotta még a látszatot is arcáról ... Mélyet sóhajtott és hátát a falnak vetette ... S ahogy a pengét az ajtó felé emelte, elmélázott ... ~ Koszos koldusoknak ilyenre nem telik, s rajtam kívül csak egy valaki tudta hová tartok ... Az az átkozott banya ... Vajon hányan vagytok még ... Visszájára fordítva a sequort, annak markolatával tolta meg az ajtót ... Lehunyt szemmel várva azt az apró kis zajt ... Hogy mikor felcsikordul az ajtó, azonnal kopogtathasson az ajtófélfán, még mielőtt orvgyilkosnak vélné a házigazda ...
...
" La mayyitan ya qadrium, yatabaqa sarmadi … Fa itha yaji ash - shuthath, al - mautu qad yanatahi … "
" Meghalni nem halhat meg az, mi örökkön áll … Számlálhatatlan korok során, enyészik a Halál … "
* Szép kis alakok vagyunk mondhatom. Egy vak embert küldünk be valami ördögi helyre, ahová magunk nem kívánkozunk. Bár maga ajánlotta, azért talán mégis elvtelen dolog volt. *
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
*Az unalmas, már-már lehangoló lovaglást, egy a távolban feltünő feketeség rázza fel. Mintha felhő lenne, de mégsem az. És ez a balsejtelmes valami rányomja a bélyegét a társaság amúgy sem rózsás hangulatára. Én is feszülten figyelem, talán sikerül kinéznem belőle valamit. De Ángus kirohanása majd kérdése vissza zökkent.*
(Közös) - Egy szóval sem mondtam, hogy annak tartom...
*Válaszolom az öregnek egy halvány mosoly kíséretében, majd magam elé révedek.*
< Ha már így nem tudom kivenni, hogy mi a fene lehet az, akkor majd másképp próbálom... >
// Érzékélesítés: (Látásélesítés) Pszi pont - 2 Med. ideje - 2 kör Időtar. - 1 kör //
*És némi koncentráció után ismét a feketeségre szegezem a tekintetem.*
"Ha csakugyan vannak istenek, ha minden cselekedetünknek valamiféle célja van, mond meg nekem: melyikük és mi végre teremtette a nőt...?"
A nő mintegy véletlenszerűen a bárdhoz dörgölőzött, és a fülébe súgta: "-Ha lepihennél , álmodj rólam! Neked szabad."
KM: Yvett de Crei Helyszín: Djanahan városa - a csendben Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke Résztvevők: Yamato (Martos); Armon (Jomadar) _____________________________________________________________
*A katonák a környék házaival még nem végeztek, azt biztos, hogy alapos kutatásnak vetnek alá minden házat. Horri int Armonnak, hogy menjen oda hozzá, miután Yamato eltűnt az ajtó nyílásában és pár perc után sem bukkant elő. Ha az intésre Armon nem oda Horrihoz, hát a fiatal férfi indul vissza hozzá.* - Bár nem csípem a fazont, de menjünk utána. Akár mi is fogad odabent bennünket ketten nagyobb eséllyel nézünk ott szembe vele. Bár lehet 1-2 katonát még nem ártana hívni magunkkal. Nem is értem, hogy miért a házakkal kezdték a kutatást... - *néz el egy pillanatra a város irányába Horri, majd komoran a kápolnára függeszti tekintetét - várja Yamato felbukkanását.*
*Yamato jobbra tud elindulni a helyiségben a fal mellett. Két láb után megvan egy ablak, majd újabb két láb és még egy ablak. A fal sima, nincs rajta repedés, göröngy, biztos, hogy jól karban tartott épületben botorkál. A második ablak után egy szintén alig két lábnyi tapogatózás után egy sarok következik, majd majd 5-6 láb sima fal - se ajtó, se ablak, de még csak valamilyen díszítő tárgy sincs a falon, csak a csupasz fal, mely ugyan olyan sima és egyenletes mint a másik oldal. Egy újabb sarok után talán 2 lábnyit tehetett meg, amikor egy ajtóréshez érkezett - kintről (vagy bentről?) hidegebb levegő áramlik be mint ami itt fogadta az ifjú harcművészt. Állott dohos levegő, valamint egy édes-fűszeres illat csapja meg Yamato orrát, ahogy mélyet szippant a beáramló hideg levegőből.*
KM: Yvett de Crei Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed - egy sikátor Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap dél környéke Résztvevők: Raddaq (Raddaq) _____________________________________________________________
*Érdekes mód az ajtó nem nyikordul meg míg nyitódik - egyáltalán nem ad hangot. Így egy kicsit késve a meglepettségtől, de mégis kopogsz a félfán - de mindhiába. A szoba üres, legalább is jele nincs annak, hogy odabent bárki is tartózkodna. Egy rozoga ágyat látsz bal kézre, mellette egy kopott, már többször foltozott ládát. Szemben egy kisebb ablak foglalja el a szemközti fal majdnem fele részét, melyen a délkörnyéki nap bevilágít - innen eredhetett az ajtón túlról érkező fénykéve a folyosóra. Jobb kézre egy egyszemélyes kis asztal, előtte egy tákolt hokedlivel - s ha Raddaq beljebb tekint láthatja, hogy az ajtó mögött az asztalka vonalában egy fém tartón egy lavór várja a tisztálkodni vágyót.*
KM: Yvett de Crei Helyszín: Damak - a Lugasban Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap kora délután Résztvevők: Viniel Vinidius (Huor Aikanaro) _____________________________________________________________
*Némi titkos tudás bevetése után újra megnézed magadnak azt a fekete felhőszerűséget. Okosabb nem lettél sokkal ettől, de van némi alapod, hogy reálisan találgatni tudd a furcsa jelenség mibenlétét. Sok fekete, de legalább is sötét színű apró termetű állat repülhet egy rajban - ezt onnan gondolod, hogy nem egyenletes az eloszlásuk: van ahol kevesebben vannak, így kevesebb apró pontot látsz, s van olyan része, ahol tömött a raj - szabad szemmel nézve ez nem tűnik fel, akárcsak az sem, hogy sok kis valami alkotja azt az egy nagy felhőszerűséget. Míg tart a látás élesítés nálad felfedezed, hogy a raj arra mozog amerre ti - nem felétek vagy más irányba szállnak, hanem arra a bizonyos titokzatos birtok felé. Az időd sajnos kevés ahhoz, hogy jobban megfigyeld - koncentrációd véget ér. Ángus kissé aggódó arcát pillantod meg ahogy ránézel - nem kellenek szavak ahhoz, hogy a kimondatlan kérdést meghalld: "Jól vagy?".*
Amikor a szemközti falon megtalálom az ajtót, és megcsapja az orromat a szagok keveréke, szinte biztosra veszem, hogy jó helyen járok. Tőlem telhetően hangosan szippantok egyet-kettőt a levegőből, hogy felhívjam magamra a figyelmet, majd reszketeg, rekedtes és meglehetősen félénk hangon megszólalok: - Öö... Va-van itt valaki? <Csak egy szegény, szerencsétlen világtalan vagyok. Épp most menekülök a városbeli felfordulás elől, és véletlenül ráakadtam erre az épületre. Nincs más vágyam, mint hogy meghúzzam magam, amíg el nem csitulnak a kedélyek. Láthatod, vak vagyok, a légynek se tudnék ártani, még ha akarnék, akkor sem, de nem is akarok. Csak egy biztonságos búvóhelyet keresek.> - összpontosítok a szerepemre, hogy minél élethűbben tudjam adni, minél jobban tudjak vele azonosulni.
Az az egy baj a semmittevéssel, hogy sose tudod, mikor végeztél. "A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem."
KM: Yvett de Crei Helyszín: Djanahan városa - a csendben Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délkörnyéke Résztvevők: Yamato (Martos) _____________________________________________________________
*Hangosan szippantassz a levegőből, hogy felhívd magadra a figyelmet, de sem erre, sem a hangosan feltett reszketeg kérdésedre nem jön válasz. Vársz egy kicsit, de semmi - sem beszéd foszlány nem üti meg a füled, sem léptek zaja nem visszahngzik bentről feléd - csak a hűs levegő áramlik még mindig doh és füstölő illatot hozva magával.*