A Vihar elõtt...

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Eygkedvûen lépked Bedal mellett, közben idõnként a többiekre pillant. Mikor Bedal félrevonja, gonosz vigyor jelenik meg a szája sarkában.

<Na Bedal, megmondtam, hogy táncolsz te még bagóért...vajon mit akarhat megint?>

*Bedal elõáll a kéréssel... Nichen arcára döbbenet ül ki...a bigott, nyakas ordani, aki eddig csak istenítette ordant, rossz szót nem szólt róla, ahogy Sogron igaz papjához illik, most lekicsinylõen beszél a Tanácsról. Egy ideig csak maga elé meredten lépeget gondolataiba merülve, és csak egy jó 20 másodperc múlva reagál, amikor felfogja, hogy barátja mást is mondott.

-Jó persze...segítek...de...mit kellene csinálni? Honnan szerezzünk most pénzt. Most is feladatunk van. Még egy másaikat ennek megszakításként?

<Hmm...vajon mi lehet? Valami nagyobb gond lehet itt, amit minden bizonnyal nem nagyon akar elmondani. Azért remélem nem nagyon sokáig akar titkolózni...>

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Kicsit megütõdik Nichen kérdésén...*
- Vannak... egyébb módjai, útjai a pénzszerzésnek. Majd ha Ifinbe leszünk... körülnézünk. Majd akkor továbbgondolom a tervemet... nem, nem fogjuk megszakítani ezt a.... feladatot. A cél, hogy toronba jussunk azonban egyenlõre. Míg ezt nem tudjuk teljesíteni, fölösleges a feladat többi részével bajlódni.
* Azzal miután letudta az ügyet, Nichen mellet sétál tovább, mígnem elérik a Kapuk Terét...*

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion
Idõpont: Õsszel, este
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Carolina:
-Hát eddig tartott a lustálkodás.

Syil ad még egy puszit a homlokodra és még1x magához ölel egy röpke pillanatra majd felkel az ágyból és neki áll öltözködni...
Aztán elindultok a többiekkel a kapuk tere felé nem is sejtve,hogy mi vár mindannyiotokra...


Amint kiértek a Sogronita szentélybõl szikrázó napsütés fogad titeket,ami kissé már szokatlan az elmult napok esõzései miatt.Útközben sok árus kinálgatja potékaikat némelyikük kissé aggresszivabban utána megy egy-egy esetleges vásárlónak és néha siker koronázza probálkozásukat és mosolyogva számolgatják az érméket a tenyerükbe.Micsoda csábitó látvány lehet ez egy ifjú tolvajnak,kinek nap mint nap meg kell küzdenie az ételért....Lassan odaértek a kapuk teréhez,ahol most is mint mindig nagy tömeg van mind a kapuk környékén mind a tér szélén található fogadók és ivók elõtt.Természetesen nem mindenki a kapukon át kiván utazni hiszen az nem éppen olcsó mulatság egy Ynevi átlag embernek.Talán ezért amint közelebb értek a kapukhoz jó néhány ember alaposan szemügyre veszi a csapatot és azon belül is Siellet,bár sejtehetõen nem a szépsége miatt-amire igen csak büszke lehetne ha nem lenne rajta az a sok kosz és hajlandó lenne egyszer bemászni a kádba vagy egy tóba-
Néhány õr irányitja az embereket,igy hozzátok is egy fiatal városi egyeruhát viselõ õr sétál,amint közelebb értek.

-Üdvözlöm szép hölgyek és urak.Merre tartanak?

[Fény]

(Sielle, a Villámkezû)

*Zsákját hurcibálva szépen felzárkózik Bedal mellé és hallgatja amit mond.*

<Remek, mondhatom... >

- Oké, és mégis, mennyi pénz kellene? És mondjuk, milyen gyorsan?

*Mindehez ártatlan arccal néz föl a férfire, lévén õ csak egy koszos utcakölyök, nem pedig profi zsebmetszõ... Aztán vállat von, amikor Bedal és Nichen félre vonulnak, neki ez nem ügye ezek szerint.*

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal egy komor pár pillanaig tartó eszmefuttatás után válaszol Sellének.*
- A pénz kérdését rám lehet bízni. Ha kell, elõteremtem az összeget.
* Az útolsó mondatot magabiztosan, némi sötét árnnyal és éllel a hangjában mondja... hallhatóan nem kel firtatni a dolgot. Bedal már lezártnak tekinti az ügyet, így sok szót nem pazarol ezután már a pénzkérdésre... hamarosan azonban elérik a Kapuk Terét, ahol is a Kapuk elõterében az õrök irányába indulnak el, hogy a szükséges díj ellenében ifinnek vehessék az irányt. Miután egy fiatal õr bukkan fel, Bedal biccentve üdvözli, majd rögtön a tárgyra tér.*
- Az ifini kapun szeretnénk Abasziszba jutni. Szükséges lenne azonban tudnunk a díjakat, mennyibe is kerülne nekünk ez az út.

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion
Idõpont: Õsszel
Résztvevõk: Hakea
_____________________________________________________________


Kinyitod a szemed es egy ismeretlen helyen talalod magad.Ahogy lejjebb nezel egy feher takarot latsz es az elso gondolatod,hogy a takaro aala nezz...Szerencsere magadon talalod a ruhaidat es azon kezdesz el gondolkodni,hogy vajon hogy kerulhettel ide es miota...Ido...hirtelen beugranak az esemenyek.Gyorsan kiugrasz az agybol,mikor latsz egy hatizsakot az agy szelen.Belenezel es a feszereleseidet lattod majd felkapva a hatizsakot elkezdesz rohani a kapuk tere fele...Amikor odaersz hirtelen egy ismeros csapatot latsz bar serulesekkel vannak tele es nemelzik igen sulyos is....Ekkor ovatlanul hozza er a kezed a zsebeidhez es uresnek talalod oket...Meg szerencse,hogy megtalaltad Bedalekat-igaz van 1-2 ismeretlen is koztuk es nincs veluk Mythar meg a torpe-, kulonben penz nelkul nehez lett barhova is elindulnod...Hatalmasat korog a gyomrod is jelezven,hogy nehany etkezest kihagytal es a mereg is probara tette a szervezeted igy mikor odaersz mogejuk mar az ajulas kerulget....

[Hakea Ello]

(Miro)

<...az idõ...az idõm lejár...futni...futni kell, FUTNI!>

*A méreg hatása lassan lejár, a törékeny lány elkenõdött sminkkel fekszik a puha ágyon. Szemeit túl hirtelen nyitja ki félig-valós rémálmából felriadtan, a fény szörnyen marja, könnyei keskeny patakokban rohannak le sápadt arcán. Ügyet sem vet rá. Feltûri a takaróját, majd megkönnyebbül ruhája sértetlenségét látván. Felpattan, szédülve kapkodja össze magát, a ládáját keresi vadul.

<Nem veszhetett el! NEM! Hol van?! Fránya szemem...alig látok valamit...>

Szörnyen megkönnyebbül amikor fölfedezi a hátizsákot és megtalálja benne felszerelését. Lopva rátekint a két sequorra, majd gondosan visszacsomagolja az õt rejtõ anyagba, nagyon elcsodálkozva azon, hogy ezek megmaradtak. Csöppet sem elegánsan kapja a hátára batyuját, és már rohanna ki az épületbõl...de hirelen sarkon fordul.

<Nem feledkeztem meg rólatok!>

*Ezzel lehelletnyi csókot ad egy istenszobornak, lassan, mélyen. Az így elvesztett idõt eszeveszett rohanással próbálja behozni, nem törõdvén a felökött polgárok zsörtölõdésével. Mikor a Kapuk terére ér, cipõje igencsak rozoga állapotban van, mint ahogy õ maga is. Fehér, fûzõs ruhája az út porától szürkén fest. A tömegben észreveszi Bedal vörös páncélját, odarobog hozzá, majd félig aléltan enyhén megrántja köpenye oldalát. Mikor odafordul, méregtõl könnyes szemekkel tekint rá, fáradt mosolya csupán néhány pillanat erejéig marad arcán.

-Megérkeztem. Bedal uram, fogalmam sincs hogyan hálálhatnám meg önnek ha lenne olyan kedves és elújságolná, hogy mi történt távollétemben...hogy kik ezek az...idegenek, és hogy mi történt az útra félretett pénzzel. Nagyon szégyellem ezt az incidenst és...az Istenekre, mennyi idõt töltöttem ott?! Meg...van a...vezetõ? Elnézését kérem...a m-m-méreg...

* Hajszál híján elájul. Mikor elhomályosul a látása, minden illemet félredobva elõre lép, és kicsi, izzadt tenyerét a fényes páncélnak nyomva próbál megtámaszkodni, közben segélykérõen pillantva a papra.

//Karileírás az újoncoknak//

*Megjelenésében alacsony termetû, alakjában mégsem tömzsi, sõt, épp ellenkezõleg, vékonyka, törékeny lány. Arányai zavarbaejtõen tökéletesek, mozgása a végletegik kifinomult, teste minden porcikájából árad a kecsesség. Válláig érõ haja feketébe hajló barna, szemöldöke keskeny. Szemeinek vágása inkább felfelé ívelõ félholdra emlékeztetnek, semmint a gyakoribb mandulára, tekintete ezáltal sokkal barátságosabbá válik. Színük halványbarna, és valami embertelen huncutság tükrözõdik bennük, ha valaki azonban mélyen beléjük néz, megijedhet a szomorúságtól amit mélységeiben lel. Bõre lágy fehér, orcáján és tenyerén picit rózsaszínesebb árnyalatot ölt, feloldva picit a fehér feszélyezõ töretlenségét. Ruhája erõs kontrasztban áll megjelenésével, a szürkére mocskolódott ruha elég furcsán néz ki, ugyanis eléggé régimódi, túlcsipkézett, túlcifrázott, túlcizellált, nincs ezen mit ragozni. Neki mégis jól áll, egyébként hosszú ujjú, fûzõs és bokáig érõ szoknyában végzõdik. Lábán elegáns, azonban az iménti futás miatt néhány helyen elszakadt, poros szandál.

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal arcára mélységes megdöbbenés ül ki, amint meglátja Ivoriát... mit keres ez itt? Váratlan fordulat... ezzel nem számolt a pap. Hidegen végigméri elrongyolódott öltözékét és összekuszált arcát, majd végül hidegen, keményen szólal fel...*
- Várjon Ivoria kisasszony... éppen az úrral tárgyalok. * Bök ekkor az õrre.* Amennyiben megfelelõ ellenszolgáltatásban részesülök, hajlandó vagyok kegyedet magunkkal vinni... illetve amennyiben...
* Ekkor A lány a karjaiba esik... Bedalt kissé váratlanul éri, hiszen már rákészült a beszédjére... karjaival megragadja a lány vállait, majd talpra állítja...*
- Hm... jól van? Úgy látom nem is igazán gyógyult fel...

[Hakea Ello]

(Miro)

*A lány huncut szemeiben hálát ismerhet fel a pap, azonban arckifejezése merõ érzelemkavalkád, melybõl legfeltûnõbb a keserûség.

-Nem egészen...mindenekellenére hálás vagyok ezért jóltevõimnek, még akkor is, ha az egész vagyonom ráment...azért remélem megtakarított annyit hogy...mi? Miféle ellenszolgáltatás? Elnézését kérem, de ez nem teljesen világos nekem...majd...majd ha befejezte beszélgetését, kérem magyarázza el. Ha megbocsájt, addigis üdvözölném a többieket.

<Van pofája...remélem ez csak az álca része, bár úgy tûnt, nem viccel. Csak nekem lehet ekkora szerencsém hogy ilyenekkel hoz össze a sors. Mytharék pedig sehol. Príma. Na, lássuk csak, kik vannak itt még.>

-Üdvözlöm önöket...uraim...és hölgyeim. Mivel látom, hogy bõvült a társaságunk, bemutatkoznék.

Odalép az enoszukeihez, kezet nyújt neki, elvárván, hogy kezet csókoljon.

-Ivoria al Anaiss. Önben kit tisztelhetek?

<Ezek a kardok...valami keleti lehet. De vonásai nem ezt tükrözik, és még csak nem is ferdeszemû. Különös>

*Miután végzett vele, az utcagyerekhez lép, megpróbál nem lenézõen reátekinteni.

-Téged is üdvözöllek, kedves leányom. Nevem Ivoria, az al Anaiss család sarja, kétezer-hétszáz holdas birtok örököse vagyok, Pyarron szülötte. Neved?

*Mondókája alapján most rendkívül ellenszenvesnek tûnhet Sielle számára, ha a pöffeszkedõ "nemeslány" szemeiben nem látná az igazságot, a két tündöklõ írisz szinte üvölti: Testvérem! Miro mintha magát látná, amint kislány korában, szutykos lábacskáival áll mezítláb a porban. Szemében õszinte részvét és rokonszenv, alig bírja visszatartani könnyeit.

<Te fogsz minket elvezetni...látom, és bízom benned. Sokkal inkább mint ebben a csürhében.>

*Ezekután visszatér Bedalhoz, kezeit csípõjéhez szorítja, majd halkan, de magabiztosan megkérdezi a paptól:*

-Nos?

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal megütõdve nézi a lány ténykedéseit...*
- Figyeljen "kisasszony"... mindenki tudja már a sötét kis titkait. Tudja... anat-akhan és a többiek. Szóval szerintem nem kellene pózolgatni. Mindjárt a tárgyra is térek. Az emberei... képzett orgyilkosok megtámadtak miket. Nem messze innen... * Itt egy gyûlöletteljes pillantást vet az õr felé, akiknek ott kellett volna lenniük. Nem túl feltûnõ, de azért észre lehet venni...* Nézze... nem vagyok rosz ember, mégha úgy is tûnik. Ha úgy alakul, talán még magammal is viszem ifinbe... mert oda igyekszünk, ezt tárgyalom le az úrral. Ha Sogron is úgy akarja, szûkös kasszánkból ki tudjuk gazdálkodni, hogy kegyed velünk jöjjön. Ha nem, hát elvállnak útjaink.
* Bedal keményen, szigorú ábrázattal néz a lányra... lerí róla, hogy nagyon a nyeregben érzi magát, akit egy féltucat harcos követ...*

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Nichen épp a Kapuk Terére koncentrál, így nem veszi észre egybõl a mellette elépõ, kissé zilált Ivoriát. Amikor Bedalhoz fordulna, a meglepettségtõl cska ennyit tud kinyoögni:

-Bedal...
mi a ...

*Ezután kb 5 másodpercig csak áll, és szóhoz sem tud jutni. Utána, amikor kezdi feldolgozni az esetet, odaszól a lánynak:

-üdvözlöm ismét, ivoria kiasszony! Micsoda meglepetés! Részemrõl öröm, hogy újra itt van!

*Fejet hajt a fejvadásznak, de nem említi, hogy ezt tudja róla. utána csak nézi, ahogy a lány sorra bemutatkozik Kraalnak és Siellenek. Utána Bedalra fordítja tekintetét, annak válaszát hallva... kiül arcára a döbbenet.

[Hakea Ello]

(Miro)

*Ezt meghallván eluralkodik rajta a bizonytalanság. Mivel amúgy sincs igazán képben az eseményeket illetõen, nem tudja, mennyi lehet a történet valóságalapja.

-Ideje nyitott lapokkal játszani, úgy gondolod, Sogron papja? Ám legyen.

*Közelebb húzódik Bedalhoz, mellkasa a páncélhoz ér, kétségbeesetten, mégis haragosan néz a papra.

-Ha az én klánom támadt volna meg benneteket, egyikõtök sem maradt volna életben. Fejvadászok nem támadnak meg senkit nyílt utcán. Én tudom legjobban...Hol vannak a hullák? Ha igazat szólsz, mindet ismernem kell. Egy szót sem hiszek az egészbõl.

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal nangosan felhorkan...*
- Nézz körül.. szerinted honnan szereztük a sérüléseket? Én kis híján belehaltam a magaméba... ha kétségbe mered vonni a szavam, hát kérdezd meg a többieket. Ha nem állnánk kapcsolatba személyeddel, biznyosan nem támadtak volna meg minket... látom kegyed nehéz helyzetbe került. Szerintem maradjon nyugton. Majdcsak lesz alahogyan... esetleg majd megtalálják a barátai, és talán ha szerencsénk van Sogron poklába kerülhet...
* látszik hogy nagyon ingerült... ám végig hideg marad, nem keresi a bajt láthatóan. Amikor emliti, hogy maga is belehalt kis híján, szeme fellángol, úgy néz ivoriára...*

[Hakea Ello]

(Miro)

-Igenis, kétségbe merem vonni!

*Miro szörnyen érzi magát. Egyre inkább kezdi elhinni, hogy úgy történt, ahogy a pap meséli, ami viszont azt jelenti számára, hogy ártatlan életeket veszélyeztetett. Lelke omladozni kezd, könnyes szemmel néz körbe, majd ismét a paphoz fordul, és fennhangon szól hozzá.

-Ha mindez így történt, akkor mindannyiótok életét veszélyeztettem jelenlétemmel. Ugyan nem világos, hogy miért nem adtátok ki tartózkodásom helyét hogy álmomban végezhessenek velem klántársaim, most itt az alkalom. Úgy tûnik, idõvel te lettél a csapat feje, Bedal Alen, szolgáltass hát igazságot és vidd véghez amit klántársaim nem voltak képesek. Védtelen vagyok. Hasíts ketté. Bátran.

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Bedal hidegen tekint végig a lányon... az õrhöz fordul.*
- Erion város törvényei tiltják az öngyilkosságban való segédkezést? Ahonnan jövök, ott ezt úgy nevezik. Olyan szépen megkért a kisasszony, had tegyek eleget a kérésének...
* Azzal megigazítja fegyverövét... hírtelen kardjára téved a keze, majd tartósan ott is marad jelezve, képes eleget tenni a lány kérésének... egy sötétlelkû Bedal néz vissza Ivoriára... valahogy az utóbbi napok eseményei.. a meghozott szükséges döntések, a halálközeli élmények, a folyamatos atrocitások és behatások, fõként a Rend felõl kicsit torzították némiképp kezdeti önmagát...*