______________________________________ KM: Wolftern Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap dél felé Résztvevők: Fentagor de’ Molay Esemény: A kikötő _____________________________________
Ballagsz a kikötő felé, az eső néha -néha el is áll, még néha egy pár percre a nap is kisüt. Ez jókedvre derít. Mikor kiérsz a kikötőbe első pillantásra egy nagyon megtépázott hajót pillantasz meg. Az első árbócon a vitorla úgy lóg, csak a szél lóbálja, mint egy győzedelmi zászlót. A második árbóc pedig egy kicsit, mintha elakarna dőlni. Eszedbe jut egy régi dolog. Hogy ez az egész hasonlít egy kísértet hajóra, amit még atanítód mesélt, kisebb korodban. Megállsz és tovább nézelődsz. Észre veszel nem messze tőled, egy pár gyereket, akik egy jól öltözött férfitól csenik el az erszényét. Arrább egy másik hajó indul a kikötőből, a matrózok dobálják a köteleket a partra. A part mellet lévő emberek, búcsúztatják a hajót, mintha az soha vissza nem térne. Úgy döntesz beljebb mész. Ahogy haladsz befelé, egyre jobban sűrűsödik a tömeg. Egyre nehezebben tudsz, szabadon nézelődni. Kipillantasz ballra és észre veszel egy kocsmát. A ház ajtaja felett, egy feketére festett patkány dombormű van. Alatta szépen díszített betűvel "Fekete Patkány" kocsma. Ahogy benézel jó kis helynek tűnik, de a helységből árad, az alkhohol bűz. A kikötő zaját, egy mély kürt halkítja lentebb. Tíz városi őr bemegy a kártyázós kocsmádba és egy pár pillanat múlva láncra verve kihoznak egy középkorú férfit. Aki üvölti, hogy nem ő volt. A parancsnok, kihúzza a hosszú kardját és annak markolatával leüti a férfit, aki egyből elhalkul. Az emberek nagy meglepetésedre csendben végig figyelik a történteket, majd folytatják a teendőiket.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Mesemondó 2008.06.23. 18:08-kor.
A kupában levő bort szépen lassan iszogatom, inkább az ízéért, mintsem a szomjam oltásáért. Az étel elkészítésében is segítenék, csak nem igazán értek hozzá, így inkább a többiekre bízom. Biztosan finomabb lesz így... A beszélgetést csak hallgatom, hozzászólni nem akarok.
<<Elaludtam? Nem szoktam napközben aludni. Ez fura... Végülis mindegy, pihentető volt legalább. Elállt az eső és az ebéd is elkészült>> - Nagyszerű- mondom egyrészt a saját gondolataimat összegezve, másrészt Ksiknek- már megyek is enni. Ezzel felállok a székról és odamegyek az asztalhoz. Lehuppanok és nekilátok az ebédnek.
A kikötö zsibongása, élettel teli nyüzsgése szinte mellbe vág. De nem is baj. Legalább kizökkent merengő, magamba forduló lelkiállapotomból. A kis tolvajok akciója halvány mosolyt csal az arcomra, bár igazán stílustalannak tartom a zsebelést. <gyerekek még> A kocsmából elővonszolt emberre nézek, és megdöbbent az a brutalitás ahogy a városőrök intézik az ügyeiket, csakúgy mint a nép egyszerű kiözönye. <a diktatúra a csendben bégető bírkák csalóka mentsvára> Nos eddig nem túl szimpatikus ez a város. <vesztettem kártyán, inzultálnak, gárdedámokat akasztanak az emberre, a városi őrök faragatlan és agresszív tuskók> Megvakarom a fejemet. <Hogy mászol ki ebből a szarból Fentagor? Mindenesetre, ha sikerül még az emlékét is kitörlöm ennek a helynek az emlékezetemből> <Persze, az a helyes felszolgálólány nagyot lendítene e szürke város megítélésén> Teszem egyik lábam a másik elé, és nézelődök. A kocsmára nézve, ahol a problémáim legjavát bespájzoltam *elfintorodom*.
"Nem írom pennával, fekete tentával, de kardom élivel, ellenség vérivel, az én örök hírömet." /Zrínyi/
______________________________________ KM: Wolftern Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14.nap déután Résztvevők: Garon Re'Srion Esemény: Érkezés egy városba _____________________________________
Felállsz a székről, felemeled az eddigi ágyadat, és komótosan odacammogsz az asztalhoz, mint egy öreg medve. Kondall látva téged ugyanígy tesz. Az ebéd finom volt és laktató. Azon töpprengsz, hogy tényleg jól döntöttél, hogy nem segítettél az ebéd elkészítésében. Az ebéd végeztével, pihenésképpen hátradölsz a széken és nézelődsz. Konadall szed még egy tányérral, a pörköltből. Jinie a tányérokkal és az evőeszközökkel foglalatoskodik. Udvarias ember létedre, megköszönöd az ebédet. A lány rádmosolyog, ezt az idilli pillanatod már csak Gwor hangja töri meg, ahogy morgolódik az egyik lóval. -Hogy lehet az, nekem soha nem engeded, hogy bekösselek a kordé elé? Márcsak kíváncsiságból is felállsz, hogy megnézd a barátod, ahogy épp a lóval szenved. Kilépsz a sátor alól és a távolba lévő felhőket kémleled az égen. Látod ha nem siettek megint elfogtok ázzni. Mintha a mai napra már nem lett volna épp elég. Első gondolatod, hogy szólni kellene Ksiknek az indulásról, de hamar eszedbe jut, hogy jól ismeri a természetet, és tudja mikor kell elindulnotok. Vissza nézel, Kondall épp befejezte az ebédet. Megköszöni a nőnek a finom ételt, majd odamegy Gworhoz, hogy segítsen neki. A zenész addigra már a másik lovat a szekér elé kötötte. Időközben Ksik is megjelenik és megkér hogy a sátrat segíts neki összepakolni. Mindenki végzi a dolgát, egy pár pillanat múlva útra készen álltok. Már csak a tábortűzet kell eloltani amit, Kondall gyorsan meg is tesz, és hamar útnak indultok. Késő délutánra jár az idő, mikor elértek egy kőhídhoz. Szemügyre veszed a hidat. Hirtelen ránézésre olyan hétszáz méter hosszúnak látod. És talán még két szekér is elfér rajta, egymás mellett. Gwor leugrik a szekérről, hogy ő is szemügyre vegye a dolgot. Tekinteteddel végignézel a csapaton. A szemed meg akad Ksikken, aki épp a felettetek lévő világot figyeli. Mivel már régóta járod velük Ynevet látod rajta, hogy valamiért aggódik. Először rád néz, majd Kondallra. Néhány pillanat múlva aggódó hangon megszólal. Sietnünk kell, hamarosan besötétedik. Kondall is leugrik a szekérről, márcsak a lány és a vezetőtök vannak a szekéren. Kondall odasétál a szekér másik oldalához, és előveszi a hosszúkardját. Közben a zenész odamegy a hídhoz, majd elsétál a feléig. A híd felénél szembefordul veletek. -Jöhettek. Úgy látom biztonságos Kiabálja és elindul a híd végéhez. Egyszer megjelenik egy izmosabb alkatú férfi, majd a híd végén megáll. Gwor hátranéz és ő is megtorpan. -Áh utazók. Az ismeretlen hangja, gőgös és gúnyos. -Ha át akartok menni, akkor fizetnetek kell. Fejenként 10 arany Szólal meg az ismeretlen, de ezúttal nyomatékosítás képpen, még a rövidkardját is előveszi. Szétnézel. Előtted és mögöttetek is. Ahogy számolod még vagy két tucat fura alak mászik ki, a bokrok és a fák takarásából.
<<Milyen összeszokottan teszi dolgát a csapat...>>
- Tényleg indulhatnánk, mert nemcsak besötétedik, hanem meg is ázhatunk, megint. - Miért ne lenne biztonságos ez a híd? Nekem elég stabilnak tűnik... Hát ezért- jelennek meg az emberek- úgy látszik útonállók vannak errefelé, vagyis inkább hídonállók- nevetek fel a saját szóviccemen.
Ezután a többiekre nézek és próbálom leolvasni róluk mi a véleményük, fizessünk, vagy ne. <<Nem kéne engedni minden jöttmentnek, tanulják csak meg a mocskok milyen is Sogron szolgájával ujjat húzni... Hacsak nem a város bízta meg őket. De ilyen áron nem hiszem.>>
Ha úgy vélem a többiek sem a fizetés mellett vannak, akkor jó hangosan megszólalok: - És miért kéne nekünk fizetnünk? Mert néhány útonálló idejön és pofátlanul magas díjat kér az átkelésért? Azt már nem...- közben elővonom én is a rövidkardomat
______________________________________ KM: Wolftern Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap dél Résztvevők: Fentagor de’ Molay Esemény: Az utcán _____________________________________
A dokkokban lépkedve, megakad a szemed egy hatalmas hajón, ami épp indulni készül. A partról férfiak, nők és gyerekek integetnek a gálya utasainak. A matrózok a partra dobálják a köteleket. Néhány perc múlva az evezőlapátok, elkezdik a hajót hátrafelé mozgatni. Mire a gálya kiér a nyíltabb vízre, beborul az ég is. Még mindig a hajót figyeled, mikor egyszer a városiharang megszólal. Feleszmélsz a csodálkozásból. Az ámulatból feleszmélve, megkordul a gyomrod. Ezért úgy döntesz, hogy visszaballagsz abba a fogadóba, ahol nem rég megszálltál, hogy ebédelj valamit. Már majdnem a fogadónál vagy, mikor bepillantasz egy kissebb utcára, ahol nagyon sok ember van. Úgy gondolod, hogy valamit figyelnek, mert eléggé szanaszét állnak és mindenki egy irányba néz. Kíváncsiságod arra ösztökél, hogy te is megvizsgáld amit ők. Közelítesz egyszercsak az utca másik végéből, városiőrök jelennek meg, élükön egy fehér lovon ülő, magasabb rendűnek látszó tiszttel. Akik szintén a tömeghez közelítenek, odaérve megpróbálják szétoszlatni a tömeget, de a tömeg nem nagyon akar oszolni. Mostmár te is elkezded szedni a lábadat, hogy megnézd mi történik vagy történt. Odaérve borzalmasan elkap a hányinger, ugyanis az utcaközepén jópár halott fekszik, de nem is ez amiért rosszul érzed magad hanem, mert majdnem minden második embernek valamelyik testrésze hiányzik. Jobban szétnézel és észreveszed, hogy a legtöbbjük a városi őrök felszerelését viseli. Mellükön láncing, nadrágjuk bordós-barna színű, sisakjuk lánccsuklya és némelyikük még mindig szorongatja a hosszúkardját. A többi halott az eléggé érdekes. Valamelyiknek belelehet látni a szervezetébe, némelyiknek hiányzik a füle illetve az orra. Akad még egy másik csoport is. Ők tolvajoknak néznek ki. A tiszt rád néz, majd odamegy az egyik városiőrhöz. A városiőr felfigyel, a parancsnok mond neki valamit, nem igazán hallod, hogy mit, de nem is azzal vagy elfoglalva. Inkább a hullákat számolod. Megszámolva, nagyon megdöbbensz a dolgon 15 városiőr, 13 rothadt és 7 tolvajt találsz. Éppen megszámoltad, mikor a városiőrők előveszik a kardjukat és felnézel. A tiszt megköszörüli a torkát és megszólal. -Hölgyeim és uraim. Nem tudom, vagyis nem tudjuk mi történt itt. De abban biztos vagyok, hogy az embereim mindent megtesznek, az ügy kiderítésével kapcsolatban. Most arra kérnék mindenkit, hogy menjenek haza, vagy a dolgukra. És ezt ne említsék senkinek. Aki nem teszi amit, kértem az személyesen a várbörtönben fog velem beszélgetni. A tömeg szépen lassan elkezd oszolni. Úgy látod, hogy az emberek nem nagyon akarnak a tiszttel beszélgetni. Látva a tömeg cselekedetét úgy döntesz, nem akarsz még nagyobb bajba keveredni, mint amibe most vagy. Elindulsz a fogadó felé, néha- néha rápillantasz a hullákra, hátha látsz valamit, amit senki nem vett észre. Közben a városiőrök eltették a fegyvereiket, és a hullákat elkezdik összepakolni egy kupacba. Az őröket és a tolvajokat egybe, de a rothadtakat külön. A tiszt odalovagol hozzád és udvariasan megszólal. -Jó napot uram. Szerintem mi még nem találkoztunk. A nevem Don Civillo Megorv. Úgylátom, hogy maga egy utazó. Ha lenne ideje valamikor, nézzen be a városikaszárnyába. Mondjuk estére. Ha megfelel? A tiszt megvárja a válaszod, és ha van kérdésed válaszol, majd vissza lovagol az őrökhöz. Miközben mendegélsz az eső ismét elered.
Mélységesen megdöbbent a hullák látványa, főleg a rohadtaké. <Ki? Vagy kik tehették ezt a bestiális tettet?> Mikor megszólít a tiszt ránézek. -Üdvözlöm. Az én nevem Fentagor de' Molay, és igaza van, valóban külhoni vagyok. Nincs ellenvetésem az ellen, hogy beszélgessünk, de ha nem szaladok előre nagyon az eseményekkel, akkor megkérdezhetem, hogy mi végre? Hisz nem voltam jelen e bestiális tett elkövetésekor, így sajnos nem szolgállhatok információkkal. *nézek a szemébe, próbálva közvetlen, együttműködő, de kissé távolságtartó hozzáállást mutatni* <őrület ez a város>
"Nem írom pennával, fekete tentával, de kardom élivel, ellenség vérivel, az én örök hírömet." /Zrínyi/
______________________________________ KM: Wolftern Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14.nap déután Résztvevők: Garon Re'Srion Esemény: Csata a hídon _____________________________________
Hátra fordulsz és a többieket nézed, mikor előled figyelmes leszel Gwor halál hörgésére. Vissza fordulsz, Gwor-t látod térdre ereszkedve. -Na kellett ez?..... Kérdezi a zsivány vezér. A kérdésedre nem is válaszolva, lassan egyre jobban gyorsított léptekkel, hét társával együtt megindul, a kocsitok felé. Eközben egy tolvaj hosszúkardot vesz elő. Ő az egyedüli akinél nem rövidkard található. Miközben egyre jobban közelítenek, figyeled a támadóitokat. És választ vársz a többiektől hogy most mi lesz. A tolvajokon mindegyiken észreveszel bőrvértet, a főnökön egy láncing van. Koszos nadrágukon és ingjükön kívül semmi egyebet nem veszel észre. -Ezek bekerítettek minket, és szerintem most már nem fizethetünk nekik. Mondja Kondall hallkabban, úgy hogy csak ti halljátok. -Akkor nagy bajba vagyunk. Hány íjászt számoltatok? Kérdezi Ksik és előveszi a dobótőrét. Hirtelen a hosszúkardos támadó összeesik. Gyors a nyílvesző érkezésének irányába lesel. Már csak azt látod, hogy Jinie elővesz még egy nyílvesszőt, és újra céloz. Időt nem hagyva, a zsiványoknak, hogy ideérjenek. -Én a hátunk mögött levő fákon, két íjászt vettem észre, de biztos vagyok benne, hogy többen vannak. A zsivány vezér látva az összeesett emberét, mérgesen, szemében gyűlölettel eltelve hangosan felkiállt. -Támadás! Öljétek meg mind! A tolvajok, mintha csak erre vártak volna. Hangosan, diadal üvöltve megindulnak felétek, lépteiket futásra váltják. Hirtelen egy-két nyílvessző a kordé oldalába fúródik. -Gyere fel a kocsira! Mondja Ksik, majd elhajítja a dobótőrét, ami a téged támadni készülő, tolvaj vállába, áll bele. A tolvaj hátrébb lép kettőt. Egy pár pillanat múlva fent is vagy a kordén. Azt veszed észre, hogy Kondall a túloldalt jól elboldogul a három másik tolvajjal. Épp tekinteteddel Jinie-t keresed, mikor a kocsi hátuljába két tolvaj felugrik.
//Ha támadsz kérek egy KÉ-t, egy TÉ-t, és egy sebzést. Ha varázsolni akarsz akkor a kezdeményezés nem kell. Ha mást csinálsz akkor csak KÉ-s kell.//
A hozzászólást 4 alkalommal szerkesztették, utoljára Mesemondó 2008.07.14. 8:57-kor.
- Meg fogjuk bosszulni- vicsorgom a vezér felé - Nem is akartunk fizetni- mondom Kondallnak
Előveszek én is egy dobótőrt és útjára küldöm a legerősebbnek ítélt rabló felé "Sogronért!" kiáltással. // dobótőr KÉ:<b>1k10+23 = 9(+23) [32]</b> TÉ: <b>1k100+38 = 71(+38) [109]</b>//
Miután eldobtam előkapok egy másikat és azzal ugyanazt az alakot célzom mint az előbbivel //TÉ: <b>1k100+38= 12(+38) [50]</b>//
A hozzászólást 4 alkalommal szerkesztették, utoljára Ruyan 2008.07.14. 9:13-kor.
______________________________________ KM: Wolftern Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap dél Résztvevők: Fentagor de’ Molay Esemény: Az utcán _____________________________________
A tiszt, közelebb lovagol hozzád. Odanyújtja a kezét, üdvözlésképpen, arcán megjelenik a vigyor. -Volna itt egy feladat, amire egy utazónál alkalmasabbat, nem is találhatnék. Leszáll a lováról, megpaskolgatja az állat nyakát, és elindul az utca vége felé. -Melyik fogadóban szállt meg? Meg várja, míg távolabb értek a katonáktól, majd folytatja. -Nézzen rá az emberekre. Látja amit én látok? Épp egy felszusszanásnyi időt hagy, szinte meg sem várva a válaszod. -Megvannak ilyedve, ugyanúgy, ahogy a katonáim is. Ehhez a feladathoz oroszlánok kellenek, és nem gyáva nyulak, akik egy zombit meglátva elfutnak. Nem információt akarok magától szerezni, illetve gyanúsítani, hogy maga tudja mi történt. Hanem egy feladatot akarok magára bízni, ami nagyon fontos lenne számomra. Hamarosan kormányzó választás lesz, és jelöltetem magam. De ha az embereknek nincs meg a biztonság akkor..... Halkul el a kapitány, lassan kiértek az utca végére. A sarkon megállítja lovát, felszáll, és visszafordítja az emberei felé. És újból rádnéz, látva elégedetlenségedet folytatja. -És nem utolsó sorban, nem ingyen kérném ezt magától. Remélem felkeltettem az érdeklődését, ha igen, akkor este várom a kaszárnyába. Szerintem megfogja találni. További szép napot, és a mihamarabbi viszontlátás. A férfi elköszön, és elindul az emberei felé. Egészen addig nézed a tisztet, míg oda nem ér a katonákhoz. Már csak a menydörgés és a villámlás zökkent ki a gondolataidból. Egy két pillanat múlva el ered az eső. Miközben lépkedsz a kocsma felé, észreveszed, hogy nem követ senki. Még a felvigyázóidat se látod sehol.
Kicsit meglep a kapitány közvetlensége, és amit mond, de betudom ezt a város furcsaságai közé, és válaszolok neki. -Az öreg fűzhöz címzett fogadóban szálltam meg, és...*egy kis szünetet tartok* estére ott leszek. Nem szaporítom a szót, elfordulok és a fogadó felé veszem az irányt. <nehogy már azt higgye, hogy kaparok a melóért, neki van rám szüksége, nekem meg a pénzére > Szeretem a vihart de mostmár kezd elegem lenni az esőből, így arra az elhatározásra jutok, hogy iszom valamit. Belépek a fogadóba, és ha dolgozik az a hejre felszolgálólány akkor hozzá intézem a szavaimat<hogy is hívják?> (remélem eszembe jut-nem akarok újabb nevet kitalálni magamtól mert nem szeretnék a fogadós féle hibába esni ), ha nem akkor mindegy -Egy kupa forralt bort kérnék egy pár szem aszalt gyümölccsel.
"Nem írom pennával, fekete tentával, de kardom élivel, ellenség vérivel, az én örök hírömet." /Zrínyi/
______________________________________ KM: Wolftern Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14.nap déután Résztvevők: Garon Re'Srion Esemény: Csata a hídon ( 1.kör) _____________________________________
//Ez az "Előre Sogronért" kiálltás kicsit lovagos //
A szekér hátuljába lépsz, a jobb kezedben, a rövidkardod, a balkezeddel előveszed a dobótőrödet. Egy gyors mozdulattal felcseréled a kardot és a tőrt, egy kicsit vársz és közben célzol, majd a jobboldali zsiványba hajítod. //sebzésed:<b>1k6 = 6 [6]</b>// A tőröd a tolvaj mellkasába áll bele, és úgy veszed észre, hogy nagyon jól találtad el, mert még oda is kapott a sebhez, és a fején is látszik a fájdalom... -Ezért most megdöglesz! Mondja a jobb oldali zsivány. A másik tolvaj egyre jobban közelít hozzád és kardját megereszti feléd. //A 2-es számú tolvaj támadása és sebzése: <b>1k100+53 = 75(+53) [128]</b> sebzés:<b>1k6+2 = 2(+2) [4]</b> Ez -4 fp-t jelent neked, de ebből az SFÉ-d nincs levonva.// Akit megdobtál tolvaj, tőrrel a kezében lesi a pillanatot, hogy mikor dobbhatja a tőrt, de szerencsédre nem látszol tiszta célpontnak. Folytatásként előveszel még 1 tőrt, hogy aki megkarcolt, annak viszonozhassd a kedvességét. A második tőröd, még a zsivány közelébe se volt, úgy eldobtad.
//A második kör. Dobj KÉ-t, TÉ-t és sebzést is//
A hozzászólást 4 alkalommal szerkesztették, utoljára Mesemondó 2008.07.14. 10:58-kor.
______________________________________ KM: Wolftern Helyszín: Sinemosi Liga - Paralk Kikötő városa Időpont: Pyarron szerint 3671. Adron terce "A tűz és a fény hónapjai" /száraz évszak/ 14. nap délután Résztvevők: Fentagor de’ Molay Esemény: Az Öreg Fűz fogadó _____________________________________
Belépve a fogadóba szokatlanul nagy a nyüzsgés. Amerre csak nézel embereket látsz, szemed sarkából megpillantod a felszolgáló lányt, aki épp egy asztalhoz visz ki valami ital félét. Már éppen azon vagy, hogy odamész rendelni egy kis italt a hölgytől, mikor a válladat megfogja egy kéz. Hirtelen nem a személlyel vagy elfoglalva, aki a válladat fogja, hanem inkább a lányt keresed a tekinteteddel, de elég volt neki egy két pillanat az eltűnéshez. -Jó napot uram. Reggel beszélt valami műsorrol. Most a szaván fogom. Egyébként mit hozhatok? Megfordulva Henrik-et veszed észre, a pultost, akinek az arcáról sugárzik a boldogság, mintha már rég nem lettek volna a fogadójában ennyien. Tekintetét a tiédbe merszti, és nagyra nyílt szemekkel várja a válaszod. Ez eszedbe juttat egy kedves emléket. A mestered emlékét. Mikor még tanuló voltál, te is ily bután figyelted, amikor valami újra tanított. És a kocsmáros is épp ugyan így, les téged. Egyszer a zsongás megszűnik, mintha valaki valamiféle csend varázslatot, varázsolt volna a kocsmában levőkre. Mindenki elhalkul, és megpróbálnak leülni az emberek az asztalokhoz. Hátranézel és az uzsorást és kutyáit veszed észre. Az uzsorás a már megszokott öltözékében, fehér nemesi ingben, fekete selyem nadrágban és a nyakában lógó, arany és ezüst nyakláncokkal jelenik meg. De a két kutyáját, még soha nem láttad azelőtt. Ahogy elnézed őket még a két métert is meghalladja a magasságuk. Arcuk az orkokéra hasonlít, szemfogaik kilógnak a pofájukból. Hátukon egy -egy hatalmas kétkezes csatabárd található. Mellkasukat, egy egyszerű bőrvértet védi. Nyakláncként, szemfogakból álló láncot viselnek. Nadráguk valami vért szerűség lehet, aminek a térdénél húsz cm-s pengék állnak felfelé. Kezükön egyszerű bőr alkarvédőket látsz. Mikor hátranézel, az uzsorás épp a felszolgálólánynak a tálcájáról levesz egy italt. Majd azzal a lendülettel belekortyol és is kiköpi. -Mi ez a trágyalé? Kérdezi a lánytól. A nő nem válaszol, inkább hátat fordít, és elindul a konyha felé. Az uzsorás Festo di Amaron int a két orknak. A két rettenet elindul a lány után, majd megragadják, és vissza viszik a férfi elé. A nő ellenkezik, de nem sikerül az orkok szorításából szabadulnia. -Ugyan már te lány. Egy ilyen szép teremtés, nem hinném, hogy egy egyszerű kérdésre ne tudna válaszolni. Én csak azt kérdeztem, mi ez a Trágyalé. Ha még egyszer nem válaszolsz, esküszöm, hogy nem sokáig leszel ilyen bájos. És most menj, és hozz valami ételt és italt, de a legjobbat. Az uzsorás meglepőnyugodtsággal beszél, a nőnek. A bal kezével int az orkoknak, hogy engedjék útjára a nőt. A két testőr elengedi a felszolgálólányt, aki mérgesen kirántja a két erős kézből a gyenge karját. A férfi tekintetével egészen a konyháig kiséri a nőt, majd elmosolyodik. -Hol van Fentagor de' Molay? Van egy kis beszédem vele, és tudom, hogy itt van. Kérdezi hangjával érzékeltetve, hogy nagyon nagy bajban ez a személy. Az orkok közben egy asztalt felborítanak, a körülöttük ülő városiakkal eggyütt. Az egyik felállítja az asztalt, míg a másik kihúzza a széket, hogy Festo di Amaron le tudjon ülni. Az uzsorás leül, és várja az étket amit rendelt. -Na mi lesz már? Folytassák nyugodtan a mulatozást. A zenekar rázendít a nótára, az emberek elkezdenek újból táncolni, de látszik minden egyes lépésükön és örömükön, hogy ez nem igazi szívből jövő öröm.
//Ezt a Sogronért-et harciasnak szántam. És az a fajta Sogron pap, akit játszok elég harcias.//
Mikor látom a fájdalamat a tolvaj arcán elvigyorodom és odaszólok neki: - Mi van? Nem bírod a fájdalamat? Vagy ha találkozol valakivel, aki harcolni is tud, akkor már bajban vagy?- közben előkapok egy másik dobótőrt és a rám támadóba vágom közvetlen közelről. A bal kezemben levő karddal csak védekezni próbálok, bár biztosan nem fog olyan jól menni mintha a jobban lenne.