Whu Hao Xi
Csendes szemlélődéssel hallgatom a vitát és az ötletelést, de én magam nem szólalok meg. Szememet a dühöngő teremtményeken tartom, nem nézek a többiekre. Néha-néha a köröttem legyeskedő pillére tekintek, s törékeny látványa csak mindinkább megerősít abban az elhatározásomban, hogy segítenünk kell. Amikor visszatérnek a pillék, elfordulok a tisztástól, s megvárom a végkifejletet, mi lesz a megbszélés vége. Craian utolsó szavcaira csak biccentek, s halkan ennyit mondok:
- Rendben, lássunk neki. Részemről nem akarok láthatatlan lenni, nyugodtan magatokra zúdíthatjátok az egész bödön tartalmát - intek az edény felé, majd visszafordulok a tisztás irányába, s bízom benne, hogy Craian mihamarabb hozzákezd, amihez akart, mert én bizony elindulok a szörnyetegek felé, lassan, kimért léptekkel.