(Ambrose)
Gyengéden belekarolok a lány bal karjába és egyelőre még nem a kertkapu felé indulok vele, hanem a park belseje felé.
- Milyen gyorsan terjednek a hírek - válaszolom Isabonak. - De így igaz. Valóban megvívok a Lumino kisasszony fivérével, aki liliomtiprással vádolja családunk egy barátját. Ez a kötelességem. Az ön apjának pedig az a kötelessége, hogy óvja a leányait. Hiába mondja, hogy menjen a férjhez, a szíve mélyén jobb szeretné élete végégi maga mellett tudni. Amint magával vinné valahová, ifjú kérők sora követné epekedve minden lélegzetvételét. Egy ilyen gyönyörű kisasszony pedig főleg minden férfi szíve vágyává válna - bókolok a lánynak. - Hogy utazgatok-e? Elég gyakran. Leginkább Shadonban, de időnként meglátogatom a Viadomóban élő rokonaimat. Gyerekéveim egy részét is náluk töltöttem. Nekik köszönhetem fegyverforgató tudásom nagyját.