(Gróf úr)
Egy pillantás a felé futó arcokra és felméri a helyzetet.
<Máris megleptek minket? Az igaz, hogy vérre szomjazunk, de jobb szeretem tudni, kiét kell ontani. Itt a bokrok tövében engem még nem láthattak meg. Dárdákból nem szoktak nagy szekérrel felpakolni, tehát nem kell záporra számítanunk remélhetőleg. Viszont nem tudjuk, hányan lehetnek.>
Közeli fedezéket keres, hogy a fejvesztett menekülés helyett mielőbb szembenézhessenek a támadókkal. Legjobb egy facsoport lenne, ahol egymástól nem túl messze többen elférnek. Ha lát megfelelőt, igyekszik hangtalan megmutatni a felé rohanóknak és maga is elhelyezkedni az egyik mögött.
<Ez a fa épp eléggé visszatartja a lövéseket. Remélem a társaim nem futnak el mellettem túl messzire. Egyedül nem mennék sokra.>
Abban bízva, hogy eddig nem vették észre, a legközelebbi rejtek felé oson és ott olyan pozíciót vesz fel, hogy elbújhasson, mégis lássa az eseményeket.
<Nekem nincs csatabárdom, hogy kettészeljem a kutyákat, de ha itt bontakozik ki a harc, talán meglephetem őket.>