A Vihar elõtt...

Szerző: **Hakea Ello** » 2006.06.17. 23:14

(Miro)

*Szomorúságából komorság lett mikor meglátta, hogy a férfi képes lenne rá, hogy megölje. Csalódottságának hangot is ad.

-Már látom. Megölnél, így, mikor csak két csupasz tenyeremmel tudok védekezni. Megölnél, anélkül, hogy egy beteg léleknek magyarázatot adnál mindarra, ami nyomorékká tette. Te, a Tûzkobra igazságos papja. Te, aki a fényben jársz. Akinek maga Sogron nyilatkozott meg. Mivé lettél, Bedal? Miért nem küldted hozzám a kopókat? Engem akartak, nem benneteket. Beszélj!

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.06.17. 23:22

(Bedal Alen)

* Bedal kicsit megenyhülve tekint ivoriára.*
- Az események eképp alakultak, magad is láthatod. Van egy mondás... mindenki a maga szerencséjének kovácsa. Toroni khabbas bölcsek fogalmazták mégmeg oly régen már hogy... de nem is ez a fontos. Mindez nekem nem adatott meg. És valahogyan semmi más... az utóbbi idõmben mindenem... mindenem semmissé lett. Egyedül a hitem maradt csupán. Valakinek kevés, nekem éppen elég. ÉPPEN elég. Kijelölték, hogy elmenjek valahová, ahol tudom a biztos pusztulás vár. Elfordultak tõlem azok, akikben mindezidáig bíztam. És igen, egy kicsit meg vagyok sérte. Fõleg, miután fényes nappal letámadtak a tértõl pár méterre, és kis híján belehaltam. Kezded má kapizsgálni, hogy mitõl csappant úgy meg az életkedvem? Mitõl hagyott alább az igazságérzetem? Maga a fogalom iso lyan relatív... ha kell, Sogron papjának igazságát osztom a fejedre így... vagy esetleg más úton. Kár. De ez van. Panaszkodhatnék, de nem teszem .

Szerző: **Hakea Ello** » 2006.06.17. 23:34

(Miro)

-Olyanon akarsz bosszút állni, avagy "igazságot osztani", aki voltaképp nemhogy ellened tett volna, egyedül benned bízott meg. Veled osztottam meg féltve õrzött titkom, pedig veszélyes lépés volt, hidd el. Mégis megtettem, mert mást láttam benned, mint ami most vagy. Szörnyeteggé lettél, és eretnekké. Khabbas tanítást emlegetsz, ordani hited létére. Ha valaki Sogron poklán fog égni, az te vagy. Mert vallásod szerint ugyan hitvány pogány vagyok, még így is tisztelem Sogronban azt, aki számomra valós. És õ valószínûleg rég elhagyott téged, vagy csak próbára tesz. Acélozd magad! És próbáld elõbb összefoltozni saját lelkedet minthogy összetörj egy másikat!

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.06.17. 23:43

(Bedal Alen)

* Bedal agya elborul.*
- Hogy mered Sogront a szádra venni? Hogy mered megkérdõjelezni hitem, és hogy merészeled egy isten motivációit, szándékait ilyen galád módon fejtegetned? Valóban pogány vagy. Õ nem vonta meg hatalmamat, ez jele a belém vetett bizalmának. Minden papnak van egy egészséges öntudata: szereti istenét, cserébe szeretetet kap, melyet mindörökké érez.... mindaddig, ameddig hite töretlen. Még nem jött el az az óra, amikor Sogronba vetett bizalmam megingana. És ez az óra esetemben sohasem fog eljönni! Azt mondod, acélozzam meg magam... helyette inkább neked kellene. Egy roncs vagy... klánod renegátja, pyarron kitaszítottja... bukott orgyilkos, mostantól az utca söpredéke, senki Ynev földjén. És most kivívtad Sogron papjának haragját. Összeesküdött az egész világ ellened, és te még másokat káromolsz kínodban? Pusztulj innen, vagy igéretedhez hûen lelj békét a halálban... én kész vagyok. Remélem te is.
* A pap szavaiban némi elvonatkoztatott, bújtatott másik tartalom is rejlik... mintha mindazt, melyet a lányra mondott egyben magára is vonatkoztatná. Bizonyosfajta sorsközösséget érez a kitaszított nõvel, aki egészen biztosan kötõdik klánjához, azonban esélye sincsen ismét a szeretett közegben élnie... tudja, hogy a halál vár rá, és elkeseredésében harcol... ahogyan Bedal is teszi ugyanígy, csak más módon...*

Szerző: **Hakea Ello** » 2006.06.17. 23:55

(Miro)

*Teljesen ledöbben a pap szavain, bár igazából hasonló szavakra számított az elõzõek alapján. Érzi, hogy megpendített egy húrt az összetört ember lelkén, legalább az övét próbálja menteni, ha saját sorsa már úgyis eldõlt.

-Hogy orgyilkosnak neveztél, nekem ugyanakkora sértés, mint amit akkor véltél fölfedezni, amikor istened nevét emlegettem. Ha nem kívánod, többet nem veszem gyarló és pogány számra a nevét. Viszont önmagadnak hazudsz, ha úgy érzed, az Õ akarata szerint cselekszel. És ezt te is tudod. Ha igazán hinnél istenedben, olyat sosem mondanál, hogy van hely ezen a kontinensen, ahova istened keze nem ér el, ahonnan semmiképp nem jutsz ki élve. Õ vigyáz rád, mindíg és mindenhol nemde?

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.06.18. 0:02

(Bedal Alen)

* Bedal keserûen szólal fel.*
- Sogron mindig és mindenhol ott van... keze elér oda is, ám vajmi keveset tehet Tharr fészkében. Romlott társaink otthona a a hely noha õk... másképp értelmezik az Õ tanításait. nem kétség: Sogront tiszteljük mindahányan. Ám módja különbözik... ha Toronba megyek, a kyr Sogron hatalmával kell szembenéznem, melyet messzirõl Tharr irányít... túlzó kép, nemdebár? De akármilyen fájdalmas, fedi a valóságot. Igen, van olyan hely, ahová Sogron a nagyszerû hatalmából csak keveset juttathat. Ez van. Mint papjának köteleségem oda is elvinni a fényt. Mindigis szükség volt mártírokra. Ha kell...
* Itt hangja elcsuklik, és keserûen néz Ivoria szemeibe... mintha érezné, hogy hasonlókra gondolhat a lány is... *

Szerző: **Hakea Ello** » 2006.06.18. 0:17

(Miro)

*Sírni kezd, mikor hallja a pap utolsó mondatait. Mosolyog, de könnyei közben már a ruháját áztatják.

-Lehet hogy ezt a Tanács épp így gondolta, nemdebár? Nem küldenének, ha nem lenne ott küldetésed. Irígyellek, Bedal Alen. Mert te, még ha késõn is, de szerintem rájöttél, mi a helyes út. Én úgy véltem, sosem tértem le róla, de hogy így alakult a sorsom, azt bizonyítja, hogy önteltségemben hibát követtem el. Ki vagyok én, hogy azt képzeljem hogy kényem, kedvem szerint irányíthatom a sorsom? Egy nincstelen vagyok, akit a saját családja üldöz, mert óvatlan volt, és gyászol azokért, akik a torkát akarták elmetszeni. Hiba volt, hogy nem tártam mindannyiótok elé az igazságot, remélem megértitek, hogy miért nem tehettem. Õszintének kellett volna lennem veletek, mert akár hiszitek, akár nem, a véremet adtam volna bármelyikõtökért, akkor is, ha csak egy illúziónak adtátok szavatokat. Belõlem nem lesz mártír soha, kutyaként fogok elvérezni valamely csatornában, mert nekem ez a sors jutott.

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.06.18. 0:24

(Bedal Alen)

* Bedal arca forróvá válik, de hallgatag marad... most érzi csak igazán, elõszõr, hogy mennyire húzza le a nyakát szent szimbóluma... valahogy nagyon forrónak érzi most. Vajon milyen érzés lehet egy papnak, ha az istene egy utasítással azt mondja: nem kellesz nekem, semmi szükségem rád, ott úgyis meghalsz, dõlj a kardodba ha akarsz... kit érdekel? Valahogy így érezhet most Bedal... valahogy egyre jobban érez késztetést arra, hogy kirohanjon ebbõl az egész világból, és még azon túl is... rekedtes, halk hangon szólal meg.*
- Nekem már van utam. Kötelességem és felelõsségem is van. És van, akit még szerethetek... *azzal felfelé tekint keserûen...* De nem kell így végzõdnie számodra. Talán... Toronban te is nyugalomra lelsz. Így vagy úgy... majd elválik. Én már az Isteneké vagyok. És akár hiszed, akár nem, már régóta te is.

Szerző: **Hakea Ello** » 2006.06.18. 0:36

(Miro)

-Nyugalmat Toronban? Te nyugalmat lelnél ha valami senkiházi kardjával a beledben dögölnél meg? Nekem nyugalmat egyetlen egy dolog adott, ha visszatérhettem a családomhoz. Az Anat-Akhan keblére. Nyugalom...amikor egy sikeresen elvégzett feladat után a klánfelcser miközben sebeimet kötözte, annyit mondott: örülünk, hogy visszatértél. Kitettek az utcára, és még a nekem járó botütéseket is mások kapták helyettem. Nem vagyok érdemes arra hogy õket szolgáljam. Nem vagyok érdemes arra, hogy azokat segítsem, akik az életemet jelentették. És nézd...most itt álltok körülöttem, ti, akiket becsaptam, pedig csak jót akartam, nagyobb veszélybe sodortam volna mindannyiunkat, ha fölfedem kilétemet. Hiába. Hogy is mondtad? Ez van.

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.06.18. 0:42

(Bedal Alen)

* Bedal õszinte sajnálattal tekint végig a lányon...*
- Õszintén sajnálom. Mondanám, hogy a túlvilágon minden másképp lesz, de ott a magunkfajtára semmi jó se vár. Azonban ne hagyd el magad... ha igazán szereted a családod, egy dolgot még megteszel: végigcsinálod, amit kijelöltek számodra. Ahogyan én is teszem. Lehet, hogy a végzet utad közepén ér majd el... egészen biztosan engemet is. Ha már távoznunk kell Ynev földjérõl, tegyük azt meg úgy, ahogyan jó szolgálókhoz illik... Urunk nevében, utasítsára és... dicsõségére....

Szerző: **Meridian** » 2006.06.18. 9:48

(Nichen de Azadyr)

*Bedal mellett áll, és kicsit félrefordított fejjel követi a két ember közti szóváltást. Az eddig kimért, hidegfejû pap, aki megpróbál helyes döntéseket hozni, és a fejvadászlány, aki önhibáján kívül elszakadt a csapattól, akikel istenei útját egybefûzték, és most megtörve, testileg ugyan meggyógyulva, de lelkileg sérülten ismét ott áll elõttük. És a pap hangja hideg, néha keserû, néha dühös, arca hol komor, hol meg keserû. Itt olyan dolgok történtek, amelyekrõl Nichen nem akar tudni, mert egy embernek, akiben eddig bízott, az elméjét kikezdték. A beszélgetés elejét megpróbálja kiverni a fejébõl, hogy sose emlékezzen rá... nem szp emlékek... Kezét Bedal vállára teszi, de valamennyire mindkettejükhöz intézi szavait.

-Toronban lehet, hogy minannyian megtaláljuk végzetünket. A keserûség minannyiunk szájíze most. Bedal...kérlek nyugodj meg... mártíroknak Sogorn nem a legjobb papjait küldi. A hited elég erõs ahhoz, hogy a Tûzkobrának mindenképp szüksége legyen rád. Ivoria... neked meg mostanól mi leszünk a családod... amennyiben igényed van rá. Szerinte ebben a csapatban egymásért is mártírhalált halnánk. Én például bizonyosan megtenném. De lehet, hogy tévedek... Akkor majd én egyedül...

*Hangja a végére kemény lesz, magabiztosságot lehet belõle kihallani. Reméli, hogy az istenek errea csapatra is letekintenek néha, és lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba. Bedal is ismét a régi Bedal Alen lesz, és Ivoria kisasszony is.

<Magasságos Istenek! Milyen vita volt ez?? Hogy lehet egy papnak ennyire megkeseríteni az életét?? eddig mindene megvolt, hite erõs, igazságos volt, hidgfejû, most meg csapongó, hol ilyen, hol olyan, és csak a hite maradt, ami folyamatosan gyengül... remélem, hogy...>

*Még a gondolatba is beleborzong, amit ugyan kívülállóknk próbál leplezni, de nem nagyon jön össze neki. Az õr nyilván nem veszi észre, de a csapattagok némelyikének figyelmét felkeltheti.

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.06.18. 11:41

(Bedal Alen)

* Bedal megcsóválja a fejét...*
- Sogron eszméi éppen olyan magasztosak, nagyszerûek és igazságosak, mert nem tesz különbséget papjai közt. Itt, míg az anyagi világ fertõiben heverünk mindenkinek meg van a helye a hierarchiában, azonban Õ mindannyiunkat egyformán szeret. Hiszen mindannyian ugyanúgy részesülünk a hatalmából... az, hogy egy pappal kevesebbet számlál majd az ordani egyházszervezet részletkérdés immáron... ha Õ úgy akarja, én kész vagyok. Mióta ezt viselem * Azzal letekint szent szimbólumára.* már Õ rendelkezik mindenem felett... éltem, halálom... sokszor a két fogalom összefonódik. Remélem a túlvilágon találkozunk, lovag.
* Azzal fájdalmas arccal tekint Nichenre... majd visszafordulván az õrre tekint.*
- Nos... amint hallotta, éppen úton vagyunk egy fontos helyre. Még egyszer megkérdem: mennyibe kerülne az ifini kapu használata... * majd végigtekint a társaságon... Kraal, Sielle, Syl, Carolina, Nichen, Bedal és végül... Ivoria...* 7 ember számára?

Szerző: **Fény** » 2006.06.18. 13:56

Yvoria írta:-Téged is üdvözöllek, kedves leányom. Nevem Ivoria, az al Anaiss család sarja, kétezer-hétszáz holdas birtok örököse vagyok, Pyarron szülötte. Neved?

*Mondókája alapján most rendkívül ellenszenvesnek tûnhet Sielle számára, ha a pöffeszkedõ "nemeslány" szemeiben nem látná az igazságot, a két tündöklõ írisz szinte üvölti: Testvérem! Miro mintha magát látná, amint kislány korában, szutykos lábacskáival áll mezítláb a porban. Szemében õszinte részvét és rokonszenv, alig bírja visszatartani könnyeit.

(Sielle, a Villámkezû)

*Sielle, valóban undorodó arccal néz a nõre. Kissé hátra is húzza a fejét, nehogy kedve támadjon a pöffeszkedõ hölgyikének még az arcocskáját is meghúzogatni. És sajnos látja a nõ szemeiben a részvétet. És ez eszméletlen dühvel tölti el, megint. Nem elég, hogy Carolina szánja és sajnálja, most még ez a nõ is... Nah, ez az amire nincs szüksége, megáll õ a lábán magától is. Segíteni akarnak neki? Etessék meg, vagy adjanak neki pénzt, de ne nézzenek rá úgy, mintha nyomorék, ágyhoz kötött kolonc lenne. Él, virul és nincs szüksége senkire!*

- Sielle vagyok, és férfi, nem kislány! Elmúltam már húsz is...

*Morcos hangon közli mindenz, egy amolyan "ki-nem-szarja-le" típisú vállrándítással.*

<Pyarron vajon délen van? És mit pöffeszkedik ez a vagyonával...>

*Aztán meglehetõsen gunyoros hangnemben hozzáteszi még.*

... Jah és egy zsáknyi szemét büszke tulajdonosa, Haonwell utcáinak söpredéke.

<Közöd? Áááh! Én legalább megdolgoztam érte! Meg, hogy egy kupac szerencsétlennel együtt kinyirassam magam... Ez az Siell, a csúcson vagy! Böee...>

*Aztán durcásan félre vonul, szákját hangos csörömpölés kíséretében feldre dobha, majd némi fészkelõdés után arccal a tömeg felé ráül.*

Szerző: **Mesemondó** » 2006.06.18. 17:19

____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Kapuk tere
Idõpont: Õsszel, Dél mult
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Syil elõször örül,hogy ismét látja Ivoriát azonban amikor elkezdõdik a vita kissé meglepõdik,hogy kihagyták...Mikor kezd elfajulni ellép Carolina mellõl és Bedal és Ivoria közé áll.

-Még nem mindenki tud a titkáról Ivoria ha valóban igy hivják....Mellesleg Bedal azt mondod,hogy már semmid sincs.Felvetõdik a kérdés,hogy egy papnak kell-e más mint a hite?Cserben hagytak az Ordani tanács?Fontos ez ha maga a tüzkobra bizott rád feladatot?Úgy beszélsz mintha már elfordult volna tõled az istened holott lehet,hogy csak probára teszi a hited és ha feladod elbuksz....Másik,hogy ha jól emlékszem a pénz,ami nálad van, egy része Ivoria kisasszonyt illeti...Ugy hogy nem kellene úgy beszélni mintha olyna jó indulatú lennél.Még vmi...Miért beszélünk a halálról?Nem is biztos,hogy Anath-Akhantól jöttek...Kocsmákban hallani néha szó foszlányokat,amik éppenséggel nem a legmegbizhatóbbak,de lehet valósság alapjuk...És azok az emberek nem olyna fegyvert forgattak,mint amilyeneket mondanak az anath akhanról...Ha úgy állunk hozzá,hogy megfognak ölni,akkor miért megyünk?várjunk és készüljünk fel jobban fõleg ha Bedal nem bizzik az Istenébe és azt hiszi,hogy a halálba küldi.

Miközben beszélgettek egyre több ember gyülik körétek.ki a látványosság miatt ki azért,mert megütötte a fülüket a fejvadász és hasonló szavak.Több õr is körétek gyül és a kard markolatjukon tartják a kezüket...

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.06.18. 19:19

(Bedal Alen)

//... OFF: Sini ezt ugye te se gondoltad komolyan... syl mentalista? Honnan tud ennyit? Mellékesen mindenki tuggya, mert bedal már elmondta -.- Én itt és most kiszállnék a kalandból... remélem megérted. Thx. Én nem is írnék vissza Sylnek... Bedalt említettem már hogy szeretném asztalizni vinni. Ezért kérlek, hogy a kimesélésben ne öld meg. Egyébbként mellékesen nem én tehetek róla, hogy a kapuk terétõl 5 méterre fegyvert lobogtatva letámadott pár orgyilkos, akik mellékesen voltak olyan képzettek, hogy mindenki fejvadásznak nézze õket... fpleg kariszemmel nézve. Nos akkor ezennel befejeztem...//

A Vihar elõtt...

Ki van itt