Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia és Salah)



Fergia egyik ötlete alkalmat teremtett, s kapóra is jött, hogy hátat fordítson mások puffogásának -már ha lesznek, de jobb lenen ha nem- s követte Salahot.
Elfigyelte miben mesterkedik, közben állát simogatta.


A közeledõ léptek hangja megzavarta a dzsad nyugalmát.
Mivel még az ajtókat is leszedték, nem volt sehova bezárkóznia.
megfordul, és rámosolyog a csinos nõre:
- Miért is keresi társaságom ezalkalommal, hm Ha azért hogy a dögvész megevette e már, mert egy korsóból ittunk, akkor még várnia kell, de szólok ha halálomon vagyok, tudom szívesen biztatna.


-Ez igaz, látom megértette szavaim idõnkénti lényegét. Hm, temessen be magasan egy homokdomb s verjen tüdõmben gyökeret pálma, szégyen ide-vagy oda, de nem jut eszembe a neve. Kisegítene egy sápadt pajorbõrû idgenet ebben a szorult helyezteben azzal, hogy újfent bemutatkozik?
<Elõször kéne a neve, mielõtt tálalom dzsad körítéssel a lényeget...Így illik, vagy mifene>


- kegyed nevét én iscsak a híre alapján tudom, mely kétségkívül messze megelõzi, mint a dögöt, a dögszagot hozó fuvallat...
- Salah a név melyre hallgatok, s mert látom a hosszú szózatok is otthont lelnek ajkain, nem kezdek most népem híréhez méltó bemutatkozásba, mert a végén még szégyenben maradnék...(jó)


-Jó és híres fia az oázisoknak, skorpióknak, sivatagban szikkadó csontoknak...<nem szabad undorítóba átmennem!>...látom, istene bõven ellátta holmival. Szép kelmék, nagy zsákban, s mi több, ládában! Talán úszni is lehet rajta, termetes...
-S elnézve így becses munkájában, miszerint válogat, ha jól sejtem, támadt egy bagolyköpetnyi ötletem.
-Ötlet, de az önök nyelvén üzletnek hívják, s ha nem csal érzékem, ön nem fog megfiutamodni elõle. Már csak azért sem, mert az üzlet az arnyat érhet,
-S bár a fõnökség eltér, de a szakmánk kísértetiesen hasonlít...
Itt Fergia megnézte a dzsad pap vallási ismertetõjegyeit)
-Csúful elbánt velem ez a hajó. Lám, felszerelésben én nem karavánhoz készültem.
<Kéne egy gönc, mond már ki...ahh...>
-Így talán megegyezhetnénk, hogy egy szép rend öltözetét használatomra bocsássa.


- Nem tartok magamnál fekete kelmét, mely úgy illik bõréhez, mit inkább neveznék gyöngynek, mint kukacokhoz hasonlónak, s eképp be kell érnie saját holmimmal, megy színben a homokét, testben pedig az enyémet adja vissza...ám nincs akadája, hogy tied lehessen egy, csak arra kérlek vigyázz rá, s mihelyts nem kell, éppen add vissza. <és mosatlanul...szeretném benne érezni a te illatod, Szépségem!>


-lejjebb adom igényeim szín tekintetében, Darton papjai nem attól papok, hogy feketét hordanak.
<Van valami csavar ebben, érzem, ingyen nem kapom meg>
-Ez inkább dvat, hogy rendem paplovagjaitól elaléljanak a hajadonok, fõleg ha ahhoz sötét hajzuhatag párosul s aztán úgy kelljen felmosni õlet.-legyintett a nõ.
-Ám mégis, hogy s mire tartod fizetségben eme ruházat árát?


- Nem is mondom, hogy azért kellene feketét hordani, mert reverendád színének az éjjelét kell mutatni, minél csak az elmúlás lehet sötétebb, csak azt mondtam, kegyeden bizony jól áll az a szín, s nemcsak a hajadonoknak kell elalélniuk, hanem a sivatagi rókáknak is meg kell hogy mozgassa valami a vért ereikben olykor...
- Ha vigyázol rá, úgy máris tiednek mondhatod, csak annyit kérek légy jó emlékezettel irántam. Hisz ki tudja, mikor lesz majd épp nekem szükségem a te jóindulatodra...ám ha meg kívánod tartani, úgy más a helyzet, hisz egy dzsad sorsa ritkán gazdag...<legalábbis sosem elégge gazdag!>


Fergia újra állát kezdte simogatni elgondolkodva, kényelmesen.
-Nos, nem tudom mit hoz még a további napok sora. Egy ideig hordanám, hisz amit most viselek, már retekkel rakódik egyre jobban meg.
-Nem tudhatom, ez örökre szól, vagy csak idõre, s aztán visszadahatom-e
-De maradjak akár a hajón, akár jussunk ki a partra, nem tûnik úgy, hogy ama helyen bazár állna kelmékkel rakodva.
-S ha emlékezetem nem csal, a vér férfinak nem ereiben mozog ha hajadont lát, hanem övön alul. Mit gondol erre Dolzsah neves papja?


- Megfosztana szépsége további élvezetétõl, ha a maradás mellett döntene...a sziget elég nagynak tûnik, még mindig magyobb mint a hajó. Több a lehetõség, kevesebb a Sakáll, és jobban meg lehet választani kivel alkuszik meg az ember fia, és lánya...s ami a gerjedelem dolgát illeti, azt kell mondjam még jó, hogy van mi megmozduljon...


-Nos, vizsgáléataim szerint több alkalom adott, mikor eme változás nem következik be: elfogy a vágy, betegség lohassza laposra, vagy tán le is esik, harcban szerzett seb bosszulja meg magát, mágia sorvassza el képességét vagy egészét, esetleg de a kor is gyilkosa a vágynak. Elkanyarodtunka témától, mégha órákon át is ecsetelném az anatómia és élet tanának világát.
-Ám erõsen fontolom a maradást.
-oka nem nyavajgásra való, de inkábba sakál, mint egy sziget, amit Õk népesítenek be nászuk gyümölcseivel.
-s én nem adom ágyékom a nemes betelepítéshez, ezt most leszögezem.
-S alkuszom inkább istenemmel.
-De nem a rend ruhában. Nos, mennyire taksálja?


- Ne legyen íly kegytelen, ki lesz akkor, aki ott lesz, ha színt kell, vigyen az útba, mégha az a szín fekete is. a benépesítést nyilván nem gondolja komolyan, e téren jó humorral adományozza meg kegyeltjeit a Mosolygó Halál Ura, ha nem tévedek.
- S ami pedig a hajó dolgát illeti, van egy olyan érzésem, hogy szomorú sors vár erre a kis lélekvesztõre.


-meghagyom a színvitelt a jelen levõ színesbõrû embereknek és nem embereknek.


- De egyetértek azzal, nem édes álom az utasai némelyíkével egy szigeten lenni.


-Ráérzett.
-Van, hogy humorom a fa elme õrületnek hiszi, pedig a normális ember csak attól normélis, hogy õrületét magában tartja.


- Még én is kétszer meggondoltam, hol is maradjak, és a lelépés mellett döntöttem. Engem egész más okok hajtanak a maradás mellett, ám mégis, szívem legmélyébõl azt tudom ajánlani jöjjön velünk.


Fergia arca komoly volt, megrázta fejét:
-Nem megyek önökkel.
-Inkább a Sakál. Nagyobb lelki nyugalomban pusztulnék el. S kezdem õt megkedvelni. Olyan....cuki.
S mindezt fa arccal mondta.
-Szórakoztatóü, mellette nem lehet unatkozni s nem személyeskedik, ez precíz.
-Ellenben ha a szigetre mennék..
Kezetit felemelte mintha elképzelne valamit s próbálná lefesteni:
-Az maga a világvége, exxodusssz, kataklizma! Megremeg a föld, a part lerázza magáról fáit, korom hullik az égbõl, sáskák lepnek el mindenkit,húsevõk, s fehér-sárgás csontukig rágnak mindenki apró-apró cafatokként!
Majd tompán elmosolyodott. Tekintete végig józan volt.
-Kár, hogy erre a mûfajra kevesen vevõk, de a csöpögõs szívdobbanásra fiatalok hada vetõdik.


- Tehát végképp a maradás mellett dönt


-Tudja, inkább ez, mint egy ártatlan ám tiszteletlen férfi megölése.
<...ügyet sem vetnék rá ha nem tartnák uramtól rosszallásra. Akkor szembenevetném. De most feszült vagyok>


- Vajon nem tartana ki a sziklabõre, mert az északi szája ostoba. Ostoba, mert kiengedi mindazt a balgaságot ami fejében lakik, s teste ezköze csupán ösztöneinek, s nincs benne kegyelet, s ezt elítéli Hát nem az õ Velárja is tagja a nagy Pantheonnak, s nem e fog majd egyszer ésaki Kalmon a Halál Hercege elõtt állani Bár tévedhetek, de úgy vélem, az õ dolgát majd lerendezik az õ égi patrónusai,
- hacsak nem maradt már ígyis vigyázó tekintet nélkül az északi...ám ez majd kiderül, mikor elsûlyed a tákolmánya, s ha nem is, az is azért lesz csak, mert olyan áll ott vele az asztalokon, akinek még osztottak lapot a Nagy Játékban.


Fergia elmosolyodott s ez felért egy kisebb huri megidézésével.
-nem is mond hülyeésgeket. Túl komolyan vettem magam, ah, hibázik mindenki. Ez a Nagy Vicc része. Az élet egy vicc.
<...vicc az is, ha valaki egy csóktól megszerelemesedik s két nap után szerelmet rebeg. Gyorsan jött, gyorsan megy, bármikor meggondolhatja magát. Kár, Carwyn, kár, elkapott a fura kórság.>
-No, mintha félbe maradt volna nyefegés miatt egy üzlet, ej, rozsdásodunk, dzsad uram?
Ezt mosolyogva mondta, sértõ él nélkül, finoman.
-Úgy tûnik, eme ruha ára örökre szól, azaz megtartanám.


- Oh dehogy, hisz jobban jártam volna ha mégis velünk tart, merthát ha itt marad, félõ sosem ülünk le együtt egy oázisban kókuszitalt kortyolgatni - - s ha mégis úgy én fizetek érte mindkettõnknek. S akkor olyan története lesz Fergiának amit méltán ismerek majd, s mondom is, akivel csak összehoz az út, hogy én ismerem õt, mert akkor sokan tudni fognak róla. Ám úgy érzem, ha elválnak útjaink...
- nem láthatom többel csillogó mosolyát, és szintén becses szavait sem hallgathatom a gennyes rothadás szépségairõl. El kell még mondjam, szívesen tanultam volna egy két dolgot öntõl, már ami az anatómiát illeti...
- De nem tudom befolyásolni, ígyhát most van az utolsó lehetõségem hogy lássam. Nem kérek hát mást, csak hogy részesítsen abban az örömben, hogy utoljára megnézhessem. Meztelenül. Ha már úgyis öltözni fog, hisz így lesz mit. Én pedig emlékezhetek minden szépségre, testiben, lelkiben, mi öné most, de elviszi egy másik világ.


Fergia egyik szemöldöke felszaladt, de arca nem lett felhábordott. Sima maradt, mérlegelt.
<...az anatómiát...Fõleg a nõit, nemde?>
-Nézni, s nem tapintani? Oh, ilyen kevéssel beéri?


- Igen. Nem vagyok söpredék, s testem rabja sem. Bár szeretem a nõk bájait élvezni testközelbõl, a szépségnek adózni kell, és én emlékezni fogok majd a legszebb élõ szoborra, aki éltében még ésszel is bírt. Mert szobor az belül is, s ritka, hogy nõ ne legyen több mint tûzhelynél kuporgó cseléd, vagy vizet húzó napszámos, még férje számára is. Emír sem vagyok, így háremem sem lehet, de fejemben...
- õrzöm majd, s meglehet egy -két emír háremét adná, ha tudná, mit én látohatok.


Fergia fontolgatta az ajánlatot.
-S meséli-e a jó salah ezt az üzletet mindenkinek, ki odalán jár majd,


- Tán csak annyit, hiába dicsekszik onnan bárki azzal, milyen nõt szerzett meg, én olyat láttam, amit senki nem fog többé. S ez ugyan nem saját utam része, de olykor kell, hogy tudjunk lazítani.


-S miközben eleget teszek mit nyélbe ütünk, gondoja e meg magát a nagy salah s vágyik-e majd többre?
-Vagy tesz-e olyasmit, mihez nõ sem kell?


- Nem tagadnám én azt hogy többre nem vágynék, ám legyünk tisztességesek, nem szép dolog egy halálba induló alkuját megszegni, s az ösztönök burjánzását meghagyom másoknak.


-Az elõ-hulla gyalázás lenne.
-mit szokás mondani ha a felek beleegyeznek a fizetségbe?


- Jullakhir al gamil. Miénk a jussunk. A legszebb ruhámat kapja meg, ha nem úgy lesz én süllyedjek a ládával.- hajol meg a dzsad a nõ elõtt.


Fergia megismételte, majd õ is meghajolt a férfi elõtt.
-Hol?
<Nincs másom a testemen kívül s hitemen. Elõbbire tudok alkudni, utóbbira soha>
<Visszatetszõ? Csak mert azt nézi meg, amit bárki megnézhet? nevetséges lenne ha felháborodva kivernéma hisztit. >


- Menjünk lejjebb, a raktárba, vagy ahol nincs senki. - kivesz egy rend ruhát, mellénnyel, fejhendõvel, övvel a holmijából.
<úgysem akartam mindet elvinni...>


<mesés, a végén a Sakál is a közönség soraiban lesz>
Fergia vele tartott haláli nyugalommal.A kiválasztott szobában megáll.
Fergia a megadott helyre érve leoldotta fegyveres övét letette, majd a férfival nem fordult szembe, hanem profilját mutatta. A nyugalom szobrát is megmintázhatták volna róla.
Nem volt ideges, sem félõs, de közönséges sem.
Végigsimított ruháján, mintegy búcsúzóul, mielõtt levette volna ingjét.
Volt ebben valami erotikus hatás, de semmiképp sem szándékosan.
Majd fergia megfogta az ing alját s egy egyszerû könnyed mozdulattal lehúzta fején át.
Láthatóvá vált a félhomályban fehér bõre, s közepesen telt, gyermekek által nem kínzott keble is, min a hirtelen támadt hûvös is meglátszott.
A nõ letette az inget, s nem tekintve Salahra, megérintette szoknyája szélét derekán.


<Lám...Az uwelita csak hagy villogtassa szemét, a tetovált Carwin, meg hagy vonuljon félre vele, végül mégis csak én bányásztam ki fekete földjébõl ezt az ékkövet.>
Salah tartja magát a megbeszéltekfez, meg közelít, hanem úgy áll, hogy jól láthassa a részleteket. A mécsesek fénye kellõen selytemesé teszik az eseményt, mintha csak egy háremszoba lenne, s a nagyúr legszebb felesége vetkezne épp úrának.
Elmélye erejével bevési magába az élmény képeit.


A nõ megoldotta szoknyája zsinegét, jó bõre, s hagyta, hadd hulljon a szoknya bokáihoz. Megpaskolta kcisit saját hasát, majd csak ekkor fordult kérdõn salah felé arccal. A látvány mint egy szobor, ami halálosan gyönyörû.
Szeb íveket a napnyugtai dûnék is nehezen alkotnak kinna homoktenerben.


A dzsad közelebb lép egy lépést, kivárja a hatásszünetet, talán arra számít hogy a nõ mégis azt gondolja majd hogy nem tartja be a szavát, de mégsem így történik, csak a ruhákat adja oda neki. Nem engedi hogy szemébe sajnálkozás költözzön. <Ejj..pedig de kár érte.>


Fergia fejében megfordul, hogy a férfi üzletet szeg, hisz más vérmérsékletû egy barna bõrû mint egy fehér.
Rezzenetlen marad, majd elveszi a ruhákat lassan, közben a férfi szemeibe néz.
<Mintha most tenné rám a szemfedelet. Törjük meg az idillt.>
Kinyúlt kezével és csupán ujjbegyeivel megérintette a férfi arcát. Saját tekintete nem érzékenyült el, maradt kiismerhetetlen.


Bár a fény most nem volt túl sok, Fergia mégis érezhette, hogy az arc melyet újai pásztáznak nem egy finomkodó úriemberé. Az bizony borostás volt jócskán, és csontos, álla erõs, durván kiugró. A dzsad érezte a kihívást, ám értette a csíziót, õ nem ér a nõhöz ígérte, s magához sem, ám Fergia nem ígért ilyet. Még jó, hogy a lágy érités élménye megmarad benne, s késõbb, mikor innen messze egy
kétesebb, és kevésbé szemrevaló nõre költi majd el a pénzét, eszébe juthat majd a nõ kellemes illata, s egyszerû, mégis hozzá illõ érintése, mely nyilt volt, s nem vágyaktól kergetett.


Fergia csak ennyit tett, felvette kényelmes tempóban az új ruhát. a nadrágnak külön örült, kényelmes, és terpeszben is le lehet benne ülni, anélkül, hogy kilátszana a feneke. Az elõl fûzõs melényen ránézésre látta, hogy kicsit szûk lesz, mert férfira készült, nem nõre, de ráment, csak ahol kellett, ott kellõen domborodott, végül az öv, kaftán s a turbánnak való zárta a sort.
-Feltekerné nekem a turbánt? Ehhez igazán csak önök értenek.


Szívesen Fergia... -bökte ki a hozzá nem illõen rövid választ, s nevén is nevezte a nõt, ami azért jelezte, hiába no, csak nem fából van, de nem engedett nadrágjának, ami igencsak feszítette már, hanem odalépett a nõhöz, haját felfogta, s kérte fogja meg és tartsa, majd turbánt formált kendõjébõl, és összekötötte szalagjával, hogy jól tartson.


A felkötés végeztével a szablya következett hüvelyestül.
<kész dzsad lettem.>
-Most maradjon itt nyugodtan, nem szégyen az ha könnyítene magán. ha én ezen az ajtón kilépek, már nem kell tartania magát az alkuhoz.
S még a férfi hasát is megérintette, miközben ezeket mondta.


- Félõ, arra most nincs idõ, ha menni akarok fel kell készülnõm. De elmondhatom ez egyike volt a legjobban siekrült üzleteimnek, öröm volt. Kísérje útján fekete vajú, Harmatkezû Boncnoknõ.

Fergia bólintott aztán felment a fedélzetre. Fél fülel hallotta korában a kérdést, ki tud úszni. Nézett az égre és sandán elvigyorodott:
-Én nem tudok. A dartoniták és a víz taszítják egymást.. De ne aggódjon, Joakim, én maradok, maguknak jó utat a partra úszva. Elõtte adja ide a karkötõt, azt a giccset. Oh, milyen szép idõnk van! Verõfényes!
[A Sakál kedvence, így ha megtudja, az nálam van, nem megy utánatok a partra.]szólt ez a lovagnak gondolatként.

[Alauron]

(Salah)

A nõvel való találkozás elõtt egy másik csinos darabbal Awyennel fut össze. Elég elfoglalt, így de azért van ideje mindig, hoghy szóljon pár szót.
- Köszönöm neked a hírt, mindjárt megyek én is. Addigis, imátkozom majd, hogy a szél a mi oldalunkon álljon, s közel kerüljünk a parthoz.

........................................................................................................
//Az elõzõ hozzászólás utánra//

Mindezek után néhány nagyobb sóhajjal indul, hogy befejezze amit kigondolt. Lesiet a raktérbe, s kissé meglepõdik, hogy ott nincs egyedõl, hisz Carwynba ütközik, de így szól hozzá:
- Carwyn mester, vihar közeleg, és a part is itt van nem messze. Kérdés csak, melyík ér elõbb ide, s hogy mind a hét elmenni szánékozónak lesz e elég ideje elindulni. Hét, mondom én, hisz Fergia nem akar menni. Dehát ki lát bele egy ilyen okos nõ fejébe?

[Yvett de Crei]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Fergia megjelenésére Joakim nadrágjába törlte a kezét és lassan Fergia felé fordult halálosan komoly arccal.*
- Én sem tudok úszni, úgyhogy maradok. Meg egyébként is maradnom kell. - *A többiek ennyit hallhattak, majd Joakim Fergia mellett lefelé indult a fedélközbe, szinte szótlanul hívta a nõt maga után, aki követte is. Odalent Avyen hallhatta hogy az egyik kabinba betérnek, majd mintha ajtó is csukódott volna - de egyenlõre továbbkeresgélt hátijában lázasan. Majd kissé csalódott arccal ment fel a fedélzetre. Szótlanul, tanácstalanul ült le egy ládára, látszott rajta a keseredettség és a csalódás vonása is.
Percek teltek el az uwelita lovag és a dartonita papnõ távozása után amikor Joakim sebesen komor arccal jelent meg ismét a fedélzeten.*
- Aki tud úszni az készüljön, nemsokára elérjük a szigetet, vagyis azt a pontot ahol a legközelebb leszünk hozzá. Induljanak mielõbb, ne vesztegessék az idõt. Ott biztonságosabb mint ez a hajó. Ha szerencséjük van, akkor még szigetlakókat is találnak. Mi ketten Fergiával maradunk a hajón és még mielõtt bárki is ízetlen gondolatokat eresztene meg egy közös cél érdekében döntöttünk így - mégpedig a Sakál elpusztítása végett. Maguknak nincs közük az ügyhöz, úgyhogy inkább mentsék az életüket és hagyják el ez az elátkozott hajót. - *Aztán elfordult mindenkitõl. A hajó orrába lépdelt és nézte az elõtte meghúzódó partsávot, a háborgó tengert.
Eközben a raktérben Carwynnak egy újabb üzenet érkezett elméjébe - viszont ez Fergiától érkezett [Én maradok a hajón. Jó úszást a partra. Ha nem talákoznánk, további jó orvoslást s jobbulást vagy nyugodalmat tieidnek.]

//Nos azt hiszem érthetõ a helyzet - írhattok szabadon, de arra ügyeljetek csak perceitek vannak a cselekedetig - vagyis a döntésig ki úszik és ki nem. A szétválástól nem kell félni, mindenki marad a kalandban bárhogy is legyen!
Orwenre egy kicsit várni kell, mert nagyon sok dolga van kevés szabadidõvel - ez fõképp Alauronnak szól, merthogy õ beszélgetne vele ... Szólok, lehet, hogy most egy kis technikai szünet áll be amíg le nem beszélek le vele egy beszélgetést. Addig a karik beszélgethetnek odafönt a fedélzeten. Avyen egyenlõre NJK - addig amíg Limenel gépe meg nem gyógyul . Amit remélek hamar lesz!!! ///

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Látva a hirtelen idõváltozást és a hajó meglódulását kissé elkomorodok. A fedélzeten lévõkhöz fordulva a még fentlévõ vitorlára mutatok.*

-A vitorlát vágjuk le, hogy lassuljon a hajó. Így idõt nyerhetünk és pontosabban megállapíthatjuk mikor kell kiszállni. A halpucolást pediglen hagyjja abba mindenki és gyorsítsunk a kijutás eszközeinek elõkészítésén. Sajnos valószínûleg a "jól megtervezett" tutajunkat most nem lesz érkezésünk összehozni.

*Ezután elindulok, hogy levágjam a vásznat az árbócról, mielõtt késõ lenne. Közben Joakim ismét feltûnik és elõadja a mártírt a hajó elejében. HA végeztem lehuppanok a fedélzetre és intézek hozzá néhány keresetlen szót.*

-Most akkor, bármily furcsának is találja, a józan észre apellálva próbálom menteni a gõgös életét Joakim. Ön szerint a Sakálnak nem lesz annyi esze, hogy meneküljön a hajóról? Ha véletlenül valami hirtelen ötlettõl vezérelve õ elmegy, akkor ez az egész "maradok, mert olyan elhivatott vagyok" dolog átmegy egy céltalan "félek a víztõl és inkább a bárkán rettegek" megoldásba. Szerintem sokkal célravezetõbb lenne, ha már mindenáron purgálhatnékja van, hogy egyszerûen az eddigiekhez hasonlóan a buzogánnyal meglékelné a hajót és így a szigetre kellene úsznia a Sakálnak is és még önnek sem kellene azon aggódnia, hogy elsikkad a "nemes" végcél.
-Ha esetleg a józan belátás nem segít, akkor a teljesen eszefogyott "csakazértis" megoldást választom azthiszem. Tehát biztonságba helyezem, akikért esetleg komolyabban aggódok és maradok, hogy végre lerendezzük ezt a gyilkosos témát. Természetesen ebben az esetben már nincs pardon és a Sakál megmérettetik, hogy mire képes, ha nem egyszerûen portyázó falka veti rá magát, hanem igazi ellenfelet talál magának.

<Na remélem sikerül az utóbbival kihoznom a sodrából és végre megszûnik az önfeláldozás hamis illúziójának varázsa. Hisz csupán a vesztükbe rohannak. Ha lehet, akármilyen esztelen szédelgõk, csak megpróbálnám megmenteni az életüket, hátha még jobb belátásra térhetnek a késõbbiekben és talán nem lesz ez az "Isten Ostora" dolog tartós. >

//Remélem nem borítja fel a technikai szünetet, ha az NJK-kal beszélgetünk. //

[Flamme O'Styg]

~Nocsak? Kalmon barátunk csipája kinyílt?~
Hallgatja a "nemes" beszédeket. Bólogat, bólogat...
-Joakim, talán Kalmonnak tényleg igaza van. Úgy tûnik maga a Sakál sem ura a helyzetnek, valószínûleg el fogja hagyni ezt a halálbárkát. Ha meg nem, úgy sem sok esélyt látok arra, hogy egy irányíthatatlan hajóval, étel-ital nélkül tovább bírná húzni mint pár nap... A küldetésetek valahogy biztos sikerrel jár...
Megtartja a hatáspauzáját. Végignéz a jelenlévõkön. A következõ szavakat már mindenkihez címezi.
-Valamit megtanítottak nekem az Ordani Templomban. Azt , hogy véletlenek nincsenek. Mindannyian isteneink kezébe vagyunk. És Õk valamiért úgy döntöttek, hogy Mi kerüljünk ebbe az átkozott helyzetbe, és Mi éljük túl. Most itt a lehetõség, hogy a biztos halálból, egy talán bizonytalanabb halálba jussunk. Persze lehet maradni. Senki nem lesz vízbekényszerítve. De ha már ez a kis csapat annyi minden után életben tudott maradni. Úgy ne ilyen dolog miatt hulljon ki a két egyik legfontosabb ember. Talán ez az utolsó megmérettetés, ami ránk vár. Utána úgyis megy mindenki arra amerre a lába viszi... Én úszni fogok...
Fejetbiccent, majd leszalad a kabinjába és összeszedi a dolgait, egy táskával tér vissza. Az egyik ajtót kiválasztja, amin lehetõleg nem pucoltak halat. Úgy gondolja vízbe dobja, s ha azzal könnyebben, ki tud jutni a partna, használni is fogja...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: a fedélzeten tartózkodók - Kalmon, Gorden, Avyen, Flamm
_____________________________________________________________

*Érdekes módon Kalmon Joakimtól várt reakciója elmaradt. A paplovag hûvös nyugalommal fordult feléje. Arca még mindig komor volt, de a harag, düh egy szikrája sem látszott rajta, s szemében sem.*
- Biztosíthatok mindenkit, hogy a Sakál nem fogja elhagyni a hajót idõ elõtt - magukkal egyidõben biztos nem. Sõt, addig marad itt amíg mi ketten Fergiával életben vagyunk, vagy meg nem öljük. Lehet kételkedni szavamba, de nem érdemes. Bizonyos dolgok nélkül a Sakál nem megy el innen...
Attól, hogy nem tudok úszni még nem félek a víztõl, sõt a vízbefulladástól sem. Annyit azért tudok, hogy a fa fennmarad a víz tetején, és belekapaszkodva én is. Így egyszer talán partra vetõdöm valahol, ha Uram is így akarja, ha sorsomat Kyel így rendelte el.
Mit gondol miért küldöm el magukat ártatlanul, véletlenül belekeveredett embertársaimat a hajóról? Lehet nem látja, vagy nem akarja látni, de aggódom életükért, és nem kívánom senkitõl azt, hogy maradjon - mert a szigeten a túlélés még mindig nagyobb mint itt a hajón. Ártatlanokat nem szokásom belerángatni a saját, egyéni hadjárataimba. Ez az ügy nem tartozik Önökre, még akkor sem ha belecsöppentek pont a közepébe mert rossz idõben rossz helyen álltak. Lehet mártírságnak, gyávaságnak, bárminek nevezni mert nem ismer eléggé ahhoz, hogy tudja mi mozgat, mit érzek, mik az elveim és mit miért teszek - teszünk. Bár igaz csak saját nevemben beszélhetek, de szerintem ez Fergiára is igaz, hogy nem tudnák úgy tükörbe nézni, az Urunk színe elé járulni, vagy akár csak hozzá intézni szavakat úgy, hogy nem tettünk meg mindent a Sakál elpusztítása érdekében. Lehetetlen vállalkozás? Meglehet, de akkor is meg kell próbálnunk mindent. Sajnálom Flamm, de amit én tudok eddig a Sakálról azt kell, hogy mondjam túlélné az utat bármilyen hosszú is lenne az. Nem hagyhatjuk futni semmiféleképpen. Maradnunk kell.
Maguk viszont menjenek, éljék túl ezt a véletlen szerencsétlenséget. Szóljanak a kopasz tetovált fejûnek és a dzsad papnak is. Menjenek amíg lehet. Imádkozzanak érettünk, s gyõzelmünkért ha partra jutottak. Majdan legyenek boldogok a rossz emlékképek nélkül.
Túl sokat beszélek... pedig sosem volt szokásom... ha most megbocsájtanak Hölgyem és Uraim elvonulnék egy kicsit félre, hogy felkészülhessek a harcra testben és lélekben is.
*Azzal lassan elindult a hajó végébe. Nem szándékozott elbújni a többiektõl, csak távolabb kerülni tõllük. Talán ott állt meg ahol a Sakál a vízbeugrott a harc végén, karjdát kivonta hüvelyébõl és beleszúrta maga elé a padlóba. Letérdelt elé, két kezébe fogta a szent medálját és az égre nézett, szemei azonban még annál is tovább siklottak.

Flammnak csak a legfelsõ ajtólapot kellett felborítania a többirõl. Az alsókra csak egy-két kisebb helyen folyt rá a véres víz, így viszonylag tiszták voltak.*

[Flamme O'Styg]

~Pont erre számítottam. Nagyszerû ember... Nagyszerû, de talán már nem sokáig élõ...~
Amikor A hatalmas harcos elvonul. Flamm utána megy. Próbál még az ima kezdete elõtt utolérni. Kezét a vállára teszi. Próbál békében elválni a csapatból talán legközelebb álló embertõl.
-Nemességed határtalan. CSak szerettem volna sok szerencsét kívánni az elõttetek állókhoz. Nehéz dolgotok lesz, szükségetek lesz rá. A Kobra szeme legyen rajtatok, s segítsen céljaitok elérésében.
Kezetráz vele. Majd visszatér a többiekhez. Azért még egy mondatot intéz a lovaghoz.
-Úgy néz ki az éjszaka megint vihar lessz, vigyázzatok...
...
-Kalmon, akkor szedjük össze kik jönnek. Azt javaslom maradjunk együtt. Meg mondjuk ajánlott egy ilyen ajtót mindenkinek a kezébe venni. Úgy gondoltam a vizen rá lehetne feküdni, talán gyorsabb lenne és biztonságosabb, ha kitörne idõ elõtt a vihar. Mert úgy néz ki nagyon ki akar...
Apropó, ugye Te jössz?

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Mikor az Uwel-lovag el akar vonulni még intézek hozzá egy kérést. Nincsennek dúló érzelmek az én arcomon sem csupán az elszántság tükrözõdik a szemeimben.*

-Joakim kérlek add kölcsön a buzogányodat egy-két percre.

*Ha megkaptam a fegyvert, akkor elindulok a lejárat felé, de azért még váltok pár szót Flammal.*

-Azt hiszem Avy, Gorden és Te fogtok ajtózni elsõre. Salah valami ládát említett még a tervezés közepette. Carwynt nem láttam feljönni mostanában, de õ valószínûleg hezitál még és futnak még egy kört Fergiával, hogy akkor ki megy-ki marad. Fergia és Joakim mártírkodni akarnak, pedig semmi értelme az egésznek, mert ahajót kéne mindösszemegfékezni és õk is jöhetnének a partra a Sakállal együtt. Ezügyben én most megteszem amit még megtudok és megpróbálom meglékelni a teknõt a raktárnál. Ha ez nem sikerül, akkor mint már mondottam a lovagnak az elõbb én itt maradok és pontot teszek az õrület végére akár akarják a papok akár nem. Ezután pedig majdcsak ellubickolok a két szentünkkel meg egy ajtóval a szigetre vagy ahova a sors vet minket. Ha igazán segíteni akarsz, akkor kérlek vigyázz helyettem is a többiekre, amíg elrendezem, amit elterveztem.

<Na ez eléggé hasonlatos volt a lovag szónoklatához. Még akkor sem fogom megadni nekik az önfeláldozás gõgös mámorának érzetét, ha én odaveszek is. Mondjuk ez már irónikus, sõt cinikus és morbid talán. Én az eretnek tévelygõnek titulált "sárga" fáradozom azon, hogy megmentsem a papok életét és lelki üdvét. Nekik lenne a feladatuk, hogy az embereket, "gyülekezetet" vezessék és istápolják eme nehéz órán az álmaik kergetése helyett. >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap délelõtt
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Joakim Kalmon kérésére a fejét rázta.*
- Nem, nem válok meg tõlle. Sajnálom, de helyettem Te sem fogod meglékelni a hajót, hogy távozásra kényszeríts bennünket. Menjetek - hiába nincs vitorlánk már még mindig elfele sodor a tenger a partsávtól. - *azzal, hogy nyomatékot adjon annak, hogy a buzogányt nem szándékszik odaadni kezét is ráhelyezi. Flamm szavaira komorsága kissé engedett.* - Köszönöm mindkettõnk nevében. De a Tûzkobra szeme inkább rátok vigyázzon! - *majd ténylegesen nekikezdett imájának.
Odalent a raktérben Salah leérvén mintha hangokat hallott volna... beszélgetés? ... Egyedül Carwyn van lent - lehet imádkozott, fohászkodott vagy... mi mást csinálhatott volna?... A félvér a vihar hírére elkomorult kissé.*
- Már megint? Túl sok a jóból.... Hogy Fergia nem megy a partra? Miért? Megyek megkeresem, beszélek vele. - *azzal elindult felfelé, nem kérdezte meg Salahtól, hogy õ jön-e, és nem is nézett maga mögé. Így Salah egyedül maradt a raktérben a lámpásokkal megvilágított raktérben.
Odafent viszont látszódott egyre jobban fogy az idõ. Aki menni készül ideje tennie is az ügy érdekében - már csak pár perc és a hajó a hullámzásnak köszönhetõen, no meg a szél erejének nemsokára eléri a legközelebbi pontot a parthoz - a távolságot csak saccolni tudják, talán 100 lábnyi lehet. Gordennek különös gond üti meg a fejét - vértje, pajzsa, íja és nyíltáskája is van - ezekkel együtt partrajutni, ennyire azért nem tud jól úszni.*

[Navaratna]

(Fergia)

A nõ feláll és rezzenéstelen arccal tekint ki a kis ablakon.
<Jön a vihar. Amit láttam, a bogyónak tudom be, amit hallottam, hol így, hol úgy. >
Kilépett a kis kabinból, hogy a raktérbe jusson. Bal csuklóján a karperec van, az írásokat eltette magán biztos helyre.

[Alauron]

(Salah)

Mikor egyedül marad végre kívánja hajtani a tervét. Gyorsan dolgozik, mert tudja, nincs már sok ideje.
<Most megdöglesz Sakáll, csontjaidat elemésztimajd a tûz, tested maradékát elnyelik a habok, lelked pedig itt fog keringeni ennek a hajónak az elüszkösödött romjain, a tenger mélyén. >
A mécsesek közül hármat lerak a földre, összegyüjt egy ölre valót a kiseb-nagyobb fadarabokból amik a ládák szétverésébõl maradtak, aztán fejkendõjét a lobogó fényforrásokra dobja, hogy tüzet fogjon, s rájuk, köréjük helyezi a fabaradokat. Remélhetõleg a tûz elvégzi a dolgát.
<Kár hogy a Gyöngybõrû Dartonita ilyen véget fog érni, de én próbáltam lebeszélni a maradásról. Most pedig el innen!>
Amint a lángok felcsapnak a dzsad már el is indult fel a fedélzetre, ott pedig a lejáratnál elhelyezett zsákját hátára kapja, s az elkkészített kötelekbõl egy hosszabbat kiválaszt. Ahogy csak tudja odakötözi a hajó oldalához. Ezután már csak az van hátra, hogy a ládájával a vízre száljon, s a deszkával evezve zsákjával a part felé evezzen.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A hólyagos megjegyzésre inkábbnem is válaszol. Tudja, hogy a dartonita úgyis kiforgatná szavait. Inkább félrevonul és nekiáll a pucolásnak. A vihar gyorsan megérkezik, és a társai megint hamar összekutyulnak mindent. Önfeláldozó dartonita és uwelita, ács harcmûvész, és még sok más dolog. Mit hoz egy ilyen helyzet ...
Lesiet és összekészíti a cuccait. Neki csak a hátizsákja van. A könyvecskéit a vízálló viaszkosvászon hálózsákba csavarja és a hátizsákba teszi. A többi cucca megszárad majd. Utána felmegy a fedélzetre és hátizsákjához hozzáköt pár fadarabot, hogy ne süllyedjen el olan könnyen, majd a hajó korlátjához sétál. A többiekre néz és megszólal.*
- Én mentem. Majd a parton találkozunk.
*Azzal ha a hajó tényleg a legjobb pozícióba ér, Avyen beleugrik a vízbe. Elkezd úszni a part felé a cuccát vagy maga elõtt terelgetve, vagy maga mögött húzva. Õ otthonosan mozog a vízben. Mindig szeretett úszni.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Jólvan, akkor nem próbálom meg meglékelni a hajót. Ezesetben természetesen, ahogy már megmondtam, maradok és segítek pontot tenni a Sakál-ügy végére.

*Ezzel visszamegyek az ajtós részhez és elnézem a kiugró Avyent.*

<Azért ez eléggé gyorsan ment. Mondjuk mit vártam? Talán azt, hogy megkeres és mond valami, bármit. Vagy legalább rámnéz, mielõtt ily sebesen elhagyja a hajót. Mindegy ez mostmár úgysem számít. Csak az, hogy megússza, megússzák mindannyian ezt az egész kalamajkát. Én meg segítek a papoknak, hogy végre õk is nyugalmat találjanak vagy a sikerben vagy a halálban.>

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Megérkezik a fedélzetre, de egyenlõre nem találja Fergiát. A távolba réved - valóban - a szárazföld egyre gyorsabban közelít a Viharmadár felé. Úgy ítéli meg, hogy eljött az ideje egy kiadós meditációnak. A hajó egy békésebb részébe vonul, és megpróbálja kiüríteni minden gondolatát. Minden balsejtelmét. Csak az ürességet, kívánja. Ehhez kényelmesen, ülõ pozícióba helyezkedik.

<Az elmém üres! Az elmém üres! Az elmém...>

[Navaratna]

//Orwen: Mire te feljössz a raktérbõl a hajóközbe, és elindulsz a folyosón pont szembe találkozol Fergiával. Amennyi idõt a karid lent eltöltött, annyi idõ alatt Fergia is befejezi a saját dolgát. Ha nem így lenne, várom a KM felvilágosítását.//