(Yvett de Crei)
- Nagyon köszönöm! - *mondom a kocsisnak, majd felszállok. A város képe magával ragad, de csak a Fellegvárban. Átlépve a kapun azonban szinte orrbavág a szag. Mágia? Suhan át a fejemen a gondolat, majd inkább kicsit elmélázva nézek ki az ablakon, s nézem a városi forgatagot ahol éppen áthaladunk.
Amikor megállunk megköszönöm a kocsisnak a segítségét, hogy lesegít, majd tarisznyámba túrok és egy ezüstöt fogok meg.*
- A maradék fél ezüstért meddig tudna várni? - *nézek kedvesen a kocsisra egy enyhe mosollyal szám szegletében.*